Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-92
103 Az országgyűlés 92. ülése 1948. való lefejtésében s ezt koronázza mag a&után a szövegezés munkája. Azt hiszem, ahogyan napjainkig, mint a» elmúlt idők egyik legragyogóbb kodifikátori munkájáról emlékeztünk meg a házasság jogi törvényről, úgy fogjuk ezt a javaslatot hosszú időn át mint példaadó kodifikátori teljesít' ményt említeni. Azok az elvek, amelyek ebben a törvényjavaslatban kibontakoznak, szerencsésen egyesítik az állampolgárság 1 lehető kiterjesztésének gondolatait azzal a megszorítással, hogy a korlátozások esteik a legszükségesebb eseteikre vonatkozzanak. Ha nézzük az 1879-es törvényt s az ezzel szemben sokkal szűkebb 1939-es törvényt, azt látjuk, hogy az előttünk lévő javaslat minden itt dolgoizó ember számára könjnyűszerrel elérhetővé kívánja, tenni az állampolgári jog tedjességéit, sőt még azoknak is elérhetővé kíj vánja tenni, akiket a multak tiszteletreméltó emléke fűz ehhez az országhoz, vagy akiket a j'övő reménysége visszahozhat ide. Ez az egyik szempont, amely ebben a törvényjavaslatban érvényesül, s amikor a kodifikátor eizt a szempontot szem előtt tartotta, becsületes igyekvéssel tágítani törekedett a jogosultak körét. Ez mutatkozik meg — amiről eddigelé talán nem történt említés ebben a vitában — a kettős állampolgárság tekinetében is, amelyet a z 1879^es törvény 36. §-a kodifikált, s* amelyet az 1939-eS törvény hangzatots szólamok kíséretébein eltörölt, de amelyet eredeti szóhangzatában, kevés 'Stiláris módosítással, ismét visszaállított • ez a tör vény javaslat. Visszaállította ez a javaslat a kettős állampolgársájgot, mert nineisten ok arra, hogy egy magyar állam" polgárra abból hárulható előnyöket, hogy ő egy másik állam polgára is, bárminő vomatkiozásbain is korlátozzunk. Ez volt az 1879-es törvény álláspontja is s er^e mondotta az 1939-es törvény vitája alkalmával az akkori vezérszónok, hogy ez átkos liberalizmus, a haizafiasságnafc mionopólisztikusan egy országhoz kall fűződnie. Ejz a isizónok elfeledkezett arról, -ahogyan Gróh igen t. képviselőtársam is nyilván (eflfelec'ifcezett — hogy az állampolgárság és a hazafiaisság két különböző dologi Az állampolgártól elvárjuk a hazafiaisság ót, elvárjuk azonban olyanoktól is, akiket nem köt ugyan állampolgársági kötelék ide, azonban egyéb olyan viszonyok Szögezik ide ehhez a földhöz, amelyeik jogossá teszik vele szemben a hazafiaisság érzetének kívánalmát. Azt hiszem, hogy ha az állampolgárságot jigi rendezésnek fogjuk M, akkor mindjárt elesnek aziofe a magasabb szempontokra hivatkozó kifogások, amelyeket Gtróh képviselőtársiam az állampolgárság elvesztbetőségével szemben támasztott. Az 1874^as svájci törvényre hivatkozott képvis'ellőtárisiam, ugyaniaíkkor megdicsérte, aiz országgyűlés kötnyvtáErámak kisasszonyait, akik niagy bőségben ontják az ember elé az őt érdeklő témára _ vonatkozó anyagot. Az utóbbit aláírom, képviselőtáinsam azonban nyilván nem vette teljességében igénybe ezt az anyagot, mert akkor nem állt volna meg az 1874-as svájci törvénynél, továbbment volna s akkor azt tapasztalta vollnia, hogy ott van az 1903 június 25-i és az 1920. évi júnus 26-i svájci törvény is az állampolgárságróil. amelyek termésKetesem túlhaladták az 1874-es törvényt. Es hogyan szabályozták? Akként, hogy agamis^ ott is 1 helye van az