Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-108
Ö8o Az országgyűlés 108. ülése 1949. kiderült, hogy a belgrádi konferencián a ^kis á lamok képviselői a Szovjetunió támogatásával nem <a fejbólintó Jánosok szerepét játszót" ták, hanem határozottan és következetesen harcolhattak és. hareoltaik országuk népük érdekeiért Ennek ,a harcnak eredménye az a törvényjavaslat, amely most itt a t. Országgyűlés előtt fekszik, mégpedig jó é s hasznos eriediménye >a dum i népek, sőt rajtuk túl az égés» emberiség valódi érdekeinek szolgálatát célzó ered" menye. Ez volt a belgrádi értekezlet fő jellegzetessége. 1 A belgrádi értekezlet másik jellegzetes vonása az, hogy beigazolódott: az ilyen bonyolult nehéz kérdések, mint 'amilyen a Duna kérdése, nem oldhatók meg elvtelen kompromisszumok alapján, hanem csakis szilárd, elvi alapokon nyugvó politikával oldhatók meg. Ez ia szilárd elvi politika biztosította, hogy a Duna valóban a dunai államoké legyen. Jellegzetessége e konferenciának annak egyértelmű igazolása, hogy a nemzetek függetlenségi politikájai és valódi érdekeinek vé" de'me csak akkor lehet igazán eredményes, ha szilárdan támaszkodik , a Szovjetunióra és külpolitikájára. T. Országgyűlés! Fel kell vetnem a kérdést a javaslat tárgyalásánál: vájjon megfelel-e a javaslatban becikkelyezendő egyezmény szövege a békeszerződés pontjainak. Meg kell állapítanom, hogy az 1947:X VIII. te-ben becikkelyezett békeszerződés 38. cikke aképpen rendelkezik, hogy (olva&sfl);: »A Duna-folyamon ia hajózás szabad* és a kikötői és hagózási terhek, valamint a kerieskedelmi hajózás feltételei 1 tekintetébein ia teljes egyenlőség alapján nyitva lesz az összes államok állampolgárai, kereskedelmi hajói és árni sízámára. Ez a rendelkezés nem nyer alkalmazást ugyanazon állam kikötői között való forgalomra.« Meg kell állapítanom, hogy e renddkezé" seknejk teljes egészében, hűen megfelel a dunai egyezmény, így például a 40., 41. és 42. cikke, amelyek megállapítják, hogy nem szabad hátrányos megkülönböztetéseket tenni a kikötői dí-ják> a be- és kirakodás, a technikai berendezések, eszközök, raktárak és rakterületek használata szempontjából és egyéb szempontokból. Az egyezmény 24. cikke megállapítja, hogy a Dunán közlekedő vízi járműveknek joguk van bemenni a kikötőkbe és ott elvégezni a be- és kirakodást/ üzemanyagtartalékaikat és élelmi" szerkészleteiket kiegészíteni, és így továbbEgyszóval megállapíthatjuk, hogy a békeszerződés pontjainak pozitív szempontból teljes mértékben megfelel >a% egyezmény^ illetve az előttünk fekvő törvényjavaslat. De megfelel negatív, tiltó szempontból is. Az egyezmény 30. cikke egyértelműié^ leszögezi, hogy ,az összes nem dunamenti államok hadihajóinak tilos a Dunán való közlekedés, sőt azt is kimondja, — és ezzel tiszteletben tartja a népek szuverenitását, — hogy a z ér" dekelt dumamenti államok közötti előzetes megegyezés esetétől eltekintve, a dunai országok hadihajói sem közlekedhetnek a Dunán annak az országnak határain kívül, amelynek lobogóját viselik. Az egyezmény egyik fontos pontja, ai 25. cikk a békeszerződésnek megfelelően szabályozza a cabotage-jogot. A 25. cikk szerint idegen lobogót viselő hajónak dunamenti. országban az illető ország kikötői között csakis az illető ország