Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-105
905 Az országgyűlés 105. ülése 1949. követikeztéhen ipari termelésünk is rendkívüli mértékeién emelkedett — amire vonatkozóan ugyancsak az előadó úr citált igazán értékes iszlámokat —, ez a 800 milliós emelkedés mindlennek tekinthető, csak inflációs jelenségnek nemEhhez járul még- az isi, hogy bekövetkezett az, amit szintén megtmoindo ttunk, tudniillik, hogyha már nagyjából túl leszünk a termés értékesítésén, a . kivitel egyrészének lebonyolításain, akkor ezi a bainkjegyforgaiiorm megint vissza fog menni. Ott van az, a szám, amelyet az előadó úr mondott, hogy körülbelül 200 millióval — nem egészen 200 millióval — január 1-től kezdve ia bank jegy forgalom már eddig isi visszament. De ha itt bárki inflációs politikát csinálna, t- Országgyűlés és mi eltérnénk attól az elvtől, hogy a bankjegyfoTgaloimnak arányban kell lennie a mindenkori árutermeléssel, akkor még jó termés estetén is emelkednének az árak. A tény azonban nem ez. A tény az, hogy az indexszámok csökkenő tendenciát mutatnak. A nagykereskedelmi árindex az 1947év végén 127.9 volt az 1947 január l-e állapothoz viszonyítva; ugyanez az indexszám 1948 végén 124.1, szóval csökkenés van. Még nagyobb a csökkenés a létfenntartási indexszámban, amely 126.5-ről 114-2-re csökkent. Természetes», hogy a létfenntartásnál nagyobb a csökkenés, mert elsősorban! az élelmiszerek azok, atmelyek egy család költségvetésében a legnagyolbb szerepet játsszák. Az ország devizahelyzetére vonatkozóan a következő megjegyzéseket saeretnéni tenni. Ez «okáis- egyik kényes 1 pontja volt a magyar gazdasáigi életnek. Az 1947. évben külkereskedelmi deficitünk 414 millió forintot tett ki. 1948-ban úgy indult a dolog, hogy szintén nagyon rosszul álltunk és islzeptetmber végéig erős deficitben voltunk — 355 millió volt a deficit —, azóta azonban jelentős emelkedés állott he, októberben, novemberben és decemberben is. Számadatokat most nem akarok itt idézni, de igen jól megúsztuk ezt az elmúlt évet devizális» szempontból, ajnnyim, hogy kijelenthetem, t. Országgyűlés, hogy végeredményben a Magyar Nemzeti Bank arany- és devizatartaléka az elmúlt évben nem csőikként, hanem valami vei emelkedett. Ezzel kapcsolatban szeretnék néhány szót szólni a külkereskedielem fontosságáról. A helyzet ugyanis az, hogy nálunk ennek a szektornak fokozott jelentősége van, szembeállítva a mi helyzetünket egy nagyipari* országgal mondjuk Angliáival. Angliának mindie- deficites volt a külkereskedelmi mérlege, vagyis siókkal töhhet vitt be, sokkal többet importált, mint amennyit exportált- Miért? Azért, mert sűrűn lakott és népes ország, amely élelmezését nem tudta ellátni saját termelésével, s még kevéshhé tudta ellátni gyárainak nyersanyagsteüfcségletét. Anglia azonban fedezni tudta deficitjét egyrészt azért, mert nagy tőkéi voltak külföldön elhelyezve s azok kamataiból részbeni fedezhette deficitjét, továbbá óriási kereskedelmi hajózíáisa voflt, (DÉNES István (f): Ügy van!) amely nagy nyereségeket biztosított neki, s nagy biztosító vállalatai vannak, amelyeknek hálózata kiterjed laiz egész világra, Mindezeknek bevételeiből a fizetési mérleget egyensúlyba tudta hozniNálunk nem m a helyzet. Nálunk az A évi január hó 27-én, csütörtökön. 