elbocsátás megakadályozásának. Bármikor felszólalhat a kaintonális hatóságnál az illetékes község az elbocsátási kereévi december hó 15-én, szerdán. Ío4 lemmel szemben és érvényesítheti azzal szemben való kifogását, amelyet persze csak. akkor von vissza, ha kielégülését nyer az az igény, amelynek alapján a#kifiogást emelte. A svájci példa tehát csődöt mond. De más vonatkozásban ils csődtöt mond.' a svájci példa, mert a «vájci jog, amely elismeri a. kettős állampolgárságot, ugyanakkor azt mondja, hogy a svájci állampolgárt külföldi tartózkodása ide«f jén az ő svájci állampolgárságából eredő jogok nem illetik meg. A mi törvényjavaslatunk a legmesszebbmenő liberalizmussal kezeli azokat a kérdéseket, amelyek a liberális kezelést megengedik, elbírják. Itt van például a .homoísítáfö kérdése. Nálunk una eadenique mobilitás a honosítás útján nyert állampolgárásg, nem különbözik a leszármazás útján nyert állampolgárságtól, amikor — nagyon jól tudjuk — sok más» államban rendkívül lényeges módon különbözik. Régebben nálunk is volt egy — megengeâem, nem jelentős — közjogi különbség. Angliabain azonban a honosítás útján nyert állampolgárság elveszthető például akkor, ha a honosított bármikor tiszteletlenül nyilatkozik az angol királyról. Amerikában a honosítás útján nyert állampolgárság igen könnyen elveszthető. Nálunk: à honosítás* útján nyert állampolgárság ugyanolyan megítélés alá esik, mint a leszármazás útján szerzett állampolgárság. Azt hiszem, ez is egyike azoknak a jellegzetes vomálsoknak, amelyek ezt az új állampolgársági törvényünket sok más törvényhozástól előnyösen megkülönböztetik. Azt hiszem, egyedül a mi pártunk volt az ; amely ezen országgyűlés folyamán foglalkozott volt az állampolgársági törvény sürgős reformjának kérdésével. Az utolsó belügyi költségvetés tárgyalása alkalmával történt ez, amikor pártunk szónoka részleteserA kimutatta mindazokat az okokat, amelyek múlhatatlanul szükségessé teszik, hogy a legsürgősebben egyszerű s íttessék és alapjaiban formáltassék ez a joganyag. Távol áll tőlem, hogy pártomnak vindikáljam az érdemet azért' hogy ez a matéria, íme, a törvényhozás elé most törvényjavaslat formájában került. Közkívánalomnak, mindenki által] érzett szükségletnek voltunk mi csupán szószólói- Amikor azonban megállapítom, hogy a magunk részéről annakidején ebben a kérdésben letettük ia garast, nem látszik hízelgésnek az, ha most a törvényjavaslat megalkotása során megállapítom azt, hogy ennél égetőbb, sürgősebb törvényjavaslat kevés kerülhetett volna ebben az időben parlamenti tárgyalás alá. Részletesen tárgyalta szónokunk akkor mindazokat a körülményeket, amelyek a legjobb akarat mellett is rosszindulat híján is szörnyű vesszőfutássá tették az idők múlásával azon adatok beszerzését, amelyek a legjobb szándéktól eltelt referens elé kellett, hogy kerüljenek. Mindez egycsapásra megváltozik a kataszter felfektetéséveb amely lehetetlenné _ fogja tenni, hogy ez a törvény e'liidősüljön * azért, mert az a hiatárniap, amellyel rögzítik az ezidőszerinti állampolgárságot, oly messze távolra fekszik esetleg, hogy arra visszanyúló adatokat és igazolásokat beszerezni külön fáradság. Ez a kataszter olyan lesiz, mint a telekkönyv. f Folyamatosan vezetett valami és éppen ezért ahogyan ma nem okoz .nehézséget 1 egy telekkönyvi ingatlannál a mai joghelyzet