Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-110

1039 Az országgyűlés 110. ülés 1949 lein, nem tudnék ennél bölcsebbet, nem tudnék a választójogi törvény, mint alapvető törvény szempontjából -ennél jobbat elképzelni, hiszen bíróembert teszünk a választási bíróság tagjává. Bizonyos ellentmondást látok azonban abban, hogy a törvény további részében nem következetes' és nem gondol ama, hogy választási törvényünk azt mondja, hogy a választási bíróság kiegészül a pártok kiküldötteivel, kiegészül azoknak a pártoknak kiküldötteivel is, akik öt százaléknál nagyobb szavazati eredményt érnek 'el iaz illető választásban. Nem világos a törvény abban a kérdésiben, hogy vájjon a Népfront egy egységes, szorosan együtthaladó pártnak számít-e. vagy pártok egyesülésének. Tudniillik, ha figyeljük azt, amif a Népfront struktúrájából a magamfajta kívülálló, pártokhoz nem tartozó képviselő lát, akkor ezf csak úgy tudom felállítani, hogy a Népfront elnöke a maga komoly és nagy beszédében erre rámutatott, 'mondván, hogy a Népfrontban valójában mint élesaPat harcol a Magyar Kommunista Párt s irányítja ezt az egységes egészet, amely ebben az esetben szinte egy pártnak tűnik fel és egy pártot jtelent a szó átfogó, komoly értelmében. Ha játékos akarnék lenni, azt mondanám: előáll az az igazságtalan hátrány, hogy a törvényjavaslat szerint ha például a Népfront megkapná a szavazatok 85%-át — csak számokkal játszom — é;j három más párt megkapná ia szavazatok 15%-át, akkc«ï az a párt három emberrel, a Népfront pedig egy emberrel képviseltetné magát a választási bíróságban- Ezt nem domborították ki világosan, mert nem látszik viláigosan a Népfront jelentősége sem. Őszintén megvallva mint jogászember sokkal helyesebbnek láttam volna ha a Népfrontot, amely éppen e törvényjavaslat szierint a nemzeti bizottságok ügykörét veszi át, törvény sziabáüyozlná, hogy látnók, hogy végeredményben ez e

gy politikai párt-e, vagy ennél sokkal több, a nemzeti bizottságokat pótló olyan közjogi szerv, amely az állani átfogó érdekeit hivatott és jogosult képviselni. Itt térek rá második kifogásomra a törvényjavaslattal kapcsolatban és ez az, hogy a nemzeti bizottságok helyett a Népfront veszi át azt a közjogi szerepet, amelyet a múltban a nemzeti bizpttséigok töltöttek be» őszintén megvallva, szerettem volna, ha az előadó úr, vagy Dulin Jenő mélyen t. képviselőtársam ezzel a kérdéssel a kérdés^ koimolysiáigának megfelelő alapossággal és részletességgeil foglakozik. Elnézést kérek, ba egy kissé hosszadalmas vágyok, t.-Háe&f de meg akarom becsülni alapvető törvényünket, a választójogi törvényt m ear akarom becsülni, mint sizáz esztendő nehéz, komoly és értékes küzdelmének eredményét és éppen ezért kellő alapossággal is akarok vele foglalkozni. Jól tudjuk, annak idején a nemzeti bizottságok a magyar nemzet soha nem tapasztalt letaszítottsáigjat, soha nem látott katasztrófája után a felépüliő új fejlődésnek és közjogi ki~ alakubáHniak volltaík az alapjai. Azelőtt a. királyok, nálunk — sajnos — inkább csak úgynevezett homo regiuis-ok, a kirlály emberei voltak azok, akik eigiy-egy káoszból próbáltak kiutat teremteni. Gondoljunk csak a furcsa és nevetséges 1918-as időkre, amikor valami József főherceg állt ide és próbált a magyar nemzet helyett kiutat teirerntení. évi március hó 22-én, kedden 1040 Mennyivel szebb és komolyabb volt a magyar nemzeti bizottság, amely jó útra próbálta terelni a magyar nemzet sorsát az után a _ kétségbeejtő katasztrófa után. Ez a nemzeti bizottság azonban az összes pártokból, az akkor szereplő összes és elgondolható pártárnyatalakból mibt a szivárvány hét színe állathatott össze. Gondoljunk arra, hogy vidéken nem is nagyon a pártemberek, hanem inkább a kisközségek, a kisvárosok értékei, komoly, szorgalmas, munkás dolgozói álltak össze és alakították meg a nemzeti bizottságokat szinte pártokon felül, a pártok felett. Érthető volt tehát, amikor az 1945:

VIII. t

c

. a nemzeti bizottságokra és azok csúcsszervezetére, az Országos Nemzeti Bizottságra, mintegy a magyar nép átfogó megnyilatkozására bízta a választójog szempontjából azt a legjelentősebb kérdést, hogy melyik párt indulhat el a választásokon. A választójog szempontjából ugyaniig a tudomány megállapítása szerint kétféle rendszer képzelhető el. Az egyik, aniikor minden párt elindulhat, amely el akar indulni. Ez az úgynevezett szabadfutás lehetősége, telve a demagógia minden lehet őségével. Ezt az , álláspontot nem osztom. A másik felfogás kaucióhoz kötötte az indulást. Ezt sem osztom, mert túlságosan kapitalista felfogásnak, iránynak tartom. Valahogyan jó kiutat láttam azonban az Országos Nemzeti Bizottság gondolatában, amit utólag a legnagyobb mértékben igazolt is a két lefolyt választás, amelyekkel szemben a tulkritiknsi ellenzéki politikusnak talán lehettek és voltak is bizonyos kifogásai, de amelyről általában mindienkinek el kellett mondania, hogy különb rendszer volt, mint báirhol szerte Európában; hiszen láthattuk az első és a második választás során, hogy végeredményben minden párt elindulhatott, amely mögött valaminő lehetőség volt. Talán! túlságosan sok párt is indult, talán nagy hiba is volt, hogy a pártok az: elindulásnál nem mindig maradtak meg programjuknál, erről azonban nem a választójog tehet. A kérdés most az, vájjon a Népfront, amely a Választásban nyilván egységes egészként fog- résjztvenná, az a szerv-e, amelyre helyesen lehet bízni az indulási lehetőség eldöntésének jogát, a választójognak ezt a legnagyobb atributumát, tamely egyáltalán megadja a nemzet, a nép számára a választás lehetőségét. Az a bizottság, amely majd dönteni fog abban a kérdésben, hogy egyik vagy másik pá.rt elindulhat-e vagy sem a válaszitláteon, maga lesz a választásnak az első faktora, szinte legfontosabb versenyzője a nép ó haláért, szavazatáért, bizailmáért folytatott küzdelemnek. B/Jszen nem vitás, hogy a Népfront ás az abban egyesült pártok együttesen fognak résztvenni ebben aa elkövetkezendő választási küzdelemben. Meg kellett volna taiáJlíni egy újabb, de önálló szervbein az* a tényezőt, amely 'az indulás kérdését eldöntse. A javaslatot ebben a formában elsősorban emiatt nem látom elfogadhatóinaik. . À második szempont, amely re rá kell mutatinorm, az, hogy az 1947:XXII. te 11. §-,

a

. ajánlást kíván meg azoktól a pártoktól, amelyek az 1945:

VIII. tc. alapján az első választáson még nem indultafe. Nem, tudom, vájjon ez a törvényjavasiliat fenn akarja-e tartani ezt az