Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-104
785 As országgyűlés 104. ülése 1949 győződésemet, hogy minden, szakiammal, el" ismerő vagy bíráló megjegyzésemmel a magyar demokrácia igazságszolgáltatásának helyes, célszerű, az összese ég nagy érdekeit szem előtt tartó irányban való kifejlődéséhez kívánok hozzá járulniAz igázságügyminiszter úr múlt évi költségvetési beszédében helyesen mutatott rá arra, hogy az igazság olyan fogalom, amely nem definiálható, nem absztrakt, ha" nem relatív fog-alom. Hozzátehetném azt is, jól tudjuk, hogy a történelem ési az emberiség fejlődése' során minden időbeni, »minden történelmi korban, társadalmi rendben gazdasági és politikai átalakulások idején ez a fogalom más és más értelmezést nyert. Lehet időnként változónak, időnként fejlődőnek és a történelem során jónéhány szór visszafejlődönek tekinteni. Ez a fogalom tehát nagyon sokszor változott az idők &orán t de ugyanazon időben is; különböző helyeken különböző értelmezést nyert. Ha mégis definiálni akarnám az igazság fogaimiát, azt kellene monc'ianoim, hogy igaziság a®, ami az állam polgárai túlnyomó többségé" nek igazságérzietét kielégíti, amit igazságnak tartanak, ami a közjót' tehát az állampolgárok öiSlsiaeiSiségének javát szolgálja, Ëz azon~ ban nem zárja kii t. Országgyűlés, hogy légyenek általános érvényű, örökké élő igazságok is>, amelyek minden korban, minden időben, minden társadalma, politikai és gazdasági rendszerben igazságok Apoltak és igazságok i® maraidnak akkor is, ha ©sak egyetlen ember hangsúlyozza és millióik tagadják. Ilyen például: Xe ölj! Ne lopj! T. Országgyűlés! A hitleri démonizmus volt a történelem során az egyetlen úgynevezett politikai rendszer, amely el ak'arrjia hitetni aiz egész világgal, hogv a legnagyobb hazugság is igazsággá válik akkor, hla sokan és sokszor hangoztatják. Hogy hová vezetett az örök emberi erkölcsöknek és az igazságnak ez az. értelmezése, azt mindannyian tudjuk. Az igazságszolgáltatás helyes, céltudatos iránya és felépítése, tárgyilagossága és megfélemlít hetetlen, bef olyásolhataitfliamí fugged lensége, a demokrácia, törvényeinek: (kivételi nélkül mindenkivel szemben való alkalmazásának biztosítása: olyan (alappillére a demokráciának, amely nélkül sem a társadalmi, sem a politikai, sem ta gazdasági élet demokratikus felépítése', stabilizációja és — talán szabad ezt a kifejezést használnoim — konszolidációja meg nem valósítható, de el sem képzelhető. Ezért kel 1 , hogy e 'tárca költségvetésének igen nagy, mondhatnám! óriási jelentőséget tua Íj donit sunk. De mindeizekeini felül az állam, mint a közjó sízuverén forrása és polgárai szabadságának, jólétének és boíMögulásámaik legfőbb őre, kell, hogy helyes, igazságos, la, szükségleteknek és polgáríaii összességének megfelelő jogszabályok alkotásával (12.30-) biztosítsa minden polgára számára a szaibadsiájgniak, biztonságnak, gazdasági boldogulásinak azt a maximumát, amelyet a közösség érdekeinek sérelme nélkül biztosi tani egyáltalán lehetT. Ház! Az állam minden polgáráníafk tudnia kell jogait és ismernie kell kötelezettelegeit. Jogaiban őt senki nem háboríthatja, biztonságában meg nem rendítheti, ha beORSZÁGGYÜLÉSI NAPLÖ V. évi január hó 26-án, szerdán. , 786 tartj'a az ország mindetaikiire egyformáin kötelező törvényeit. Két fogalmi megWattárosáJs konkurál itt egymással. »Minden tilos, amit a törvény kifejezetten meg nem eniged« — mondja, az egyik]. — »Mindenit tehetsz, amit a törvény nem tilt« _ mondja a másik. Azt hiszem, nincs ikfözöttunk különbség »annialk elvi megállapításában, hogy az utóbbi fogalnuazás a helyes, az utóbbi fogalmazás felel meg a demokrácia elveinek és követelményeinek. Visszatekintve az elmúlt év jogaükotár öaira, tárgyiliagosan meg kel áEapítanofm, hogy az igözságügyminiszlter úr és a vezetése alatt álló minisztérium hatalmas 1 , széleskörű- változó és gyakran egészen új utakat kereső munkát végzett. Az 1948 : VI. 'te., ïamely széleskörű közkegyelmet biztosított azoknak a bűnöíZiőkiníek, akiknek bűncselekménye emberileg menthető indokból fafciadt, úgyszintén, akiknek cselekménye tárgyi súlyánál fogva kisebb jelentőségű volt, az 1948 :VTT. te, amely ,a német megis-záPDáe megszűnését megelőző é<* a felszabaduliáesial kapcsolatos oselekménveik következtében! szabadságvesztés bünteté'sre ítéltek ügyét a tényleges helyiét alapul vélteié vél ós a méltányosság szellemében rendezi, az 1948 : LX. te. az úi állampolgársági törvény, az 1940- : XXXIII. te, módosítását cé%ói új rehabilitációéi 'tiötryény, amely a rehabilitáció hatályiáit terjeszti ki ;;z eredeti törvény indokolatlan korlátozásai t megszüntetá, a, rehabilita ci óis eljárást egy" szeTŰsíti és meggvorsítia: mind olyan jogszabályok, amelyek a demokrácia magasabb' rendű humanuirnanak, emelkedett szemléletlének, megbocsátó készségének törvénybeilkitiatását fejezi ki. (DÉNES István (f):.Ügy van!) T. Országgyűlés! A megbocsátás az erő és a biztonság kifejezője. A megbocsátás^ szelleme sokszor hatásosabb és a kívánt öél ét érésére alkailimaisiabb, mint a könyörtelen megtorlás szelleme és ha további ilyen intézkedésekre kérem az iglazságügy miniszter uratnem a konok bűnölzőkön akarok segíteni,, hanem a demokrácia magasabbrendű céljait kívánom szolgálni. Az említett jogalkotásokat niaigyon helye- • seknek, indokoltaknak és demokratikusoknak tartom, sajnálatomra 'azonban ugyanefet nem áll módombatn; elmondani az 1948 : XXII. tc'-ről, amely az ítélőbírák kényszeráthelyezéséről és végelbánás alá vonásairól szól A gyakorlati alkalmazás semmiféle irányban nem oszlatta el aggályaimat, amelyeket a törvényjavaslat tárgyalásánál miár részletesen kifejtettem. A cél ezieni a téren más úton, más eszlíözökkel elérhető lett volna. Az igazolási eljárás módosítását és befejezését célzó 2.600/1948. 8.900/1948. és 11.200/1948. számú kormányrendeletek helyesek és indo koltak. Ezzel kapcsolatban azonban legyen szabad az igázságügyminiszter úr és a t. Országgyűlés figyelmét felhívnom azokra a. visszásságokra, amelyek szembeszökően ellentétesek az előbb említett és valóban nagy emberi humánummal telített jogszabály okkal. A felszabadulást közvetlenül követően összeült igazolóbizottságok általában — meg kell állapítanunk — jó munkát végeztek és ha kifogásolni valót keresünk munkájukban, inkább &zï mondhatnám, hogy sok esetben ál" dozatul estek aninak az álhumanista felfogás50
