Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-104
1 $& Az országgyűlés 104. ülése 1949. keresményt állapítottak meg". így az állam a rahmunkáisnak munkabért >a valóságban alig fizetett és mivel a letartóztatottnak természetszerűen más kereseti lehetőség a letartóztatás tartama alatt nem. állott rendelkezésére» a szabaduláskor jelentékeny tartási költség -terhével lépett a őzlábad életbe. Az igazságügyminiszter úr a rahmunkáltatás újjászervezésé" vei kapcsolatban, olyan intézkedést kiválni tenni, bogy a letartóztatott munkakeresménye és tártáéi költsége összhangba legyen hozható ép ennek révén a rab tartási költség az államkincstárnak még a letartóatatási ideje ialatt megtérülne. (DÉNES István (f): Nagyon helyes!) Ez mind heiyesi é& célszerű, t. Országgyűlés, méltóztassanak azonban! megengedni, hogy ebben a kérdésben tovább menjek egy lépéssel. A Gazdasági Főtanács 2-820/1948. számú határozata érteimében a letartóztató ési nevelőintézetekben, valamint a bírósági fogházakban működő ipari és .mezőgazdasági üzemeket önálló állami vállalatokká kell átalakítani, amelyek az igazságügyi táré a vállalatai maradnak, de az állam közigazgatási költségvetésében, nem szerepelnek. Állami vállalatok műkő dinek tehát a büntetőintézetekben mind az, ipiari, mindi a mezőgazdasági ezektorban. T. Országgyűlés! Minden ítélet, még a legigazságosabb ítélet is igazságtalan azokkal szemben, akiket ártatlanul sújt, A büntető- ítéletek legártatlanabb áldozatiad a kenyérkereső nélkül maradt család, a magatehetetlen öreg szülők, a, munkáképteleto feleség, az eltartásiiiai és nevelésre sziosruló apró gyermekek- A büntetés igazi, szinte elviselhetetlen súlya nem a büntetését kitöltő, bűntudatát érző elítéltre nehezedik, hanem azokra, akiknek eltartásáról neki kell gondoskodni» akik énre az eltartásira rá vanniak szorulva és ártatlanok a bűnben. (Ügy van! Az ellenzéken.) Igaz, t. Országgyűlés, hogy a kincstárnak meg kell téríteni a rabtiartási költségeket, de igaz, Százszor oisan igaz az is, hogy elsősorban és főként ezeket az ártatlanul szenvedőket kell megmenteni az éhhaláltóL a. pusztulástól. Ezekről gondoskodni elsősorban az tartozik, aki eltartásukra köteles^ A Gazdiaisági Főtanács 1 említett rendelete a büntető intézetekben működő ipari és mezőgazdasáigi üzemeket önálló állami, nemzeti vállalatokká alakítja, át, amelyek az igazságügyi tárca vállalatai maradnak. Egy pillanatra sem lehet kétséges, t. Országgyűlés, hogy az, igazán demokratikus felfogás érvényesítése mellett az állaim mint a rabmunkáltató vállalatok tulajdonosa, nem nyerósízkedhetik a munkások be- . rén», még akkor sem, ha rabmunkáisok, és főként nem húzhat hasznot a bajbajutott csecsemők, apró gyermekek, munkaképtelen öregek ({Közbekiáltás a független demokrata párton: Könnyeiből!), nyomorúságából és könnyeiből. Ügy van! Taps.) Ezek a vállalatok helyee? vezetés és irányítás mellett épp úgy lukrativ vállalatok lesfenek, mint a többi államosított tizeinek és gyárak- Még akkor is lukrativ vállalatok lesznek, ha, munkáislaiikat elvégzett munkateljesítményük arányában» ha nem is teljesen a kollektív sízerződés szerint, — bár ennek sem látom semmi komoly akadályát — de mindenesetre tisztességes munkabérrel honioirálják, és ezzel nemcsak