Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-106
963 Az országgyűlés 106. ülése 1940. «ével és kizsákmányolásával érhessük el? Azt luszem, minden ennüerséges ember — tartozzék bármely párthoz, bármefry világnézethez — spontán adja meg e kérdésekír© az egyértelmű feleletet: nem? és nem, és nem! A kapitalizmust niálunk végleg eltemettük. De agonizál világszerte. Hullafoltjai egyre láthatóbbakká válnak a< laikusok, előtt w. Nálunk a háború és a felszabadulás siettette halálát, másutt a haldoklás hosszabb időt vesz igénybe. Be ©sak időbeli fáziskülönbfíégekről és a halál különböző nemeiről beszélhetünk. Truman elnök győzelme a legutóbbi amerikai válas&tásokon voltaképpen ugyanolyan történelmi fordulatot jelent az Egyesült Államok társadalmi fejlődésében, mint jelentett évtizedekkei ezelőtt a német sízioeiáldemioikratapácnt, az angol munkáspárt, majd később a magyar szociáldemokratapárt jelentkezése a polidtikai larénában. A Big Business, a nagytőke pártjával, a republikánus párttal szemben ugyanis Truman osak a szakszervezetek milliós tömegeinek segítségével tudott győzedelmeskedni. Ezek a szakszervezetek természetesen ma még; távol állnak az osztályharcos szellemtől, a&onban a CIO szakszervezet elnöke, Murray máiris kifejezte egyik nyilatkozatában az amerikai munkáísiság öntudatraébredésének első jeleit. Murray szerint ugyanis, míg az amerikai ipari vállalatok nyeresége a múlt évben az 1938. évinek hétszeresét tette ki. adc'iig a munkabérek csak kétszeresére, a megélhetési költségek azonban két és féliSKeresükre emelkedtek, vagyis az amerikai munkásság a nominálbérek emelkedése ellenére is rosszabbul él és kevesebbet keres» mint 1938bam keresett. A muníkásság növekvő befolyása az amerikai politikai életre, jelenti -azt. hogy a kapitaiÜzmus szükségszerű feloszlása Amerikában is megindult. A nagyipar lapjai ezt el is ismerték aizzal a vésiznarangkongiatásukkíál, hogy Trum/am elnök legutóbbi kongresszusi üzenete, amelyibeai a szociális olajeseppek politikáját hirdette meg, voltaképpen a szocializmus felé vadio elindulást jelenti. Mi tudjuk, hogy inkább \ a szocializmus megkerülését kívánta ez a beszéld, olajcseppeíkkel azonban már nem lehet lecsdllapítaini azt a vihart, aaneiyi nem egy pohár vízben, hanem, már planetáris méretekben háboirog. T. Ház! Mindezeket azok okulására mondottam eb akiik azt hiszik, hogy a kapitalizmus ná unk csak tetszhalott és hogy egy nyugati széljárás ezt á halottat még nálunk is felébresztheti. Ezzel az illúzióval egyszersmindenkorra számoljunk le- Bármilyen kedves haio-tja Is egyeseknek ez az életében könyörtelen és gazdag halott, xiajtta is beteljesedett a középkori Jederman-misztérium megrendítő tanulsága: nincsen olyaim gazdag ember, aiki atz élmúlás fátuma alól kivonhatná magát. (NAGY László (£): Mindenkire all!) A kapitailiizanus nálunk nemenak a jelen válságában, de a jövő lehetőségeiben is Örökre meghalt. A magyar nép megindult a maga küzdelmes, göröngyös útján, amikor önmaga súlyos áldozatokkal, kimondással, néhol — őszintén meg kell monidani — hibák elkövetésével is, de mégis önmagának és nem a kapitalizmus kevésszámú hatalmasságának építi országát. És ez az út lehet hosszú és fáradságom — úgy. aihogyan ezt Gerő miniszter úr tegnapi költségvetési beszédébttn is megállapította — lehet néhol téves is. de minden nehéz- | ség és minden elkövetett tévedések ellenébe is , csak