Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-112
1069 Az országgyűlés 112, ülése 1949. évi március hó 24-én, csütörtökön. 1070 tozjk. A józanul gondolkodó ember neon aszerát ítéli, hogy valaki a törvény által megállapított meghatározás ágai-bogai szerint (Walke vagy nem csalit, ferjesztett-e röpiratokat. Vagy nem terjesztett, izgatottre vagy nem izgatott, hanem hogy a társadalom. szempontjából a bűncselekményt eJJkövette es a bűncselekmény a társadalomi védelme szempontjából ilyen vagy olyan büntetéssel hozható rendibe. A kettőt tehát, vagyis a bűnösség és a büntetés kérdését egymástól elválasztaná nem lehet, A Haiikus elemnek éppen ezért nemcsak a bűnösség megállapításában, hanem az ítélkezés egészében kell résztvennie, mégpedig döntő módon. A szóbanforgó javallat elvi jelentősiégét és elvi inicokoltságát ennyiben lefektetve, engedjék meg, hogy néhány rövid szóval az egyes intéz}: édesekre is kitérjek, mert hiszen abban az á'talános keretben, hogy a bíráskodásban a laiku- elem vesz részt, a népi demokrácia társadalmának elemei ítélkeznek, természetesen így is. úgy is meg lehet-oldani a feladatokat. Engedjék meg tehát,, hogy a javaslatnatk a legfontosabb kérdésekbein való néhány indokát ismertessem. Ef'feő^ folyamodásai bíróságként fenntartottuk a járásibíróságot és a törvényszéket, ame" lyek tehát ilyen, értelemben egyenlőrangú bíróságok. Nem lehet ugyanis csak a törvényszéket elsőifolyamotású bírósággá tenni, mert hiszen azt akarjuk, hogy az ítélkezés minél közelebb kerüljön magához a néphez; hogy tehát ne hegyenek kénytelenek az érdekeltek 30—^0— 100 kilométert vándorolni azért, hogy a bírósás: székhelyére eljussanak. A járásbíróságokat ezért nemcsak fenntartani, hanem számukat lehetőleg szaporítani ig kell, minél közelebb kelil memmi a- jogkereső közönséghez. A járásbíróságodon rendszeresített bírói tanácsokat ugyancsak szélesebbkörű ítélkezésre hatalmazzuk fel, mint eddig. Amint a javaslatban olvashatjuk, az ötévi büntetést meg nem haladó büntetéssel fenyegető bűncselekmények a járásbíróság hatáskörébe tartoznak. A törvényszéknek mint elsőföl yamodású bíróságnak hatáskörébe tartoznak tehát azok a eselefemé" nyék, amelyekben vagy súlyosságuk miatt kell a város tapasztaltabb* politikailag gyakorlót" tabb közönségének döntéséé alá kerü'lniök, amelyeik tehát súlyosabb bűncselekmények, továbbá a bűncselekmény minősége szerint taxatíve egyíemkint felsorolt azok a bűncselekmények; amelyek helyesebb, ha városi gócban, városi köz/pontiban kerülnek ítélkezésre. Ilyen módon, azaz hatásfcörileg elkülönítve vannak tehát megállapítva a bűncselekmények; fenntartásával aniniß'k, hogy elsőfolyaniodású büntetőbíróság a járásbíróság is, a törvényszék is. Ami pedig az ülnököket illeti: természetesen nagyon fontos annak megállapítása, hogy ha ülnökként bevonjuk a büntető igazságszolgáltatásiba, a laikusokat, akiko r kik legyenek az ülnökök. A polgári állam megoldott i a kérdést azzal, hogy adócenzust állapított meg, tehát kimondbtia, hogy a vagyonosak legyenek az ülnökök. Mi azonban a népi demokráciában a legszélesebb alapon akarjuk megoldani a kérdést, mégpedig úgy, hogy ülnök legyen mindenki, aki a társadalmi irány, a társadalmi vonal fejlődésében áll, aki tehát a társadalom egyetemével azonosítani tudja magát. Ez még nincs