Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-106

923 J~ országgyűlés 106. ülése 1Ô4Ù­s mégínkább megerősödhetünk abban az elhatá­rozásunkban, bogy a jövőben még erediménye­áebben fogunk dolgozni és még keményebben fogunk harcolni népünk ellenségei ellen:. (Taps a kormánypártokon.) Helyesein állapította meg a pénzügyminiszter úr, hogy ez a> költségvetés, a magyar dolgozó nép jövőévi munkapro­gramja, s hogy a költségvetés által megjelölt célok és feladatok mögött munkások» dolgozó parasztok, a haladó értelmiség, kistermelők, egyszóval a nép milliós tömegei állanak. Most, amikor költségvetésünk vitáját lezárjuk, meg­fogadjuk, hogy ezt a munkaprogramot népünk­kel és népünk érdekében teljesíteni fogjuk. Milyen tanulságokat vonhatunk le, t. Or­szággyűlés, ezekből a hatalnuais .sikerekből» ame­lyeket költségvetésünk a maga konkrét számlái­val visszatükröz'? Elsősorban, azt, hogy helyes voit az, az út, amelyet népünk az elmúlt négy esztendő alatt járt. Ez az út a népi demokrácia útja. A költség vetésünkben vissizatükröződő ha­talmas sikerek és eredmények azokat igazolják, akik bátrain ráléptek erre az útra és követke­zetesen, ingadozás nélkül haladtak rajta előre. A népi demokrácia a munkásság, a parasztság és a haladó értelmiség, az ország demokratikus erőinek összefogására épült. A munkáisosiztály és ,a dolgozó parasztság szövetségével sikerült végrehajtanunk demokratikus átalakulásunk nagy felalatait: a nagybirtok felosztását, a sza­badiság jogok megvalósítását, a köztársaislág ki­kiáltását. A munkásosztály és a dolgozó par •rasztság szövetségével sikerült államosítani a bányákat, a gyárakat és a bankokat. Végül ugyancsak a munkásság és a dolgozó paraszt­ság szövetségévei sikerült biztosítanunk köz­társaságunk függetlenségét és önállóságát. Tudjuk, t. Országgyűlés, hogy az elmúlt esz­tendőik alatt a munkásság és a dolgozó paraszt­ság szövetségét, a demokratikus erők összefo­gását komoly veszélyek fenyegették. A magyar reakció, amely vissza akarta állítani a régi reakciós rendszert, a felszabadulás után nem­sokára ismét a porondra lépett, beférkőzött a demokratikus pártok soraiba, elsősorban az én pártomba, a Független Kisgazda Pártba, A^ re­akció is felismerte, hogy a r népi demokrácia legnagyobb ereje a munkásság és a parasztság összefogása és a demokratikus erők szövetsége, ás ezért minden eszközzel ara-la törekedett, hogy ezt a szövetséget felrobbantsa. Aknamunkájá­nak veszélyességét csak fokozta az a körül­mény, hogy a magyar reakció rövidesen fel­csapott a német imperialisták örökébe lépő amerikai imperialisták ügynökségének, és egy­szerre támadt demokratikus fejlődésünk és nemzetünk függetlensége ellen. Ha visszagondolok azokra a harcainkra, amelyeket a, kisgazdapárt balszárnyán foly­tattam társaimmal együtt az ütmperializmus összeesküvő ügynökiéi ellen, akikor elégtétellel állapítom meg most ismét, hogy, helyes útón jártunk. Helyes úton jártunk és igazunk volt, amikor ragaszkodtunk a munkásság és a dol­gozó parasztság szövetségéhez és hívek marad­tunk a demokratikus összefogás politikájához. Meg kell azonban nyiltan mondanom» hogy a kisgazdapárt balszárny a és parasztságunk demokratikusan gondolkozó része abban az idő­ben önmagában nem lett volna elég erős a reakció támadásainalk •visszaveréséhez és a régi űrirendiszer viszahozatalának megakadá; lyozásához. Abban, hogy ezek a reakciói? ki­ét?