Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-109
1Ô21 As országgyűlés 109. ülése 1949. évi március hó 21-én, hétfői 1022 mára a szabad forgalomba került ingatlanok megszerzését is előmozdítsak, a gyakorlatban azonban a gazdaságilag erősebb, kedvezményezett csoportok ingatlanszerzését .segítették elő. Ezieknek a jogszabályoknak sem szelleme, s em anyag jogi rendelkezései nem voltak már többé összeegyeztethetők demokratikus állam" rendeaerünlkikeli. Hogy e törvényeknek gyakorlati alkalmazását az ingatlanforgalom terén a kormány mégis csak a múlt év nyarán függesztette fel, annak az a magyarázata, hogy az ingatlanforgalom hatósági ellenőrzésének, mint ibirtokpoiiitíikai eszköznek jelentősége a földreform és egyéb demokratikus birtokpolitikai ajkeiódmk mellett harmadrendűvé vált, eltekintve attól, hogy maga az ingatlanforgalom rendezése is csak a stabilizáció után és SdváMképpen az 1948- évben vált aktuálissá. Ez az új jogi elrendezés, szemben a korábbiakkal, kivétel nélkül minden mező" éfe erdőgazdasági ingatlan talaj donjogának átruházását hatósági engedélyhez köti, ideértve az ingatlanforgalom leállítása előtt keletkezett azokat a jogügyleteket is, amely éknek telekkönyvi foganatosítására különböző okok miatt a felfüggesztésig sor nem kerülhetett. Az engedélyezés kérdésében megyénként a dolgozó parasztság tömegszervezeteinek kiküldötteiből, valamint a földművelésügyi miniszter Mknldöttedbőí szervezett bizottságok határoznak. A bizottságok összetétele már magában is kellő biztosíték arra, hogy az eljárás során a dolgozó földművesek érdekei sérelmet nem Szenvednek,, e mellett a bizottságok széletlkörű hatásikiörrel lettek felruházva, ezeknek iaz érdiekeknek védelmében. A kormányrendelet végrehajtása tárgyában kiadott földmívelésügyi tárca-rendelet külön it, intézkedik a földmív éléssel élethivatásszerűen foglalkozó kisemberek érdekeinek megvédéséről. Ez vonatkozik az ingatlanforgalom leállítása előtt jóhiszeműen megkötött ingatlanátruházási jogügyletekre is. A bizottságoknak meg van a módjuk a dolgozó földművesek között már korábban létrejött jogügyletek kedvező elbírálátára, különösiein azokban az esetekben, r ahol már kölcsönös szolgáltatások történtek és az ingatlanátruházás mind a két félnek létérdekét szolgálja. Budapest, 1949 január 6Dohi István s. k-, miniszterelnök.« ELNÖK: Domonkos János képviselő urat a viszon válasz joga megilleti. DOMONKOS JÁNOS (pk): Elfogadom a választ. ELNÖK: Kérdem a, t. Országgyűlést, tudomásul veszi-e a miniszterelnök úrnak az interpellációra adott válaszát? (Igen!) Az országgyűlés a választ tudomásul veszi. » Következik a pénzügyminiszter úr válasza Horváth Ferenc képvi&elő úrnak a jóvátételre igénybevett igavonó állatok kártalanítása tárgyában múlt évi december hó 15"én előterjesztett interpelláció jára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. HEGYESI JÁNOS jegyző (dhassa); »Tisztelt Országgyűlés ! Horváth Ferenc or" szággyűLési képviselőnek a jóvátételre igénybe vett igavonó állatok kártalanítása körül történő méltánytalanságokról szóló interpellációjára válaszomat az alábbiakban közlöm: Nincs tudomásom róla, hogy a kormány R parasztságtól, vagy akár egyetlen személy" tői is jóvátételi célra ellenérték nélkül igavonó állatot vett volna igénybe. A képviselő úr nyilván arra céloz, hogy a kormány 1946 januárja és augusztusa (között, tehát infláció idején, a jóvátételi célra igénybevett állatokért készpénz helyett búzakötvénnyel fizetett. Nyilvánvaló, hogy a kormány éppen a parasztság érdekében cselekedett így, mert abban az időben az állatokért értéktelen papírpénzen kívül egyebet alig adhatott volna. Megjegyzem, hogy a búzakötvények beváltása a műit év november 27~én kihirdetett 11.710/1948. számú kormányrendelet értelmében 1949 január elsejével megkezdődött. Á fenti módon a kormány mindössze 779 lovat és 11.147 szarvasmarhát yett igénybe, ezzel szemben 1947 augusztusa óta 2942 lovat és kb. 22.000 szarvasmarhát vásárod készpénz ellenében. Ezek az adatok k, arra mutatnak. hogy a. képviselő úrnak a kérdés feltevésévei csak ia demokratikus kormányzat elleni hangulatkeltés volt a célja. Kérem válaszom tudomásulvételét. Budapest, 1949. évi január hó. Gerő Ernő, s. k.« ELNÖK: Horváth Ferenc képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. A képviselő úr nincs jelen. Kérdem a t. Országgyűlést, tudomásul veszi-e a pénzügyminiszter úrnak az interpellációra adott válaszát? (Igen!) Az országgyűlés a választ tudomásul veszi. Következik a kereskedeleim- és szövetkezetügyi miniszlteír úr válasza Keszleír Aladár képviselő úrnak az ÁBOFORT által megálla" pított borárak és a borforgátom részleges kor" látozásia tárgyában múlt évi december hó 15-én a kormányhoz előterjesztett interpellációjáraKérem a jegyző urat, szíveskedjék ía választ felolvasná. SZENTHE JÓZSEF jegyző (ohasm): »Keszler Aladár országgyűlési képviselő az országgyűlés 1948. évi decembeT hó 15. napján tartott ülésén interpellációt intézett a kormányhoz az ÁBOFORT áltál megállapított boráraik és a bor forgalmánalk korlátozása tárgyában. Az interpellációra a választ a kormány nevében az alábbiakban adom meg: Az interpelláció lényege az, hogy .az ÁBOFORT által megállapított borárak nem fedezik a gazdák termelési költségeit és a bor forgalmának részleges korlátozása is má r válságba sodorja a szőlősgazdákat. Ezek a megállapitások tévesek és az ÁBOFORT működését, valamint a bor forgalmának részleges korlátozását hamis színben tüntetik fel. Az 1948- évi július hóban létesített ÁBOFORT borfelvásárlásait a Gazdasági Főtanács, a földmívelésügyi, a kereskedelem- és szövetjkezetügyi, valamint a pénzügyminisztérium, továbbá a Magyar Nemzeti Bank, az Országos Árhivata^ az ÁBOFORT, az AGRIMPEXós MONIMPEX képviselőiből áUó borármegáilapító bizottság által megállapított irányárakon eszközli. Amikor a Borármegállapító Bizottság az 1948. év szeptember havában az irányárakat megállapította, ezeknél az áraknál alacsonyabb árakon is került must a piacra, ugyanis az árak már az eloszüret után zuhantak.
