Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-104
803 Az országgyűlés 104. ülése 1G4V . ::.ely 1 faetővé teszi, hogy a gyors bírói mu'nika ne fenekedjék meg a leírási személyzet hiányai. Mert hiába hozatok gyorsan egy bírói ítéletet, hí hosszú hetekbe kerül valahányszor egy-egy bíród megmozdulásának írásba f Jígialá sárói, lemásolásáról, töbibezörözésériől van i r zó. Különösen fontos ez a z igaaságszolgáJta ás terén. Azt hiszem, itt a t. Házban volt már fiíaereheisém egyszer érdinitieinii azt a kérdést, hogy a gyorsaság mindenütt, mindenféle üg,yiniézéstben nagyon fontos, kettőzötten fooiíUois azonban az igazságszolgáltatásnál, mert ott az idő múlásával nemcsak késetten keletkezik az a töbfbé-kevésbbé helyes döntés, hanem saiikségképpen kvalitásában is megromlik. Hiszen az az emlékezet, amelyen a bíráskodásnak alapulnia kell, a tanúvallomások íjontosisága és megbízhatósága az idő múlásával szükségképpen fakul ési aim g egy közigazgatási ügyben, — ahol fctkták alapján történik az ügyintézés — könnyen elképzelhető, hogy egy év múlva ugyanolyan helyes döntés hozatik meg, a bírósági ítélkezésnél! ez szinte fogalmilag látszik kizártnak, mert ott a pontosság, a hűség, a megbízhatóság, a hitelesség egyenes mérvben függvénye ama iaő rövidségének' amelyen ibeliüi a tanúik a «szakértők a bírós'ág elé kerülnek es ott véleményükéit nyilvánítják még neon kopott emlékezetük ailapjám Az igazságszolgáltatás és a. törvényalkotás nem öneed, és nem. örökérvényű. Aki ezt nem tanulta meg régen, megtanulhatta az eknult forradalmi évek során Az igazságszolgáltar tasnak, a törvényalkotásinak egyetlen célja van: a népi közösség széles rétegeinek .szolgálata, ehhefa keli hasonulnia, ehhez kell idomulnia, és minden vál&ozás osak a népi szempontok által és azok figyelembe vételé vei indokolható meg. Mivel pedig úgy látom, hogy mindezek a szampontoiK, úgy a beszámuió tárgyát tevő idoszaikbam mint azokban a programatikusi meg nyilatkozátóokibatn, .miejlyeket az igazságügyi Lárca indokolása tartalmaz» teiijes mértékben kielégíttetnek, s miután úgy Játom, hogy az igazságügymiiniszter úr és tárcájának összes dolgozói valóban a legjavát teljesítik a teljesíthetőnek, e célok elérése érdekében,, a-a igazságügyi tárca költség vetését mindi a ßadi- * kalis Dieauokrata Pártszövetség, imà^d a Radikális Párt és a magam nevébeni reiménytelje» bizaûiommad megszavazom. (Tßps a kormánypártok, a radikális párt> a polgári demokrata» p .rt éi független demokrata párt scßYiih n.) ELNÖK: Szólásra következik a; feliratkozott szónokok közül 1 ? SZENTHE JÓZSEF jegyző: Vészy Mátyás! VÉSZY MÁTYÁS (pk): T. Ház,' Halász t. képviselőtársam beszédébe kapcsolódv a . két megjegyzésére kívánok válaszolni. Az egyikben Alvinczy képviselőtársamnak laizzal a gondol ! táy.a;l szállett sízembe, mintha valami szembenállás volna az átfogó keigyelmezési gondolat és a népi demokrácia vagy álalában a demokrácia felfogása között. Nekem la^ a meggyőződésem, hogy minél erősébb egy fcorr mány&ati rendszer, annál inkább ólhetamegbo" O'átáfe" gondolatával, amely soha neon a gyengeségnek, hnern mindig a határozottságnak és a megalapozottságnak a jele. A másik, — talán nem értettem jól, de nem ' évi január hó 26-án, szercMn. 