« január hó 28-án, pénteken. 924 serietek meghiúsultak, hogy demokratikus vív­mányainkat nemcsak megőrizhettük, hanem győzedelmesen haladunk előre: döntő szerepe a munkásosztálynak és pártjának, a Magyar Kommunista Pártnak, illetőleg a Magyar Dol­gozók Pártjának van. (Taps a kormánypár' tokon.) Az a körülmény, hogy a két! munkáspárt az elmúlt esztendő folyamán szervezetileg és politikailag egy pártban egyesült, mégmkább megnövelte a magyar demokrácia erejét, és a munkásosztály szövetségének értékét és szere­pét a dolgozó parasztság számára. Csatlakozom Gyöngyösi János képviselőtáisamnak azokhoz a megállapításaihoz, amelyeiket ebben a vo­natkozásban tett a költségvetés általános vi­tájában. Csatlakozom (különösen ahhoz a meg­állapításához, amely szerint egyedül a kom­munista párlfc volt az, amely nemcsak azzal volt tisztában, milyen politikai magatartással és módszerrel kell felfâzaimoiljni a kizsákmá­nyoló rendszert, hanem tudományosan kidol­(giazva, sőt a nagy szovjet szocliállislta forrada­lomban gyakorlatilag is kipróbálva, világosan tudta meghatározni, hogy mik a célok és me­lyek azok az utak, amelyek ezekhez a célok- • hoz vezetnek. Ez a magyarázata annak, hogy sa felszabadulás után kezdettől fogva a kom­munista párt volt a fejlődésnek nemcsak a lendítő kereke, hanem irányítója és vezetője is a népi demokrácia megvalósításában. A népíi demokrácia politikai és gaizdasági isikereinek eredményeként a reakció 'túlnyo­mórészt kiszorult a koaiicióból és ennék 'kö­vetkeztében a kizsákmányoló osztályok is az államvezetésibői. Ma már az államhíattalom szi­lárdan^ és megingathaitatlanul a munkásosz­tály és a dolgozó parasztság kezében van. (11.00.) Ennek a történelmi jelentőségű változás­nak következtében megváltozott dolgozó né­pünk vuiszonya a munkához és az államhoz. Ha büszkeséggel tölt el bennünket; idei költ­ségvetésünk, akkor gondolnunk kell arra, mi­lyen döntő szerepe van nefmzetgazdaiságunjk megerősödésében és tervgazdálkodásunk sike­rében ennek a tényezőnek. Népünk most érzi ezer esztendő óta először, hogy magának dol­gozik és termel, most érzi először, hogy ez az ország az ő hazája, (Taps a kormánypártokon és r a független demokratapárton.) most érzi először, hogy az állam nem ellensége, hanem barátja, a kormány nem az elnyomás és a ki­zsákmányolás, hanem a nép felemelkedésének és boldogulásának eszköze. Másként dolgozik a munkás a gyárban, a paraszt la földeken, az értelmiiségi az íróasztalnál, mint azelőtt. Rajta kell lennünk,, t. Országgyűlés, hogy ez a felismerés minél inkább elterjedjen és megíjziiárdíuljon népünkben és minél gazda­gabb forrása legyen további gazdasági és po­litikai megerősödésünknek. A jelenlegi költségvetési esztendőre esik a hároméves terv befejezése. Szilárd meggyő­ződésem, hogy hároméves tervünket sikerül két esztendő és öt hónap alatt ' megvalósíta­nunk, és egy esztendő mulya már hároméves tervünk hatalmas eredményeinek alapján kezdhetünk hozzá új, ötéves tervünk meg­valósításához. Az a körülmény, hogy hároméves tervün­ket lényegesen kedvezőbb politikai és gazda­Sági feltételek között fejezzük be, mint ami­lyenek* között elkezdtük, még jobban megérő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom