Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-106

933 Az országgyűlés 106. illése 1949. évi január hó 28-án, pénteken. 934 Dózsa tüzes trónjától a Rákóczi-felkelésen ke­resztül a 48-as szabadságharc gyalázatos eitip­rásán túl, az 1918 és 1919-es forradalmakon ke­resztül a második világháborúig! Kinek a bűne, hogy ebben az, országban a plaraszt nem jutott a r földjéhez, _ .a munkás emberséges munkabéréhez és politikai jogaihoz? A magyar nép harcolt a szabadságért, függetlenségéért, jólétéért, és harcol most is, csak merőben más körülmények között, mint az utóbbi négyszáz esztendőben és ezt odakinn, úgy látszik, el­felejtik. Ami pedig a vatikáni rádióval, a keresz­tény lelkiismerettel egy húron pondülő angol munkáspárti minisztereiket és egyéb árulókat — BevintőL Morrisonon át Blumig — vagy Oscar Pbllackot illeti, — mert ez egy egységes koméért — akik magukat szocialistáknak tírt­jak: mondjuk meg róluk, hogy nem egyebek, mint a feudalizmusnak, az imnerializrauönak, az elnyomásnak az ügynökei és szószólói. Közülük valaki azzal dicsekedett, hogy ,az angol parlament Kossuth Lajos mellett kiállt Haynauval szemben- Úgy látszik, nagyot for­dult az angol diemokrácia is. amelyre mindig olyan nagyon kényesek voltak» mert most az egyszer nem Kos'suth, hanem Haynau pribékjei mellé állanak nyugaton. (Mozgás.) Igen t. Országgyűlés! De én itthon szeret­nék maradni- Mije volt a magyar népnek eddig ebben az országban, amíg- Horthy, a főpapok, a mágnásuk és a bankárok kormányozták ezt az országot? A két világháború közt Horthy fasiszta Magyarországa azzal dicsekedett, hogy a legkeresztényibb európai ország, hiszen ny­nyi templomot nem építettek fél Európában, mint Budapesten éö Horthyó! Zadraveczig az 1919-es darutollas keresztény katonatisztek a rablógyilkos&ág fertőjében taposták és gyilkol­ták le az emberek százait és ezreit es°k azért, hogy ebben az országban Esterházy-herceg, a hitbizományok és a tőke uralma változatla­nul megmaradjon. Ez a vérben és szennyben született ellenforradalom, amely kereszténynek! magyarnak és fajvédőnek mondotta magát, a Habsburg-hercegeknek, a svábokból lett ma­gyaroknak, az idegenből jött tőkéseknek min­dent megadott ,a gazdagodásra, a hatalom el­érésére, a kiváltságra, de a mezítlába- »büdös« parasztnak, a,hárommillió koldusnak 80 fülé­reg napszámbér jutott ebben az országban, az ipari munkásnak pedig Sipőcz-leves- (Élénk taps a kormánypártokon és a r'dikális párton.) Vegyék tudomásul ott nyugaton a keresz­tény humanizmust és tisztességet védő urak és hasonló lakájaik, hogy a keresztény faj­védő kurzus idején. Magyarországon — az 1929—30—31-—32­es évekre emlékezzenek c'ak — Budapesten közel 60 000 ipari munkás és ér­telmiségi járt a Sipőcz-féle népkonyhára, s a magyar parasztnak 80 fillér volt a napszám­bére; csak ennyi, és ezt a napszámbért nem­csak Esterházy-herceg fizette birtokán, hanem a hitbizományok is és mindenki, akinek föld­birtok volt a lába alatt. Most hozzátesszük: vájjon nyugaton^ tudják-e, hogy Budapesten volt ebben az időben a legtöbb prostituált nő, Magyarországon volt a legtöbb törvénytelen gyerek, ütt gyilkolt a vérbaj, a tüdőbaj stb. és mi elég élénken emlékezünk a fajvédő ke­resztények világára, amikor pusztult a ma­gyarság fiatalsága az Epres-erdőben