804 szeneifcaéni. ha szó nélkül hagyatnék — axait atekinlteüben mondotu Halász képviselőtársam, hogy a bíró tekintélye nem a a Alvinczy képviselőtársam láltal felvetett fizetés kérdésével függnie össze. "Teljesen igaza van, t. képviselő társsam, hiszen az embert az áüllaittól, a z különbözteti meg, különösen a hivatását becsülő és szerető embert. hogy a imiagia munkáisiságát nehéz körülmények között is elvégzi A miaigyar dolgozóknak, elsősorban a magyar ipari _ munkásságnak történelmi jieíenjtőségét semmi nem igaaolbjatja anmyiria, mint iaz 1945-ös infláció ideje alatt végzett munkája, amikor bizonyságot teít hivatáeiszeretetéről és nem aszerint dolgozott, hogy hogyan fizették. Be ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ennélfogva ; magyar bírói kar most már a mélító fizetségét, munkájának méltó jutalmát ne kapja meg azért, mert a nehéz körülmények között is elvégezte a maga feladatát. Netmj hinném, hogy helyes volna ezzel aa inkább osak szofisztikus megjegyzéssel próbálná elilnténi a bírói fizetések kérdését. Es itt már át is tudok térni ennek <a kérdésnek érdemére, amely megítélésem szerint az ítélkezés és bíráskodás színvonalának emeléséből álíl, amely a legszorosabban összefügg egy kormányzati readszer értékével és komolyságával. Ma a felszabadulásit követő négy év elmuilitával igenis 'elérkezett a'zi ideje annak, hogy a forradalmi á^lakulás etredanényefeép a mai kormányzati reiudsaeii magáénak valljai azt az egész jogászi vonalat, melyet ez alatt a négy esztendő alatt igyekezett a maga képére — érthetően és természetesen — átalakítani A miniszter úr ebben a kérdésben 'Sokszor megnyilatkozott ési ebbeli megnyilatkozásában osztozom. EZEBÍII kapcsolatban megemlítem 1 azt a tényt, hogy a törvény valójában soha nieim más, mint az uralmon lévők érdekeit védő jogszabályok összessége. Érthető és természetes ez, de ugyanakkor minden kormányzati rendszernek ereje, súlya, és« jelentősége ott kezdődik, amikor állandósítani tudja az igazság gondolatát, amikor tekintéllyé tudja emelni az igazság szolgáltatása körül munkásiságot kifejtők súlyát és értékét. A bírói tekintély emelése, az ügyvédség tekintélyének megerősítése az új kormányzati rendszerben, a népi demokráciában ugyanúgy fontos és jelentős, sőt talán mondhatnám — fontosabb és jelentősebb, mint aihoigyían azt a múltban felfogták. Természetes, hogy ez, mind bírói, mind ügyvédi" vonalon sok átalakulást, sok váltó" zást von maga után. Éppen ezért helyesnek és indokoltnak tartom a kormányzatnak a jogászképzés átalakítására irányuló gondolatát. Ezeknek a gondolatoknak lényegié, kezdete és vége, azonban mindig az, hogy az a munka, amelyet megbecsülünk, mert a kormányzat állandóságát, megszilárdulásiát kialakítani alkalmas, megfelelően i s kell, hogy dí" jaztassék. Ebből a szempontból nagyon nem vagyok megelégedve az igazságügyi tárca dotálásával. Nem tudom, hogy e tekintetben^ miiyen harcot vívott vagy milyent nem vívott az igazságügyi kormányzat* — ez a. költségvetés összeállításának belső titkai közé szokott tartozni — de igenis hangot kívánok adni annak a gondolatnak, hogy ha azt akarjuk, hogy ki" felé, a nemzeti megnyilatkozásokban is megíássék a kormányzati rendszer állandósága és