szabályai szerint van jogia utasokat és árukat szállítani. évi március hó 11-én, pénteken. Ö86 Mindezek a pontok mutatják az egyez" menynek a békeszerződéshez való hűségét és az egyezmény célszerűségét és helyességét, (azt mutatják, hogy a törvényjavaslatban fogHalt egyezmény valóban helyes elvek alapján helyesen épült fel. Igen fontos és jelentős a törvényjavaslat 34. oldalán lévő pótjegyzőkönyv, amely az egyezményhez kapcsolódik. A pótjegyzőkönyv megállapítja,, hogy az 1921. évi júliu s hó 23*án kelt gyászosemlékű egyezmény már nincs hatályban; ezzel a törvényjavaslat nagyon he" , lyesen hatálytalanítja az 1923 :XIV. tc.-t és — ahogyan az előadó képviselőtársam mondotta — kiküszöböli a magyar törvénytárból ennek a magyar nép szuverenitásait súlyosan sértő törvénynek reánk kényszerített paragrafusait. T. Országgyűlés! Az imperialisták nyilván nem nézték és nem nézik jószemmel, hogy a Dunán végeszakadt uralmuknak. A belgrádi konferencián is megkísérelték, hogy az 1921. évi gyászosemlékű egyezményt hatályba lé" vőnek minősítsék, de a dunai államok Visinszki vezetésével szilárdan léptek fel és e kísérletet visszavetették. Molnár Erik elvtárs, a magyar delegáció vezetője éppen e kérdésben világosan kifejtette Belgrádban a kis országok álláspontját az 1921. évi egyezményről folyó vitában. Megállapította és lerögzítette, — azt hiszem,, he" lyes ismételten aláhúzni e mondatokat és tényeket — hogy a múltban kötött dunai megállapodásokat a nagyhatalmak rákényszerítették a. közvetlenül érdekelt dunai államokra abból a célból, hogy imperialista érdekeiknek érvényt szerezzenek. Azóta <a< helyzet alapvetően megváltozott — mondotta Molnár Erik« A dunai népek többé nem eszközök az imperialista hatalmak kezében, hanem erősek, szabadok és függetlenek. Hajlandók mindenkivel együttműködni, de nem egyeznek bele semmiféle beavatkozásba az imperialista hatalmak részéről. A dunai államok ezen az alapon Belgrád" ban el is utasították az 1921. évi egyezmény hatályban tartására vonatkozó imperialista manővert. (11-00) Ennek eredménye, hogy most előttünk fekszik az 1923: XIV. te. kiküszöbölése a magyar törvénytárból. T. Országgyűlés! Rá kell mutatnom arra is, hogy a: legfontosabb politikai jelentőségű tény rögzítése ezen egyezmény 44. cikke, mely kimondja és egyértelműleg meghatározza, hogy dunamenti országok, dunamenti államok alatt olyan államokat kell érteni, amelyeknek területéhez a Dunának legalább együk partja tartozik. Ez a pont, ez a cikkely mondja ki és foglalja törvénybe, hogy a Dun a valóban a,du" nai államoké, , a . dunai népeké. Ezt a megállapítást a magyar törvényhozás most immár törvénybe fogja iktatni, és leszámolunk egyszersmindenkorra azzal, hogy a dunai államok, a dunai országok ügyeiben Madagasz" kár vagy nem tudom mifajt a államok szavazataira támaszkodva a külföldi imperialisták befolyásukat érvényesíthessék. Fontos dolog, fontos tény az is és újból fénysugárra} világít rá az imperialisták politikájára, hogy a múltban a Duna-bizottságiban mi volt az imperialisták politikája a személyzet kérdésében. A régi D u na-bizotite ágban a vezető nem lehetett más, mint , a dunai államokon kívüli országnak, Angliának, Franciaországnak, Olaszországnak az állampolgára. Ez is deklarálta és demonstrálta,