lehetővé, hanem egyenesen: kötelezővé is teszik, hogy az elítélt büntetésiének kitöltése alatt is tisztességes termelő munkával gondoskodjék azokról, akiknek évi január hó 26-án, Szerdán. Î&4 tartásaira köteles, akik az, ő áldozatai, akiket aa ő meggondolatlansága, elveitemültsége, boitláJSa döntött a legnagyobb nyomorúságba, A rabtartáei költségek levonása után ia rabok munkabérét közvetlenül a tajrtáisiria jogosult, ama rászoruló családtagok kapnák kézhez. Akik nincsenek rászorulva,, azoknak keresményét a munkaképtelen rabok rár szoiruló családtagjai kapnák, tehát azoknak a raboknak a családtagjai, iakifc maguk nem tudnak munkaképtelenségük folytain daigozni. Akinek pedig tartásra jogosult, rászornOló hozzátartozója nincs.» az, ha vagyontalan, sízia* biadulásia után maga vehetné feli tiaatjességeis munkával megkeresett bérét, .ami — és ezt nem kell bővebben kifejteméin — a szabad életben való elhelyezkedését, exisizteneiájának újabb felépítését nagymiértékben/ meg"" könnyítenéMindez, t. Országgyűlés, egyetlen filterrel aiem növelné az igazságügyi tárca költségvetését, mert hisizen ezek az állami üzemek a saját büdzséjük keretén Ibelül fiaetnék dolgozóikat, mint ahogyan amúgy is fizetni kell a dogozófcat, akár ipari, akár pedig mezőgazdasági »szektorban* akár mint szabad emberek, akár mint ralbok dolgoznak. (Ügy van! az , ellenzéken. — Zaj a dolgozók pártién.) El s©m lehet képzelni, t. Országgyűlés, hogy azok a rabok, akiknek iMkébein, szívéiben él még a legszentebb érzés, gyermekeik, öreg szülőik szeretete, milyen érzessél, milyen aHF bieióval vetnék magukat & termelő munkába. (KOZMA József (d): Amikor elkövetik a bűncselekményt, ,akkor gondoljanak rá S — LUKACS Vilmos (f): A cstaláldról van szó! — Zaj a dolgozók pártján. — KOZMA József (d): közbeszól. — VÉSZY Mátyás (pk): A család nem tehet róla! — Az elnök csenget.) A hathónapos osecseuiő tehet arról, hoigy az apja nem gondolt rá? (Zaj a dolgozók pártján. — KOZMA József (d): Ezelőtt öt évvel miért nem mondta el ezt? — PARRAGI György (f) : Elég baj volt! —VÉSZY Mátyás (pk): Elég baj volt, hogy akkor nem tették szóvá! — Az elnök csenget.) Képviselő úr,, nekem öt évvel ezelőtt nem volt módomban Bízóvá tenni. Higyje el, hogy ha módomban lett volna, szóvá tettem volna. (Zaj. — VÉSZY Mátyás (pk): Öt évvel ezelőtt kizsákmányolták a munkást, ma nam! — PRIESZOL József (d): Akkor nagyon örült ennek a képviselő úr! — EUentmondásak az ellenzéken.) Ismétlem;, el sem lehet képzeOini, hogy azok a rabok» akiknek lelkében, szívében éli még a legszentebb érzés» gyermekeik, öreg szülőik szeretete, milyen érzéssel, milyen ambícióval vetnék magukat a termelő munkába, ha tudnák» hogy tisztességes bért kapnak, hogy becsületes munkájukkal megkeresett minden fillérjük szeretteiik nyomorúságán segít, a betevő falatot biztosítja nékik és az elzülléstől menti meg gyermekeiket, az éhhaláltól szüleiket. Olyan munkaverseny indulna meg ezek között, t. Ocrezággyűlés, amilyent még nem látott a világ. (Zaj a dolgozók pártján. — NAGY Károly (d): Túlságosan optimista ön! _ Zaj. — Az elnök csenget.) öreg 1 , hétpróba!» bűnöiziőkből derék dolgozó munkásemberek válnának. (SZABÓ Imre (d): Ezt maga sem hiszi komolyan) És 'aki egyszer már megkóstolta a becsű'