résztelévé ebben a . törvényben; de nem ig lehet, hiszen most van kia'akulóban például a függetlenségi népfront egész szervezete és most vain kialakulóban' illetőleg betetőzés alatt a paraszti szervezet megoldása is. Nyilvánvalóan ülnökök kszn^k azok, akik a társadalmi szolidaritás szempontjaiból a népi demokrácia társadalmában meg* bízhatóknak, a társadalom igényeit ismerőknek számítanak, ami annyit jelent, hogy ülnök lesz az ország lakosságának egészen túlnyomó része. Nem a törvény, hanem a törvény felhatalmazása alapján az igazságügyminiszté riuni rendeletben fogja .megjelölni azokat a szervezeteket, amelyek az ülnököket kijelölik és összeírják, s az összeírás alapján azután az ítélkező tanács elnökei sorsollak ki az ülnököket a konkrét - esetekre, illető'e»' konkrét tárgyalásokra. Kisorsoljáik pedisr nem egy esetre, — mert hiszen az ügyek óriási tömegére való tekintettel ez megvalósíthatatlan lenne — hanem kisorsolok 30 napra azokban az ügyekben, amelyek a járásbíróság, és 60 napra azokban az ügyekiben, amelyek a törvényszék elé kerti In elk. Voltak aggályok abból a sz anpontbtól, hogy nem túl rövid-e a 30 és a 60 nap? Ezzel szemben az volt az ál 1 ás pontunk, hogy ne legyen túl" hosszú az egyes népbíráknak, az egyes ülnököknek a működési ideje, mert ez két veszélyt tartalmazna. Az egyik veszély n a következő. Az az üzem, amelynek keretéből az ülnököfcet kiemelik, vagy az a gazdaság, amelyet a szegényparasztoknak ott • kell hagyniioi'k, hogy ülnöki funkciójukat végezzék, nem tudja hosszú ideig nélkülözni őket. A 30 napot találtuk a maximumnak, ameddig a járásbíróság területén az ítélkezésibe bevonandó, túlnyomórészt paraszti ülnököket a maguk gazdaságából el lehet vonni. Tehát a gazdasági szükségszerűség az indok: az üzem vagy @ gazdaság ne nélkülözze hosz* szabb ideig őket. A második veszély pedig a z , hogyha hosszabb időre vonnánk be az ítélkezésbe az ülnököket, akkor ha nem is általánosságba m de nagyon sok esetben ők kezdenének jogászj kodni (DÉNES István (f): Ugy, van'.), ők i kezdené^, magúikat szakbíráknak érezni. Márpedig mi nein akarunk kontárjogászokat neveüni. (Helyeslés a független demokraUipártan-) Mi éppen azért szakítunk a szakjogászok monopóliumával, hpgy a bíráskodás^ tartama alatt is a társadaloraban élő és a bíráskodás után a társadalomba ismét teljes mértékben visszatérő emberek legyenek az ülnökök, a bírák. Ilyen alapon a 30 napot tartottuk a megfellelő időnek a járásbíróságok ítélkezésében, tehát a falusi körzetekben, 60 napot pedig a törvényszékeik, ítélkezésében. Intézkedni kellett természetesen arról, hogyha folyamatban van egy ügy, amely nem , végződ'k be a 30 % vagy a 60 nap alatt, akkor az ügy befejezéséig ugyanazok a ülnökök folytassák tevékenységüket. (11.30) Igen t. Országgyűlés! Ennek a javaslatnak egyik nagyon lényeges rendelkezése a fellebbviteli eljárások megváltoztatása. Ig-en jól tudják önök, hogy Magyarországon eddig kétfokú fellebbvitel létezett: a z alapi télét ellen fellebbezni, a fellebbezési bíróság határozata ellen pedig semmis-égi panaszt lehetett bejelenteni. Ez annyit jelentett tehát, hogy három fórum vizsgálta meg ugyanazt az ügyet, amiből felesleges késedelem, az ügyek felesi ?ges elhúzsájsa származott. Ennek eredménye az volt, hogy valamilyen cselekmény elkövetése után néha
