Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-106
939 Az országgyűlés 106. ülése 1949. egy tőkés demokrácia 'létesítésére törekedtek, amelyben fennmaradtak volna bizonyos középkori kötöttségek, amelyek a nemzetközi helyzet általuk várt változása esetén lehetővé tették volna a tőkés demokráciából a félfeudv lizmus állapotába való vissza'endülést. Társa- j da'milag ezek a célkitűzések a magyar életet hosszú időn keresztül irányító -szentháromság" j bó', a nagybirtok, a nagytőke és a nagyklérus háromságából megmaradt kettőre: a nagytőkére és a nagyklérusra alapozódtak, természetesen számotvetve a volt birtokososztály politikai tapasztalataival és igyekezvén a módo». a gazdag parasztságon keresztül társadanii bázist találni a falunak azokban a rétegeiben, amelyek a múltban is jól megfértek a 7j uralkodó rendszerrel. Ezzé 1 szemben a demokratikus erők taktikája a demokratikus átalakulás tempójának meggyorsítására, következetes keresztülvitelére és vezetőerőként a munkásosztályra és a< muiij kásosztálynak a dolgozó parasztsággal való harci szövetségére épült. Amíg ez a harci szövetség megerősödő" 1 1 addig sok küzdelem ment végbe a koalíció pártjain belül- A miniszterelnök" úr is megemlékezett arról a küzdelemről, amely a kisgazdapárt bai 1 szárnya és a kisgazdapárt akkori reakciós erői és vezetői között lefolyt és amely küzdelem eredményeképpen a munkásosztálynak és pártjának támogatásával, a harci szövetség megszilárdításával sikerült a párton beül a. vezetést a párt következetes baloldali erőinek kezére juttatna. De nemcsak ezért folyt küzdelem a koalíción belül, hanem tudjuk, hogy nagy küzdelem folyt a munkásegység megteremtéséért is, mert hiszen amíg a demokrácia vezető erejét jelentő munkásosztály nem vő! 1 * egységes, és amíg a külföldi imperialisták és a megalkuvó opportunista szocialista felfogások behatolása a munkásosztályba f lehetséges volt, addig a vezető erő nem érvényesülhetett olyan határozottan és egyértelműen, mint ahogyan a két munkáspárt egyesülése után történt. A két munkáspárt egyesülése és az előtte már lefolyt néhány, hónap is tisztulást jelentett a koalíció másik két pártján belül is és ez a tisztulás teremtette meg a pártok ^szorosabb együttműködésének és összefogásának a'apjait. Ha ma visszatekintünk arra a küzdelemre, amely lezajlott, megállapíthatjuk, hogy ez volt az egyedüli forma, és hogy csak a dolgqzó parasztság- és a munkásosztály szövetségével, a munkásosztály vezetése alatt volt lehetséges a forradalmi átalakulás következetes végrehajtása, a népi demokrácia megvalósítása, a különféle reakciós kísérletek« megverése. Mégis ennek a szövetségnek értelméről, értékéről és jelentőségéről természetesen különféleképpen gondolkodunk mi és másképpen gondolkoznak a reakció erői- A reakció, amely ma: erőteljesen működik a magyar faluban, arra törekszik, hogy a parasztságot az új rend és a két társadalmi osztály szövetsége ellen tudja fordítani, azzal az indokolással, bogy a vezető erő a munkásosztály kezében van és ha ez a vezető erő más társadalmi osztály kezén van, akkor ebből szükségszerűen a parasztság elnyomottsági» a parasztság félreállítottsága, a vezetésből való kiszorítottsága következik. Hogy ez az agitáció mennyire nem á'Hja meg helyét, arra természetesen legjobb példa évi január hó 28-án, pénteken., 940 az, hogy a kormányban és az országgyűlésben egyaránt itt ülnek a dolgozó parasztság legjobb képviselői, hogy a közigazgatásban parai z és parasztasszony főispánok vannak, hogy megalakult a parasztság nagv tömegszervezete a DÉFOSz, amely magában tömöríti a kis- és középparasztság legjobb erőit, hogy elindultunk a falu életszínvonalának emelése fé'é a villanyon, az öntözésen, a bekö* tőutakon keresztül a parasztság üdültetéséig és hogy nincs olyan hely, ahol a parasztság fiai ma helyet ne foglalnának, akár a hadseregre, akár a rendőrségre, akár az egyetemekre, a népi kollégiumokra gondolunk, vagy azokra a külföldi tanulmányutakra, amelyeket a parasztság képviselői a demokratikus országokban tettek. Ezek a tények világos cáfolatát jelentik a parasztság háttérbeszorítottságának, hiszen soha nem volt még a magyar történelemben precedens arra, hogy a magyar kormányban a dolgozó parasztság képviselői ! foglaltak volna helyet és hogy a kormány miniszterelnöke a . dolgozó parasztság legjobb képviselője lett volna- (Tains a kormánypártok és a független demokratavárt soraiban.) Soha nem fordult elő a magyar történelem során, hogy az országgyűlésben, közigazgatásban, hadseregben, rendőrségben, az egyetemeken, a népi kollégiumokban ilyen nagy számmal foglaltak volna helyet ,-a dolgozó parasztság- fiai a rendszer legteljesebb támogatása mellett. Felmerül mégis az a kérdés, hogy miért kellett a vezető erőnek a munkásosztálynak lennie és mi teszi szükségeseié a szövetségnek a munkásosztály vezetése alatt történő megvalósítását? Elsősorban az a tény, hogy mi a magunk népi demokráciáját a kapitalizmus után építjük és a kaipitalizmus megfordította a falunak és városnak egymáshoz való viszonyát. A kapitalizmusban a legfőbb értékmérőt jelentő tőke p-z iparban, a városban tömörült össze és bár a kapitalizmus törvényszerűségei a falu, a mezőgazdaság életére is kihatottak, mégia^ fő ereje, a termelés súlya a városon volt és így laimikor a kapitalizmus megdöntéséről és ezen keresztül új társadalmi rend létesítéséről van szó, akkor nyilvánvaló, hogy a fő frontot a város alkotja, a fő ellenséget a nagytőke és a nagytőke megdöntésére a főerőt a munkásosztály. Ezenkívül természetesen az a tény» hogy a, nagyipari termelés formái és módszerei a munkásság közösségi gondolkozásmódját kitermelték, gazdasági és politikai szervezettségéhez megadták az alapokat, a mr iMsság zseniális vezetői megalkották a muni soisztály élenjáró elméletét és száz esztendő harcaiban edzették azt a társadalmi osztiáilyt a Kommunista Kiáltványtól, a francia komnxüntől a legújabb eseményeken keresztül, amíg a történelem akaratából iát kell vennie a vezető szerepet a dolgozó parasztsággal való szövetségben, A döntő kérdés, amelyet itt fel kell vetni, az, hogy kinek érdekében érvényesül a vezető erő? És ha így nézzük a kérdést, akkor azt kell mondanunk» hogy ez a társadalmi rend» amelyet a munkásosztály a diolgozó parasztsággal való szövetségben épít, minden vonatkozásban a parasztság túlnyomó részének» dolgozó részéneik érdekeit szolgálja, hiszen az értekrendszer középpontjába a pénz és a. tőke helyett a munkát állítja, a felemelkedést az egész dolgozó parasztság számára lehetővé teszi, míg a kapitalizmusban a felemelkedés lehetősége csak a polgáriasodó parasztság szómára volt megadva,
