Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-108

983 Az országgyűlés 108. ülése 1949. gyarmatosításának és elnyomatásainak voltak igen hatásos eszközei. Nyugodtan megállapíthatjuk tehát, hogy a dunai hajózás rendjének szabályozása az afrikai Kongó folyóéhoz volt hasonló egészen 1945-ig, egészen addig, amíg a szovjet hadsereg hősies harcában le nem szakította a láncokat a dunai tájról, Leleplezetlenül mutatja' ez a ténv azt a gyarmati visizonyt, amely a kis dunai országokat a nyugati nagy" hatalmakhoz kötötte a múltban. Természetesen voltak változatok a dunai szabályozás rendjében 1815 óta. Voltak változások átszervezések; különféle egyeaményetktet kötöttek. Mindezek az egyezmények azonban csak a feltételeket diktáló imperialista hatalmak pillanatnyi erővisizonyváHozásait tükrözték vigasza» nem pedig a dunai népek valódi érdekeinek kielégítését célozták. A dunai bizottságban a múltban — mind az európai dunai bizottságban, mind pedig a Deltával foglalkozó nemzetközi dunai bizottságban — gondosan ügyeltek arra, hogy a többség az érdekelt ál; laniokkal szemben mindig szilárdan a> nyugati nagyhatalmaké maradjon. dementis csehszlovák külügyminiszter joggal hangsúlyozta a belgrádi értekezleten, hogy amidőn :a Dunára vonatkozólag a múltban megállapodások jöttek létre, az egyik oldalon a hatalmas államok állottak, ia másik oldalon pedig csak a névleg független országok. Most azonban — mondotta Cementig Belgrádban — ezek az országok» a dunai államok függetlenek és szabadok, és mint független é

s szabad országok döntenek közös ügyeikről. T. Országgyűlés! A dunai hajózásra, a szabad hajózás elvének alkalmazását hangsúlyozták a múltban is

. a jelenben is. De hogy eiz 'az úgynevezett szabad hajózás milyen volt, arravonatkozóllag már hallhattunk néhány utalást az előadó képviselőtársam szavaiból'. Legjellemzőbb »a szabad hajózás« biztosítására alakult régi dunai bizottságokra iaz a tény, hogy 1921-ben, a Versailles! béke megkötése után a győztes imperialista nagyhatalmak a Szovjetuniót kirekesztették a dunai bizottságból. Kirekesztették azt a

