Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-104
805 Az országgyűlés 104. ülése 1949. szilárdsága, akkor az igazságügyi tárcát mPg~ felelőéin kell dotálni» jobban, mint smiost. A költségvetés egészében ugyanis nagyon mos; tohagyermekként van dotálva az igazságügyi tárca, pedig ennek megfelelő dotálása nagymértékben összefügg a nemzet jobb jövendőjével. Ha tőlem megkérdezik, mindig két tárcát tartok legnagyobb jelentőségűnek: asö egyik a kultusztárca, a másik az igazságügyi tárca. Minél atazolutaihb, minél teljesebb az igazságra való törekvés egy nemzet kormányzatában, annál komolyabb, annál megalapozottabb az a kormányzati rendszer. Ebből a szempontból nagyjelentőségűnek látom a jogászképzést, amely azonban — ne felejtsük el — összefügg az általános kultúria kérdésével. Amíg az általános iskolában nem a közösségi éraéisire neveljük aa ifjúságot, amíg nem a megbocsátás szelleme válik uralkodóvá, amíg lelkünket nem az igazság gon- | dolatja hatja át, amelynek mindenkivel szemben érvényesülnie kell, röviden: amíg nem a demokrácia legvégső lényegével és a szocializmus legvégső kifejlődésének gondolatával- az osztályok fetóbtá társadalom megalkotásával foglalkozunk, amíg osztályok között ^ különbségeket teszünk, addig végtelenül nehéz eljutni annak a közösségi érzésnek kifejlesztéséhez, amely nélkül pedig igazi demo- j kráoiia, igatzi szocializmus soha. nem alaiknlnat ki Vallom, hogy a jogászképzés 'alapvető gondolatává éppen a közösségi gondolatot kell tennünk, amelyet kiegészít a humánum, az emberség gondolata. Emi nemcsak ma mondóin ezt, hanem huszonöt esztendővel ezelőtt is, amikor az ügyvédi hivatásról egy országos pályázat folyt, ; pályamunkám jelmondata volt az a cicerói | mondás: »Vir bonus« — jó ember legyen a jogász, az ügyvéd. Akkori munkám lényege is a,z volt, amit ma is vallok, hogy a jogásznak és az ügyvédnek egy feladata van: segíteni a segítségre szorulókon, igazságot szolgáltatni az igazságot keresőknek és minden erejével, mindig és minden körülmények. között támogatni azt, aki segítségre szorul. Nem ma mondom ezt, hiszen huszonöt esztendővel ezelőtt írott könyvembein ugyanennek a gondolatnak adtam kifejezést. Az az érzésem, hogy az -igazi jogászképzés alapja a »Vir bonus«, a jó ember gondolata és a »segíteni a segítségre szorulókon« elv az, amelyből a jogászképzésnek kj kellene indulnia Ezt talán nem is túl eltérően. Hajdú igen t. képviselőtársam néhány nappal ezelőtt úgy juttatta kifejezésre, hogy a jó jogásznak demokratikus érzelműnek kell lennie. Valóban, aki a szó belső és lényegébe vágó értelmében demokratikus érzelmű, demokratikus gondolkozású, ßz igenis jó ember és aninjak igenis az a célja, hogy mindig és minden körülményék között segítsen a segítségre szorulókon. T. Országgyűlés! Ami már most közelebbről a tárcát illeti, őszintén megvallva, az azi érzésem, hogy a magamfajta pártonkívüli képviselőnek csak annyi szerepe lehet a parlamentben, hogy próbáljon tárgyilagos lenni, gyakoroljon kritikát és kritikájában igyekezzék tárgyilagos lenini, csak így bír jelentőséggel az illető képviselő szerepe. Ha egy képviselő, szembenáliva a kormányzattal, meg meri mondani adandó alkalommal azt, ami. meggyőződése, ha ez a kormányzat politikájával szemben is áll, akkor súlyt és jelentő-« évi január hó 26-án, szerdán. 806 séget kap meggyőződésének megvallása akkor isi, ^amikor kormányzati intézkedéseket meggyőződésén alapulóan helyesei: és ennélfogva elismer. Ezzel is akarom kezdeni. Az 1948:XXIL te., ja. bírák áthelyezésének kérdésével foglalkozó törvényünk ige n nagy hatalmat adott az igazságügyi kormányzat kezébe, és 4n — mint parlamenti működésem alatt mindig — a magam meggyőződését követve, tapasztalataim és tudomásom alapján mondom és állítom, hogy a kormányzat étí eűiaősoiriban a miniszter úr ezzel a joggal sohasem élt vissza, valóban igyekezett — természetesen az ő felfogása szerint — ezt a törvényt a demokratikus jogalkotás é s jogszolgáltatás érdekében használni és eoha nem hialstenálta túlságosan. Ezt meg kell állapítanom. Ugyanígy azt is meg kell állapítanom, hogy az amnesztiarendeletben számára biztosított hatalmat az igazságügyminisztérium nem politikai szempontokból, hanem ismét a megbocsátás, a rendelet és a törvény szellemében gyakorolta, amit megint tisztelettel és elismeréssel keU fogadnunk. Ugyanígy örömmel állapítom meg azt is, hogy az igazságügyi kormányzat a bírói kinevezésekkel kapcsolatban lehetőleg a szakkép" zeitltséget vette elsősorban figyelembe. Olyan érdem ez, amely reménységet nyújt arra, hogy az igazságügyi kormányzat az igazságszolgál tatás legnagyobb és leglényegesebb feltételét, az igazság keresésének gondolatát meg is tudja majd 1 valósítani. Ezzel szemben sajnálattal kell megállapítanom azt, amit Halász képviselőtársam is mellé kesén megmondott. Helytelennek tartom, hogy az (igazságügyi kormányzat azokat a nagyjelentőségű törvényjavaslatokat, amelyeket % költségvetés indokolásában már előre jelez és azokat, amelyeket a múltban idehozott, mindig a sürgősség jegyében hozza és hozta az országgyűlés elé a barin dik bümtetőnovella alaposabb .megtárgyalása nem tette volna a törvényt rosszabbá. A most készülő büntető per rendtartás, a büntetőtörvénykönyv áltP'ánor, részével foglalkozó törvényjavaslat, a polgári perrendtartás novellája és elsősorban a munka kódex megalkotása mindéin jogász részéről örömmel várt intézkedések. Felhívom azonban a miniszter úr figyelmét arra, hogy végeredményében az az igazságügyi bizottság, amelyben helyetfoglaló joga szók mindegyike külön-külön mégis csak 14.000 szavazatot képvisel, olyan testület, amely alkalmas volna ezeknek a javaslatoknak alapos és komoly megvitatására. Az egésiz parlamenti rendszer lényegének mind jobban a bizottsági munkára kell terelődnie: és nem jár ei helyesen az igazságügyi kormányzat, amikor ebben a bizottsági munkában nem ad módot a megfelelő megvitatásra. . A miniszter úr és a t. Ház is jól tudja a jognak azt ,az alapelvét, hogy a törvény nemr tudása senkit sem ment. Ennek a jogelvnek az alapja az, hogy a törvény egyben a néplélek jogeszméjének, a néplélek belső érzésének meg nyilatkozása legyen, hogy mintegy általános erkölcsi normát jelentsen, mert csak akkor igaz ez az elv.íPEIESZOL József ld): Amivel eddig nem igen törődött a képviselő úr!) T. képviselőtársam! Már közibeszólás formájában, de fel szólálásom során is sokszor elmondottam azt, 51*