é> a Bá­kóezi-úton. De hadd mondjak még valamit. Nagyon sok szó esett arról, hogy a munkás nem jár templomba. Mi élénken emlékízünk arra, hogy ebben a parlamentben senki nem tette szóvá az ellenforradalom alatt, hogy a munkás nem jár templomba, pusztán azért, mert például nem volt általános vasárnapi munkaszünet. (PAKRAGI György (f): Ez ig.atz!) Amíg Es­terházy hercegnek, Weiss Manfréd bárónak, Goldbeiger Leónak kellett a darutollas ka­tonatiszteik segítségével, Szolgálni,* addig a her­cegprímásnak aem volt gondja, hogy a bü­dös paraszt, vagy az ipari munkás _ jár-e a templomba.. Mo«|t a népi demokrácia vasár­napi munkaszünetet adott, most megvan min­denkinek a szabadsága, a munkaszünet©, mo^t felfedezték a demokráciában azt, amit nem voltak hajlandók felfedezni az ellenforrada­lom alatt és nem voltak hajlandók párszáz esztendő óta felfedezni. Miért kell ez a farizeus-játék? Hulljon le a lepel! Valahol baj van a kereszténységgel, a humanizmussal és a tisztességgel és mi nem vagyunk hajlandók ezt a rothadást tovább en­gedni vinni a magyarság életébe, amelyet Itt meghonosítottak ebben az országban. Jó ma­gyarok, jó keresztényeik, jó demokraták len­nénk mi odakinn a Vatikánnak, meg a Blum uraknak, meg a Morrison uraiknak, meg az Osear Pollackolknak, ha hagynók újból az osztrákmagyar monarchiát felállítani, hagy­nánk a magyar parasztot újból kizsákmányol­ni, az országot gyarmattá tenni. Mi Horthy­nak is jó feereszitemyek lettünk volna, ha tu­domásul vettük volna mindazt, ami ebben az országban volt. Hát rni ilyen jó keresztények, ilyen jó demokraták nem kívánunk, nem aka­runk lenni ós nem isi leszünk! Egyébként, meg kell kéírdezneni: mi nem. tetszett itt, ebben az országiban Mindszemty­mk! Nem kellett a népül demokrácia? Az jobb volt, amikor ennek az országnak két parla­mentje volt, hogy amit az egyikben véletlenül elfuseráltak, arra vigyázzanak, hogy a mási­kon keresztül ne menjen, (Derültség a dolgozók pártján ) amely két parlamient még 1944-ben is lehelte ki magából a legsötétebb feudalizmust és borzalmat a magyar parasztság számára? Nem tefeizett a köztársaság? Hát lényegé­ben meg kell egyszer (kérdezni, —• mert mi, katolikusok megkérdezzük magunktól — ki tesz Istennek tetsző eise léked etet, az-e, akii ide akar hozni egy jóltáplált fiatalembert, egy négyszáz év óta gyűlölt flaaniliáit újból a ma­gyarság élére, vagy azok te?Znek-e Istennek tetsző cselekedetet, akik a magyarság milliói­nak és millióinak gazdasági jólétet é& politikai! hatalmat adnak a kezébe? Tisztázzák egyszer egymás között ezeket a fogaümiakat. Mi úgy érezzük, hogy hozzánk sokkal közelebb áll az a keresztényi szeretett, keresztényi tisztesség, amely a milliókat akarja felemelni, »istápolni és azokat alkarja kirúgni ebből az országból, akik 400 esztendőn keresztül megakadályozták, hogy a magyar­ság előrelendüljön és fejlődheisiíék a haladás útján. (Hosszantartó taps a kormánypártokon. Taps a független deniokrWa párton.) Ha az angol külügyi államtitkár úr örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy rosz­szalását fejezze ki Mindszenity letartóztatásá­val kapcsolatosan, mi azt izenjük innen az államtitkár úrnak, hogy rosszalását elsősor­ban i-iajátmaga felé érvényesítse. Nézze meg a 59*

Next

/
Oldalképek
Tartalom