Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-105
913 Az országgyűlés 105. ülése 1949, zsákmányoló elemek korlátoznak bennünket Gondoljunk példáinak okáért sa «értés, a sertéshús és sertészsír esetére» amelyeknek árát a kulákok és a spekulánsok nrérhetetlenül felverték, olyannyira, hogy & dolgozók állig vagy egyáltalán nieni képesek hozzájutni. (SZEiNTIványi LajoS (kg): Mncs ás!) A sertéssel űzött kulák-spekulláició azt anutteifcja, hogy a kizsákmányolók íkeresik és megtaláljak a réaeket nemzetgazdaságunkon és felhasználják ezeket népellenes machinációra és lelketlen harácsolásra. Hogy ezt megtehetik, abban szerepet játszik az is, hogy yantmalk bizonyos hiányosságok fcözellátásunkbán, de vannak I bizony os ( hiányosságok! adórendszer rünkbien is b hagy adórendszerünket még nem neon építettük ki megfelelően és még nem fogtuk meg eléggé a kizsákmányolásból ^és hlaráesoiliásból ísBáirmialzió jövedelmekeiti. Ezért f még 'minidig van nálunk viszonylag jelentékeny úgynevezett kóbor tőke, amely a spekulációra veti magát, aimint ezt most a sertés és a sertéshús esetében láttuk. (SZENTIVÁNYI Lajos (kg): Máshol isi!) Balogh képviselő úr itt ,a vita során azt mondotta, hogy ami az adózást ^ illeti, elértünk az áMalános jövedelmi adóval ai teherviselő képesiség határáig. Én azt hiszem, — s erre éppen a sertés esete világít rá — hogy ebben az általános formában ez a megállapítás egyáltalán nem helyes. Mit jelent először is a iteheítviselőképiesslég megállapítása, és mitől függ ai teiherviselőképesség! A teher" visel őképesisíég nem egyszersmindenkorra megállapított valami. Ha az ország előremegy,, ha a nemzeti jövedelem nő» ha az. életszínvonal emelkedik, akkor a teherviselőképesség is mő. Másfelől az is kérdés, hogy melyik réteg teherviselő képességéről beszél a képviselő úr? Annak a rétegnek a teherviselőképességéig, amely moist nagyban vásárolja a malacokat .és aj süldőket vagy tamely nagyban árusít 400^-600 forintért egy pár választási malacot, még távolról isteni jutottunk el. Meg messze vagyunk alttól» hogy adózási rendszerünket elértük volna ennek a Hzsákmányoló és ispekuláns tőkének azi adófizető képessége határához. A 'leghatáro-aaittabban vissda kell utasítanom azt a hangot és azt a módot, amelyet egyes Bartenkovicsí-párti képviseíliő urak meg" kíséreltek itt megütni >a kisemberek, a kisiparosok' a kiskereskedők, *a dolgozó parasztok állítólagos védelmében. Általános kölfeégvetésá 'beszédeimben tényekkel! bizonyítottam, hogy a Baralnikoviog-párt fellépése alz. ipari vállalatok és >a bankok államosítása ellen a kizsákmányolók egyenes támogatását jelentette. (Ügy van! ügy van! a dolgozók pártján.) Akik tehát a kizisákimányolókat támogatj ák akik az akarták, hogy a bankok, a gyáriak 'a kizsákmányolók kezébe kerüljenek, iüllleítve ott maradjanak, azok nem lehetnek a, kiseimblerek védelmezői, (ügy van! ügy van! tups a kor" mánypártokon.) A nép nem hamis beszédlekből, hanem cselekedetekből ítél. A cselekedetek pedig azt bizonyítják, ho°— ők nem a kisembereket védelmezik,, hanem a nép ellen" ségeit. T. Országgyűlés! A költségvetésnek a bevéteüi rész csak egyik oldala, a málsik a kiadási rész. Talán azt gondolhatná valaki, hogy a pénzt beszedni nehéz, de küadná könnyű. Ál" ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÓ V. évi január hó 27-én, csütörtökön. 