előre lehet menni ezen az úton és rsoha- I évi ;hnuár hó 28-án, pénteken- tC-l sem vissza a múltba. Azok, akik akár jó* iiisaemuségből, egy megreíoirmált kapitalizmustól, akár kürpodtikai tájékozatlanságukból a Marshaiiu-terv Uanae ajándékaitól várták a magyar nép földi üdvösségét, bizony nem bíztak eléggé a. magya r népnek 'az életerejében, életakaratában, munkakedvében. Az általam tárgyilagosan faltorolt adatok bizonyítják, hogy sem egy kisebbségi uralkodóréteg önző politikai és gazdasági diktatúrájától, sem a haladó külföldi kapitalizmustól nem várthatjuk gazdasági megváltásunkat, csak a® össizeség erőfeszítésétői s ez az a pont, amelyet szeretnék most külön hangsuyoa'ni- Az öszességnek a közjóiét [megteremtésére irányuló erőfeszítéseiből a nemzeti közösség egyetlen dolgozó tagja sem vonhatja ki magát, de éppúgy a nemzet egyetlen dolgozó vagp dolgozni akaró tagját sem szabad kirekeszteni. a közjavakból- .ÉJs ahogyan mindenkinek ki kell vennie részét a kötelességek teljesítéséből, ugyanúgy ré»zt kell juttatni minden dolgozónak a jogokból is. A népi demokrácia programját így szokás ö széfogialrii; kenyér és szabadság. A kemyét és a szabadság javait minden dolgozó számára hozzáférhetővé kell tenni. Igazi demokráciában a kenyér és a szabadság között nem szabad elientnioniüásokn.ak feunállainiok, mint amilyenek náiunk a z elcűnt kapitalista rendszerben fennállottak. A kenyér birtoklása nem zárhatja ki a (szabadságjogok és a szabadság birtoklását, és fordítva. Nem lehet tehát nálunk dilenne a kenyér és szabadság közöitt. Bül)einkező~ leg, azt kívánjuk, hogy a magyar népi demokrácia- állandóan a több kenyér és több szabadság irányában fejlődjék, (Heiyes^és M független demoKratapáírtoih.) A kenyér a test kalóriája, eltartója, a szabadság a léleké. (Helyeslés és Ums U független demokrßtavartoTu) Egyformán szükségünk van mindkettőre,, hogy emberi módon élhessünk. Hogy azonban a magyar népi demokrácia valóban a több kenyér és több szabadság irányában fejlődhessék, ahhoz békére van szükség, küiső és belső békére. A belső béke feltételeit magunk teremthetjük meg, és e feltételek megtereimtéséibein, mint ellenzéki párt, mi is szívesen részt vettünk és résztveszümk. E feltételek között ma legfontosabbnak tartjuk a demokrácia és a katolikus egyház kibékülését. A magam részéről nincs hozzátenni vall óm ahhoiz, amit pártom vezére a költségvetési vita' ban kifejtett. Én legfeljebb csak mély lelki megelégedéssel és megnyugvással, egy bien köszöniettel honorálom Ortutay kultuszminiszter úrnak tárcája költségvetésének tárgyalásakor elmondott beszédében, kifejtett ama nézetét, hogy ia Mindszenty-ügyet nem lehet azonosítani a katolikus egyház ügyével, és lahogy a Mindisaenty-ügy végeredményben inkább megnyitja az egyházzal való megegyezés útját, mintsem hogy annak sorompója legyen- Hálás köszönetet mondok eaemkívül Dobi miniszter elnök úrnaík, a ki ma a kultuszminiszter úrnak ezt a felifogását, már mint a kormány álláspontját ismertette, nemcsak a Háznak, hanem tudom, hogy a katolikus hívők óriási többségének [megnyugvására, is. Szólnom kell azonban, t. Ház. d külső békére való törekvésünkről és ennek kilátásairól. A külső béke megőrzése már nemcsak a mi akarati elhatározásunktól függ- Nem elég viíSEont, hogy akarjuk, hogy saeretjük a külső békét» hanem ezért harcolnunk is feli és igiaraá van Marosam György f t, képviselőtársamnak
