Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-106

P47 Az országgyűlés 106. ülése 1949. nevű ismert szovjet szerrel bírták vallomásra(Derültség.)^ Bevallóim, hogy egyetemista koromban a vizsga előtt, amikor az éjszakai órákban voltam kénytelen tatnulni, de már éberségem lankadt, gyakran szedtem ezt a szert. amelyről nem tudtam, hogy szovjet szer és azt sem tudtam, hogy el andalítóan hat az idegekre, (RUDAS László (d): És mi volt a vizisga eredmén tel) mert tökéletesen ellenkező tapasztalatokra tettem szert, még másnap éjszaka sem tudott az ember aludni tőle. Ugyancsak az egyik hírt a másik után adják egy Paulus nevű atyának a nyilatkozatairól, Mindezen ty utolsó pásztorleveléről, amely természetesen soha meg nem jelent, és Zakar Andrásnak december 23-án az esztergomi palotában való megjelenését körülbelül úgy írják le, mint^ Tetemrehívásnak azt a jelenetét, amikor Kund Abigél már megőrült. (Derültség.) Ezen természetesen nem lehet különösebben csodálkozni, hiszen nyilvánvaló, hogy az a cél és az az igyekezet, hogy a maguk cinkosát tisztára tudják moani és ebben az igyekezetükben azokhoz a régi eszközökhöz folyamodnak, amelyeket már az elmúlt időben is volt szerencsénk megismerni. Egyet mégis világosan le kell szögeznünk mind a magyarországi, minci a külföldi közvélemény felé: Mindszent y. nem mártír, sem vallása, sem politikai mártír. (RATKÓ Anna (d): Nem bizony!) Mártír a szó keresztény értelmében olyan vértanú, aki Jézus tanúja, aki Jézus, a megváltó tanúja, ő pedis- ebben a perben előttünk valutacsempészként, kémként, (RATKÓ Anna (d): Hazaáruló!) hazaárulóként áll, nem pedig Jézus' Krisztus tanújaként. Nem lehet politikai mártír sem, mert politikai mártír sohasem lehet az, aki ,

a legreakeiósabb eszmék mellett ránt kardot. Politikai mártiriumot vállalni csak haladó eszméknek a harcosai tudtak a múltban, a jelenben és a jövőben is. (Nagy taps a kormánypártakon.) Persze, ezeknek a rétegeknek, ezeknek az embereknek, ennek a sajtónak nem a magyar katolikus egyház sorsi fáj, (PARRAGI György (f): Ez igaz!) hanem iaiz a tény. hogy Magyarországon és a világ nagyrészében készül a nagy társadalmi forradalom, hogy Magyarország, a többi népi demokrácia-, a Szovjetunió, a népi Kína erősödik, épül és hogy ebben Mindszenty sem tudott bennünket megakadályozni és a barátai sem fogn3k bennünket megakadályozni. Ezekről a kérdésekről kívántam a mostani felhatalmazási javaslat során szólni. Befejezésül kérem a kormányt, hogy éljen azzal a felhatalmazással, amelyet most az országgyűlés; tői kap a mi népünk, a mi dolgozó társadalmi osztályaink a világ nagy eszméinek, érdekeinek megfelelően és akkor az országgyűlés és pártom minien vonatkozásban támogatja a kormányt. (Elénk taps a kormánypártokon és a független demokratapárton.) ELNÖK: Szólásra következik, a ki jelölt -szónokok közül? FARKAS GYÖRGY jegyző: Czéh József. CZÉH JÓZSEF (p): T Országgyűlés! Az a költségvetés, amelyet az országgyűlés elfogadott és amelynek alapján az országgyűlés megadja a felhatalmazást a kormánynak, a költségvetéseknek nemcsak megszokott jelentőségével bír. Többet és mást teremt számunkra, a magyar nép számára, mint egy közönséges költségvetést. Mérleg ez, Rnnak a munkának évi január hó 28-án, pénteken. 948 mérlege, amelyet a fasiszta háborúban lerombolt országunk újjáépítése, a népi demokrácia megteremtése és a dolgozók új, magasabbrendű államának megteremtése érdekében végeztünk és folytatunk ma is. Mérföldkő ez a költségvetés, talán egyike azoknak a legfontosabb mérföldköveknek, amelyek olyan utat mutatnak, amelyen dolgozó népünk elindult. Elindult 1945-ben, amikor a szocialista Szovjetunió győzelmes hadserege elűzte országunkból a hitleri német hordákat és a nép kezébe tette le sorsának intézését. Mérföldkő tehát azon az úton, amelyen haladva népünk új országot, új gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális rendet teremt magánakA felszabadulás óta elmúlt évek munkájában nagy és komoly eredményeket értünk el. Ezek az eredmények válnak most további munkánk jó és biztos alapjaivá- A magyar nép, a munkásság, dolgozó parasztságunk és a népi demokrácia útján haladó értelmiség jó példát mutatott a világnak és benne főleg a háborúban lerombolt Európa népei számára. Marshall-terv nélkül, az imperialista államok reánk erőszakolni akart kölcsöne nélkül, a magunk erejéből, a magunk munkájából építettük újjá országunkat. Pedig ez az alkotó építő munka nem a zavartalan és nyugodt béke és az úgynevezett konszolidált rendszer légkörében folyt. I Építőmunkánk mellett harcolnunk is kellett. ! Egyik szemünk a munkán, a másik a reakció belső és külső hadállásain volt. Egyik kezünkben a szerszám, de a másik ellenfeleink elszánt támadásait hárította el- Egyidőben kellett építenünk és rombolnunk- Építenünk kellett a háborúban elpusztult ország iparát, mezőgazdaságát, közlekedését, és rombolnunk kellett a múlt reakciós rendszer minden maradványát. A felszabadulásunkkor, 1945-ben a fasizmusba hajló feudálkapitalista Horthy-rendszer összeomlott a felszabadító Vörös Hadsereg csapásai alatt. Horthy és Szálasi államszervezete megsemmisült. A magyar nép a népi demokrácia útjára lépett és a dolgozók vették kezükbe a hatalmat. De vájjon véget ért-e ezzel a nagy átalakulás, a vérnélküli forradalom harcos korai Nem ért véget. A muH rendszer urai sífutottak az országból a fasiszta Németország megvert seregével De maradtak itthon híveik «legen, akik még nem adták fel a harcot. Megbújva és az angola

merikai imperializmus segítő keze után tapogatózva várták az alkalmakat, hogy újból és újból támadásra rendüljenek a dolgozó nép arcvonala ellen. Ezek a támadások hevesek voltat és nem lebecsülendők. Szembe kellett velük állítanunk a dolgozók egységes, összefogóit erejét. Meg kellett teremteni és meg kellett szilárdítani a munkásosztály és a dolgozó parasztság harcos szövetséget, azt a szövetséget» amely egyedül voiit képes vissaaveirni a reakció megújuló támadásait és szétverni hadseregeit. A nagyferenci össcieesküvés, a Sulyok Dezső- és Pfeiffer-féle szervezkedés hol nyílt, hol burkolt formában azokat a szándékokat jelentették, amelyek népi demokráciánk megdöntésére, a reakciós ' rendszer visszaállítására törekedtek. A népi demokratikus fejlődés pártjai azonban, élükön a munkásosztály akkori pártjával, a Magyar Kommunista Párttal, éberen őrködtek dolgozó népünk rendje nyugodt munkája felett. A munkás-paraszt szövetség fegyverével mind-