. Szovjetuniót, amely pedig az egyetlen közvetlenül érdekelt nagyhatalom a dunai hajózásban. Az imperialisták szívesen látták a múltban a dunaü bizottságban és összes albizottságaiban a cári. népelnyomó zsarnok Oroszország képviselőit, de nem adtak helyet 1921-ben a kisnépek jogát és szabadságát képviselő és védő Szovjetuniónak. Az imperialisták 25 éven keresztül a dunai bizottságot használták egyik fő felvonuló területnek a Szovjetunió elleni mesterkedésekre, ós a keleteurópai országok és a Szovjetunió gazdasági kapcsolatának kialakulását számos alkalommal itt akadályozták meg. Sőt még tovább mentek a nyugati nagyhaftalmak. Nem működtek együtt a dunai bizottságban &, Szovjetunióval, de nagyobb harc. nagyobb küzdelem nélkül átengedték ia dunai bizottságot a hitleri agresszív uolitikának, ezzel is elősegítve a »Drancr nach Osten«-t, a német imperializmusnak Kelet, a Szovjetunió ellen való fordulását. 1945-ben új helyzet állott elő a Duna völgyében. A dunai bizottság, amely Disraeli tői Hitlerig minden imperialista vágyálmát kiszolgálta, a gyakorlatban megszűnt. De nem szűnt meg az imperialisták mohó vágya, és most már a felszabadult dunai népekre vetette/: lu hálójukat. Nem. nyugodtak bele egyköny" évi március hó 11-én, pénteken. Ô84 nyen abba, hogy a Szovjetunió győzelmével és a keleteurópai < népek < felsaabadjulásával új korszak keletkezik a világnak ezen a részén. Nem nyugodtak bele abba, hogy a népek a Duna kérdésében is sajátmaguk vegyék kezükbe sorsuk irányítását. Nem .nyugodtak bele egykönnyen abba, hogy a népeik kiszakadnak a monopol-kapitalizmus kizsákmányoló bűvköréből. Ezért vetették fel a párisi békekonferencián az USA, Anglia és Franciaország újra a dunai hajózás kérdését, — mégpedig élesen vetették fel. Követelték, hogy a Romániával', Bulgáriával és Magyarországgal kötendő békeszerződésbe a dunai hajózás szabályozásáról külön korlátozó, mégpedig erősen korlátozó intézkedéseket vegyenek fel» amelyek szerintük a dunai hajózás »szabadságált:« célozzák. Ezek a kért intézkedések azonban vallójában nem a dunai hajózás szabadságát, nem ta dunai népek éruekeit szolgálták, hanem az imperialista agresszió felvonulási alapját kívánták biztosítani. A párisi konferencián kért intézkedések súlyosan sértették volna az érdekelt államok függetlenségét és önállóságát. A Szovjetunió szilárd és határozott elvi politikája aaonlban ebben n kérdésben is eredményt hozott. A Szovjetunió ugyanis állandóan és folyton, egy értelműleg és határozottan tiltakozott az igazságtalan követelések ellen és kitartott amellett, hogy a dunai kérdést külön megbeszélésisie'T oldják meg, olyan megbeszélésen, amelyen '» nagyhatalmak mellett valamennyi dunai áPam, tehát Ukrajna, Csehszlovákia, Románia, Bulgária, Jugoszlávia és Magyarország mint egyenrangú fél vesz részt. Az Egyesűit Államok és Anglia akaratukat a dunaimenti államokra tiltakozásuk ellenére rá akarták kényszeríteni. Abesszínia, India és más távoli álla; mofc szavazatával igyekeztek érvényesíteni álláspontjiukat, de a Szovjetunió szilárd békier politikája azt eredményezte, hogyha külügyminiszterek tanácsa 1946 deeeimberébem > NewYorkban a dunamenti államok, valamint a Szovjetunió, Anglia, az Egyesült Államok és Franciaország részvételével tartandó konferenciában állapodtak meg. E konferencia eredménye fekszik előttünk törvényjavaslat formájában. T. Országgyűlés! Fej kell vetnem a kérdést, hogy mi volt a jellegzetessége e konferenciának'. IA konferencia jelleigzetességét Visinsízki elvtársnak, & Szovjetunió küldöttsége vezetőjének a konferencia első napján tartott beszéde világítja meg legélesebben. Visinszki rámntátott arra, hogy az a hang, az a nyelv, amelyet az Egyesült Allaimok, Anglia és Franciaország a belgrádi konferencián has'ználni^ akart, nem az együttműködés, hanem az ultimátum nyelve, amelyet ,a Szovjetunió a leghatározottabban visszautasít és visszautasított. Visinszki ezt mondotta: »nltimátumot neon fogadunk el égi nem veszünk tekintetbe.« Majd így folytatta: »Az ajtó nyitva volt. hog|y alz Egyesült Államok, Anglia égi Franciaország bejöjjenek, de ugyanez az ajtó nyitva van arra is, hogy ki is menjenek, ha ezt akarják. Mi nem kényszerítjük az Egyesült Álíaimoklat, Angliát és Franciaországot — mondotta Visinszki — hogy résztvegyen ezen az értekezleten. Együttműködni akarunk, azért jöttünk ide, de az ultimátumok nyelvét kívül kell hagyni, nem tárgyalunk nyomás hatása alatt. Ez olyan értekezlet, amelyben nem Benelux-á^amok vannak jelen; itt egyenlő felekről van szó, és ennek kifeiezésre kell jutnia.« T. Országgyűlés! E szavakból világosan