Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-109
' 1023 . Az országgyűlés 109, ülése- 194L A szovjet borpárlat-exportra történő vásárlások és ennek kapcsán az ABOFOET rendelkezésére bocsátott pénz lehetővé tette, hogy az ABOFOET a szüret alatt a megállapított irányárakon — tehát az abban az időben uralkodó áraiknál inagaísaibban — felvásároljon minden piacra került mustot az ország területén. A földmíves szövetkezetek bevonásával több mint háromszáz helyein állított fel az ABOFOET ideiglenes felvásárló telepeket és igyekezett megakadályozni azt, hogy a spekuláció a tőibe- és hordóhiányban szenvedő kisgazdáikat kiuzsorázza. A szüret után azonban az ABOFOET megfelelő elhelyezési, illetőleg értékesítési lehetőség hiányában neon tudott olyan nagyarányú és gyorsütemű felvásárlásokat eszközölni, hogy a kínálatra kerülő mindern bormennyiséget átvehessen* annak ellenére, hogy a bor forgalmának korlátozásáról szóló 11.730—1948. Korm. számú rendelet 1948. évi november hó 21-én történt hatálybalépése óta a budapesti Í rtékesltési piacot kizárólagos joggal ellátja éa így az ország borkereskedelmének kb25 százalékát kezében tartja. Az ABOFOET jelenleg ás az 1948. évi szeptember havában meg állapított (irányárakon vásárol, forgótőkéjének megfelelő mértékben és értékesítése lehetőségeinek keretén belül. Az interpellációban kétségbevont u. n. minőségi felárakat a szüret után is fizeti. Miután az ABOFOET a fenti okoknál fogva nem tud minden piacra kerülő bort átvenni- gyakran előfordul, hogy a magánszektor, kihasználva a nagy kínálattal rendelkező gazdák szorult helyzetét, az ABOFOET részére megállapított árakon alul is vásárol bori. ABOFOBT-Oit nem lehet azzal vádolni, hogy kizsákmányoló árpolitikát folytat, mert a kormány éppen azért hívta létre ezt a szer" vet és assert léptettie életbe a bor forgalmát korlátozó rendeletet, hogy a nagy kínálattal rendelkező kistermelők szorult helyzetét — amelyben ezek terméslüket a legjailjaiGSOinyabb áron voltak íklénytelenek eladni — megszüntesse és a gazdák érdekeit is szolgálva- rendet teremtsen, irányt szabjon a piacon. Az ABOFOET felvásárlási, valamint értékesítési tervének állandó kiszélesítésével mosit is arra törekszik, hogy a részére megállapított aranyárakon minél nagyobb mennyiségű (bort vásároljon fel, elsőisorban a kisszőlősgazdáktól és ezáltal szűkítse a nála alacsony abib arákon vásárló magánszektor kiuzsorázó tevékenységét. Az interpellációniak az az állítása, hogy az ABOFOET túlzott (63 százalékos) haszonnal dolgozik, szintén nem felel meg a valóságnakAz interpellációban felhozott 10.5 M% fokos bornak — amelynek 1.20 forintos termelői és 6.50 forintos fogyasztói ára van — kalkulá" cióját átvizsgálva megállapítható, hogy figyelemmel az ABOFOET-nál, a bizományosinál ós kocsmároiSinál külön-külön fennálló kincistári, regie- és haszontételekre, az ABOFOET haszonrészesedése az interpellációban felhozott 75 forinttal szemben csak 23-61 forintot tesz ki. Ez a haszon tehát nem mondható túlzottnak, különösen, ha figyelőimbe vesszük azt, hogy az ABOFOET havonta mintegy 350-000 évi március hó' 21-én, hétfőn 1024 forintot juttat az állami kasszába, amely öszszeg közvetve visszakerüli a dolgozókhoz. A termelői árak bírálásánál figyelemmel kell lennünk borexportunk válságos helyzetére is- Export szempontjából ugyanis még a jelenlegi termelői áraik mellett sem vagyunk, versenyképesek a francia, spanyol, portugál, jugoszláv, algíri borokkal, mert a világpiaci áraknál magasabban termelünk, úgyhogy csak nagymérvű állami támogatással tudunk exportálni. A boráraík vizsgálatánál niam lehet elfogadni helytállónak az interpellációiban foglalt termelési költségadatokat sem. Az egy hold alföldi szőlő megmunkálására felhozott 2558 forint költség ugyanis legfeljebb csak a legjobb 20—24 hek'tóliteires termést hozó szőlő esetében fogadható el, (számítva azonban jelenlegi szőlőtermelési rendszerünkben uralkodó 10—12 hektoliteres termésátlagot, a felhozott ^termelési költségadía'tok erősen túlzottak es így azok csak félrevezetésre szolgálnak. Az interpelláció elvi síkon látszólag a kisparasztok, valójában, azonban a kulákok érdeket szolgaija. A kisparasztok részéne, akik maguk mi vélik meg szőlőjüket, egyéb mezőgazdasági agakhoz viszonyítva jobban kifizetődik a szőlőtermelés a jelenlegi irány áriak mellett "isAlaptalan az interpellációnak az az állítása iß, hogy a bor forgalmának részleges korlátozásáról szóló rendelet válságba sodorja szőlősgazdáinkat. Eltekintve ugyajnis attól hogy a rendelet hatálya csupán Budapest székesfőváros vámterületére terjed ki, 'az ABOFOET kimutatása szerint a rendelet megjelenése óta nemhogy csökkent volna, hanem inkább tetemes mértékben növekedett a bor forgalma, almi természetesen a Budapestre irányuló borszállítások megélénkülését feltételezi. Az ország többi részén viszont jeleni eg is szabad a bor forgalma, és ha mégis károsan érezteti hatását a bor forgalmát korlátozó rendelet, ez csak az azt kihasználó reakció felelőtlen hírverésének következménye lehet. A bor forgalmára vonatkozó különböző rémhírek ugyanis 'alkalmasaik lehetnek arra, hogy egyrészt visszatartsák a legálisan működő kereskedelmet a nagyobb arányú vásárlásoktól, hogy hatásuk alatt a megfélemlített gazdák elkedvetlened jenek a termeléstől és a legalácsoflGyabb áriakon is szabadulni igyekezzenek boraiktól. A bor árának alakulása elsősorbian jelenlegi termelési rendszerünk függvénye. Szőlősgazdaságumk nagyrésze meddő, elhanyagolt állapotban van. A jelenlegi nagyon költséges termelésünk átszervezésével olyan modern termelési módot kell bevezetnünk, hogy az Alföldön egy hold szőlő megművelése ne kerülhessen 2558 forintba. Gazáaiságpolitilkáíntk mezőgazdaságunk nagyrésze meddő, elhanyagoit kentésének éppen oly' a n jelentőséget tulajdonít, mint az ipari termelésben. A szőlő sgiazdaságunk terén mutatkozó nehézségek okait tehát nem az ABOFOET működésében kell keresni, mert a z ABOFOET működése éppen a szóban lévő nehézségek kiküszöbölésére irányul. Ami pedig az említett nehézségek végleges megszüntetését és szőlősgazdáink megsegítését illeti, ez csak az egész szőlősgazid a &ág egységes átszervezése útján lehetséges, aani viszont mezőgazdasági termelésünk folyamatban lévő átszervezésének egyik I lényeges feladatkörét jelenti.
