Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-105

911 AB országgyűlés 105. illése 1949. politikusok (gyakran tették fel a kérdést: mi a titka pénzünk stabilitásának és mi a fedezete annak? A kérdés felvétlése már önmagában naivitást és tájékozatlanságot árul r el. A stabilizáció sofkere és forintunk értékállandósága nem rejtélyes, titkos formásból tápMlkozik, hanem realitása sa magyar gazdaságpolitikáinak ta valóság talajaira épülésével magyarjáizbató. A stabilizáció motorja, a forint fedezete, B munka ée a tfeóilis optimizuiuisl Az optimizmus raalMiásávail természetesen úgy vagyunk, hogy a jövővel kapcsolatos optimizmusunk aggááyoskodással mindig irreálisnak mondható. A pesszimisták az optimista álláspontot mindig irreálisnak tartják, hiszen éppen ez aiz áHMspomt teszi az ag-giáJlíyoskodókat pesszimistává. De egy rövid borszakra visszatekintve, még a pesszimisták is kénytelenek elismerni ebben az esetben gazdaságpolitikai optimizmusunk realitását. E rövid gazdasági korszak, amely a stabilizáció kezdetétől napjainkig elmúlt, kétségtelenül bebizonyította, hogy nekünk, optimista gazdaságpolitikusoknak volt igazuk) optimizmusunk reális, sőt mérsékelt volti, mert gazdasági életünk jobb eredmény eket tud felmutatni, mint amilyenekéit akkor irreálisnak bélyegzett optimista .álláspontunk költségvetési tervezetébe beállítottunk. Röviden összefoglalva: e két és fél év gazdaságpolitikai fejlődése azt *s megmutatta hogy ,az őszintén, optimisták voltak a cLemokraták, és a pesszimistákról <& két 'és fél év alatt kétségtelenül kiderült, hojgy a reakciósok: pesszimizmusok nem s valóság felméréséből fakadt, hanem -a népi demokráciánkkal való tízembenállásból éy ellenérzésbőilL T. Orsziág"gyűlés! Midőn kifejezem azt a szilárd meggyőződéseimet, hogy a beterjesztett költségvetési előirányzat a realitáson nyugszik, a költségvetést pártom, a Nemzeti Parasztpárt nevében és a magiam nevében elfogadom. (Taps a kormánypártokon.) ELNÖK: Kíván még* valaki a tárcához, általánosságban hozzászólni 1 (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a viitát bezárom. A pénzügyminisztérium vezetésével megbízott közlekedésügyi miniszter úr kíván szólniGERŐ ERNŐ miniszter: T. Országgyűlés! Az 1949. évi költségvetés beterjesztésekor elmondott, beszédemben lényegileg kitértem mindazokra az alapvető kérdésekre, amelyek mostani költségvetésünket jellemzik és amelyek ezzel a költségvetéssel kapcsolatban olyanoknak iliátszotiták, amelyekre érdemes volt kitérni; akkor tehát lényegileg elmondottaini azt is, amit szerintem el kellett mondani a pénziügyminis<ztérm;mnak, mint tárcának tulajdonképpen

1 költségvetésével kapcsolatban is,

f hiszen a pénzügyminisztérium, a pénzügyrainiszteür az államháztartás általános ügyvezetője. A pénzügyi tárca biztosítja és kezeli az összes állami bevételeket é« saját kiadásai az összes állam* kiadásoknak csupán tört részét képezik. Ha moslt a pénzügyi tárca költségvetésének vitájában mégis felszólalok, ezt nemcsak azért teszem, mert eizi — hoigy úgy mondjam — kialakult szokás, hanem elsősorban azért, meat a költségvetési viitá folyamain egy-két o%an jelenség mutatkozott, amely mellett szerinltem nem volna helyes szó nélkül elmenni. évi január hó 27-én, csütörtökön. 912 Ezért szereitnék röviden kitérni néhány ilyen kérdésre-^ Mindenekelőtt kitérek arrtra, hogy az 1949. évi költség-vetést úgyszólván az egész ország-gyűlés helyesléssel fogadta. Ez jó, ennek csak örülni lehet. De most, a vita végén, arra is gondolnunk kel, hoigy akármilyen pozitív volt is az, hogy az országgyűlés szinte egyhangúiig

1 magáévá teszi a kormányzat pénzügyi elgondolását, jóváhagyja a költségvetést és lehetőséget a

d a kormánynak arra, hogy a költségvetés keretein belül gazdálkodjék, ez egymagában még nem biztosítja >ai kitűzött célok megvalósítását- A költségvetésit: végre its kell hajtani s ez nem megy magától. Mi azt mondottuk, hogy költség" vetésünk teljesen reális, de realitásának feltétele a komoly erőfeszítés, a szervezritlt, tervszerű, áldozatos munka. Hogy költségvetésünk reális, ezt a novemberi és decemberi eredményeken túlmenően, «(melyekről az itt előadó Vajdlai elvtársam beszélt, bizonyítják a janűálni eredmény ék tó, mert most, január 27 én már körülbelül látjuk a januárvégi eredményeket. Az eddigi, mondjuk a tegnapi napig elért eredmények alapján nyilvánvaílo, hogy januárban a bevételeknél el fogjuk érni sa januári előirányzatot, a kiadások pecng alattja fogónak maradni a januári előirányzatnak, tehát januárban, a most megszavazandó költségvetés első hónapjaiban az előirányzatot teljes mértékben telje sittjük- (Taps a kormánypártokon.) Hiba volna azonban, t. Országgyűlés ebből arra következtetni, hogy mert az öt év első hónlapja eredményesnek mutatkozik, most már ölhetett kezekkel ülhettünk, hiszen a további siker már biztosítva van. Erről szó sincs. A későbbi hónapok nyilván nehezebb hónapok lesznek. Ezt mindenki tudja» hogy nehezebbek, mert a tavaszi hónapok költségvetési bevétele mindig nehezebb, mert olyan mértékben, amilyen mértékben betruházSásaink felfutnak, pénzszükségletünk növekedni fog. Altlalában a eifcer és eredmény ^ nem huU mannaként a

<z égből. A sikert keménv szívósjói megszervezett munkával, az egész népnek a kitűzött célok érdekében való mozgósításával, ielkesítésével és megszervezésével kell elérni. A költségvetés megvalósítása azonban, t. Or szággyűlés, nemcsak azt jelenti, hogy» valamiféléiképpen összegszerűen behozzuk az állampénztárba azt a pénzösszeget, amelyet a költségvetés előirányoz, hanem jelenti azt is, hogy Bízóktól a rétegektől, azokból a forrásokból, azokról a helyekről hozzuk be az előirányzott összegeket, ahonnan ibé kell hozni, ahonnan eredetUeg be akartuk hozni. Másszóval a költségvetési tényleges végrehajtása jeleníti &zt is, hogy ne engedjük meg, hogy at végrehajtás megvalósítása során a terheik átcsússzanak egyik rétegből a másikba, mondjuk, a sokat kereső, tehetős rétegeikről a keveset kereső dolgozókra. Nyíltan meg kell mondani, hogy •ezsetn a téren a dolog nálunk nem mindig áll egészen jól és vannak területeik, ahol még rendet kell teremtenünk, így például kormányzatunk irányt vett a kizsákmányoló elemek gazdasági korlátozására. Ez a politika kétségtelenül helyes, i

a dolgozók, a nép érdekeiiit szolgáló politika. A valóságbíaln azonban egyes esetekben megtörténik, hogy ntem a kormányzatt, az államhatalom, nem népi deanokiráeiánk korlátozza a kizsákmányoló élelmeket, hanem a ki-