Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-106
y 45 Az országgyűlés 106. ülése 1949 Igyekeznek megjáMapítanii', hogy Magyarországon vallásüMozés van, hogy kibékíthetetlen ellentétek vannak az egyház és az állam között, amelyeket többé már nem lehet áthidalni. Természetesen a nyugati államok sajtója, az imperialista sajtó, többek között ácsért is óriási tévedésben van, mert Mindszenty nem lehet az emberll szabadság mártírja, még a tisztán formális jogokban gondolkozó polgári demokraták számára sem, hanem csak egy középkori főpap, aki szerette volna visszahozni azit az időt, amikor a népek, nemzetek, 'társadalmak, városok és falvak a papok irányítása és befolyása alatt állottak. Ezt egész múltja és beállitotteága (tjeljes mértétben igazolják. Zalaegerszegen annakidején kifejtett rémuralma, az ország első közjogi méltóságaként való jelentkezése közvetlenül a prímássá való kineveaése után, bemutatkozó beszéde a püspöki kar konferenciáján,, ahol kijelentette, hogy »Nagy .fontosságot tulajdonítok a köz- . életben való részvételnek« — és az első zászló'* uraságnak a legendája, amely persze közszájon forgott Magyarországon a mindszemtystak körében. Mindszenty azonban sohasem a demokratikus szabadságjogok kivívásáért, sohasem azok megerősítéséért, hanem legfeljebb néha azoknak saját népellenes céljai érdekében való kihasználására törekedett. Tökéletes bizonyítéka ennek az a jegyzőkönyv, amelyet a , Sárga Könyv nyilvánosságra hoz, és amely a Püspöki konferenciának arról a , határozatáról szól, amelyet először a földbirtokreform kérdésében hoztaik, de amely végül is nem került nyilvánosságra- Az 1945 május 24-én tartott ülés jegyzőkönyve azt mondja: »Az egész ország jövőjét érintő, mélyreható intézkedéseket tettek. Mindenekelőtt átvették a nyilas jelszót, hogy a föld azé, aki megmunkálja« — persze. ő valószínűleg nem hallotta, hogy néhányszáz évveffi ezelőtt ugyanezt a jelszót már kitalálták — s a legrosszabb időben, egy fenyegető éhínség küszöbén beledobták a közvéleménybe a földosztás gondolatát, amivel alaposan megzavarták a mezőgazdasági munka menetét. Azután a nép megkérdezése nélkül — tehát az állandóan hangoztatott demokratikus elv felrúgásával! — megalkottak egy földosztó rendeletet. s amikor az ország lakosságának az a rétege, amely szereti a földet és eddig 1 is abból élt. nem reagált rá, erőszakkal keresztülhajtották azt és odaadták a földet olyanoknak, akiknek a megmunkálásához sem tudásuk, sem anyagi erejük nincs.« Az az idézet világosan bizonyítja, hogy mihez kellett volna neki például a nép megkérdezése- A mi véleményünk szerint a demokráciát a földbirtokreform ténye jelenti. Földbirtokreform nélkül elképzelhetetlen a demokrácia egy országban. (Ügy van! Űgy van! — Nagy taps a kormánypártokon és a független demokmta'pértow-) 0 rossznéven veszi természetesen azt, hogy mi a nép megkérdezése nélkül merésizeltük végrehajtani , a földbirtokreformot és úgy adtunk 700 ezer magyar parasztnak új emberi exisztenciát, hogy ebben a kérdésben előzetesen nem tartottunk népszavazást- Tipikus formális jogokban való gondolkozás ez, ahol neki nyilván az volt az elképzelése még 1945-ben, amikor akadt országrész, ahol első időben a hasonló agitáció hatása alatt a parasztok még nem is foglalták el a földeket, hogy egy kellően előkészített népszaORSZAGGYÜLÉSI .NAPLÓ V. évi január hó 28-án, pénteken. 946 vázason szintén el lehetett volna, terjeszteni, hogy hány nap sötétséget jelent a földbirtokreform mellett való szavazás, el lehetett volna terjeszteni a rémhírek olyan sokaságát, amit az iskolák államosításánál vetettek be a közvéleménybe a gyerekeknek Szibériába való hureolásán keresztül a legszélsőbb végletekig (RATKÓ Anna (d): Az elkárhozásig! — NONN György (d): A pokolig!), a pokollal való fenyegetésig. Nyilvánvalóan ilyen népszavazásra gondol akkor, amikor kifogásolja, hogy az emberek megkérdezése nélkül osztottuk ki a földet. (ORTUTAY Gyula miniszter: Inkább azt kifogásolta, hogy Eszterházy Pált nem kérdezték meg!) Itt tehát csak azért van a demokratikus szabadságjogokra szükség, hoigy ezen keresztül lehessen támadni a demokráciát jelentő intézkedések, így többek között a földreform ellen. Mindszenty kora ifjúságától fogva mindig legitimista volt- Ez zalaegerszegi plébános és apát korában ugyanolyan köztudat volt, mint biboros-érsek korában és azért nem lehet megérteni, hogy mi csodáinivalót találnak ezen azoknak az államoknak sajtójában, amelyeknek különféle újságírói Magyarországon jártukban annakidején megállapították ilyen gondolkodásmódját. Végig antiszemita volt, a legszélsőségesebben és hiába nyilatkozik mellette Fábián Béla Parisban (Derültség), hogy milyen nagy szerepet játszott az üldözött zsidók megmentésében, itt áll előttünk a püspöki konferencia jegyzőkönyve, amelyben ez van: »Szerencsénk, hoigy a ga'lieiai és bukovinai nas:y zisidó rezervoár, a milliós gettö-zisidótömeg, a német pusztításos háború következtében körülbelül 500.000 lélekszámra apadt le.« (NONN György (d): Hol van itt a keresztény szellem?) A tervezet egyébként a magyarországi zsidókérdés megoldására a következőket M^ solja: »A jogfolytonosság 1944 március 19-ével való rögzítésével, az összes közhivatalokból mindenki kitehető, aki ezután nyert kinevezést- Kitehető és kiteendő tehát a z összes zsidó és félvér.« Természetesen ehhez^ méer hozzáfűzték, hogy nem azért bocsátandó el, mert zsidó — (Gúnyosan.) milyen szép humánum ez! —, hanem, mert kinevezésének időpontja 1944 március 19-ike utánra esik. Ezt is érdemes lenne tudomására hozni azoknak a newyorki rabbiknak, akik Spellman érsekkel egyidőben tiltakoztak Mindszenty őrízetbevétele ellen (RUDAS László (d): Tudják azt!), hogy tudják meg: annakidején milyen nagy tevékenységet fejtett ki az üldözött zsidóság megmentése érdekében. (RATKÓ Anna (d) (Gúnyosan): Tudják, mert Amerikában voltak!) De, ha valakinek még kételyei lennének ezen, a téren, annak emlékezetébe kell idézni, hogy Mindiszentynél járt másfél esztendővel ezelőtt a News Chronicle c. angol lap munkatársa, akiről Mindszenty történetesen nem tudta, hogy milyen vallású és ennek következtében olyan kijelentéseket tett neki, amelyek szintén a lehető legerősebben antiszemiták voltak. Ezeket az illető azután meg is írta a News Chronicleben annakidején. Úgy látszik ezt is elfelejtették. (ORTUTAY Gyula miniszter: Lévén ez az újságírónő egy rabbi leánya!) Ezzel kapcsolatban természetesen a legképtelenebb híreszteléseket igyekeznek felereszteni, így például a nyugati sajtó közli, hogy Mindsízentyt a politikai rendiőrségen az Actedron ti