906 helyzet, hogy az egyetlen pozitív tényező, amelyből nekünk külföldi kiadásainkat fedeznünk kell, nem lehet más, mint a külkereskedelmi mérleg pozitív egyenlege, vagyis a kiviteli többlet. Ilyen kiadások — hogy mást ne mondjak — például a külképviseletek, követségek, konzulátusok fenntartása* az összes külföldi utazások devizászükséglete és külföldön meglévő tartozásainak adósságszolgáltatása, ia kamat és, törlesztés. Bármennyire igyekr sízünk is; ezeket lenyomni, ezek még mindig milliókcra rúgó tételeket tesznek ki. n Ezért rendkívül fomítois az, igen t. Országgyűlés, hogy kivitelünket mind a !z ipar, mind a mezőgazdaság területén fejleszteni tudjuk. (DÉNES István (f) : Helyes!) Természetesen itt az első dolog a;z, hogy modern termelési rendszereiket kell alkalmaznunk mind a mezőgazdaságban, mind a gyáriparban, és a termeJJési költségekeit lehetőleg le kell szorítanunk, hogy külföldön versenyképesek legyünk. Az ipajri kivitelnek ímiég mindig egyik akadálya az- hogy nem vagyunk eléggé olcsók, vagyis önköltségeink még mindig magasak; a másik pedig az, hogy számolnunk kell a külföldi versennyel, amelly erősödni fog aszerint, nmint ia világgazdaság, az országok közötti kereskedelmi kapcsolat mindig élénkebb lesz, vagyis aszerint, amint & múlt háborúitól mindjobban eltávolodunk. A mezőgazdaságnál az önköltség csökkentésén kívül még egy másuk fontos szempont is van, aimelyről a múltkor a Ház földm ívelés" ügyi és pénzügyi bizottságában igen érdekea vita foilyt, nevezetesen az, hogy a magyar mezőgazdaságot bizonyos keretek között — persze nem fantasztikus ábrándok szerinit — át keílil állítani olyan cikkeikre, amelyekneík kivitelét külföldön sokkal biztosabban és jobbam el tudjuk émi, minit az egyoldalú srabonaexportot. (DÉNES István (f): Így van!) Igaz, hogy külföldről, nyugatról hallunk néha olyan hangokat, hogy a kétféle gazdasági rendezer ntem fér meg egymással, a gyakorlaitban azonban azt látjuk, hogy igenis megfér és hogy a nyugati országok is szívesen kötnek a keleti áliliam okkal olyan kereskedelmi és gazdasági szerződéseket, amelyek az ő szempontjukból is előnyösek. Hiszen éppen most hozták a lapok és a Szaklapok, hogy Anglia Lengyelországgal ötéves kereskedelmi szerződést kötött 260 millió fontsterling összegben, amely igen jelentékeny összes: még 1 nemzetközi viszonylatiban is. '(DÉNES István (f) így van!) T. Országgy-ülés! Én azt hiszem, hogy azok az eredmények, amelyeket ai magyar deniokirácia közgazdasági és pénzügyi téren az eilimult négy év allait elért, szemmelláthatók, kézzelfoghatók és kézzel tapinthatók, Véleményem szerint ezekről nem is kellene sokait beszélni, hiszen ma már ott vagyunk, hogy még az ellenséges 'külföldöm is ©gyes orgánumok elismerésisiell enilékeznek meg arrólll, aimit a magyar demokrácia ezen a téren teljesített. Vigyázzunk azonbani arra, hogy ne essünk az öntetszelgés hibájáblai, vagyis ne legyünk mindennel megelégedve, ne mondjuk mindenre azt, hagy mindem sikerült. Igenis vannak még hibíálk, vannak rnég hiányok, vannak még olyan feladatok- amelyeket nekünk meg kell oldanunk. Hiszen csak amiket ?>? előbb említettem: itt van az önköltségek c c öf kentése ,a mezőgazdaság és az ipar tarén, Ht