914 tálában kiadni a. pénzt természetesen) nem nehéz. (Egy hang a paraisztpártmi: Ha van!) De okosan, gazdaságosan kiadni, a nép érdekeinek megfelelően felhasználni' már nem olyan egyszerű. Éppeiní ezért nemcsak a bevételek, hanem a kiadások helyes megvalósításának vonalán is komoly feladatok várnak ránk a költségvetéssel kapcsolatban. Nem mondhatjuk ugyanis, hosry jól valósítottuk meg a költségvetést, hí csak azt biztosítjuk, hogy 'annyit költsünk el, mint amennyit a költségvetés előirányzott. Szüksé'ges. hogy az egyes célofkra előirányzott összegekből aininyit vagy többet valósítsunk meg, mint amennyit eilőirányoiztunk, ho^v meg fogunk valósítani. Sok esetben ez még nem történik' így. Az első" tervévben példán 1 az ipar beruházási tervét 43%"kai túlteljesítettük. Ez jó, helyes és örvendetes dologi Ugyaniakkor «azonban bár teljesítettük sőt (túlteljesítettük az) ipar termelési tervét, de ezt csak 4.6%-kai] teljesítettük túlEz azt mutatja- hogy beruházásaink mésr nem jelentkeznek eléggé a termelés arányos »növekedésében, s arra hívja, fel a figyelmünket, hogy beruházásaink eredményességét az eddiginél sokkal közelebbről kell követnünk és ellenőriznünk. S ha már az ellenőrzés kérdésénél tartunkmeg kell említenem, és alá kell húznoKL hogv az elenőrzés helyes, egységes, bürokráciától mentes rendszerének kiépítése költségvetésünk megvailíóisitásánaik s általában' fejlődő állami és népgazdaságunknak esryik legégetőbb feladata Ezen a téréin most még elég nagy & rendszertelenség. Ig a z» történtek pozitív lépések, az utóbbi időben, egyrészt bank vonalon, másrészt az Állami Ellenőrzési Központ megalakításával. Az Állami Elllienőrzési Központra komoly hivatás vár az ellenőrzés munkájában de e«z a szerv minden eddigi hasznos működése mellett még távolról, sem játssza azt a szerepet, amelyet a jövőben kell betöltenie^ s feladatköre annál nagyobb lesz, minél inkább nő az állam szerepe a népgazdaságban, minél tervszerűbbé válik nálunk a nemzetgazdaság irányítása, uiinél kiterjedtebb lesz a nemzetgazdiaság szocialista,, társadalmasított szektoraT. Országgyűlés! A költségvetési vitában számos olyan szónok beszédéből, aki _ v. költségvetést egyébként helyeselte, sőt teljes mértékben helyeselte, némileg az önelégültség hangja csendült ki. Egyébként ezt egyes felszólalók maguk is észrevették és megjegyezték Egyes felszólalók beszédei szinte azt a benyomást keltették, mintha itt ^nálunk Magyarországon már összes problémáinkat egyszer«mindenkorra elintéztük volna, mintha már nem kellene felkészülnünk semmiféle nehézségre, s mintha a magyar népnek már nem is volnának ellenségei. Egyik képviselőtársam pedig buzgalmában, vagv tú'lbuzgalmában odáig ment, hogy megjósolta: nemsokára nálunk az utolsó tőkésre úgy fognak tekinteni, mint egy letűnt világ ittmaradt állatfajtájára és azt fogják kérdezni az emberek, hogy miféle csuda is ez a véletlenül még itt maradt utolsó tőkés. (Derültség.) A lelkesedés» a bizalom jó dolog, de veszélyes dolog az önelégültség és az illúziókeltés. Veszélyes dolog, ha nem látjuk az ellenséget, ha elfelejtjük, hogy népünk ellenségei még itt vannak, a z országban közöttünk, és ott ártanak népi demokráciánknak, ahol éppen tudnak. Veszedelmes dolog ha nem látjuk, hogy a szocializmus építés e nem rohammunka, ha _ 58
