Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-104
175 Az országgyűlés 104. ülése 1949. évi január hó 26-án, szerdán. Ï1& Hogy ilyen nemzetközi magánjogi törvényre feltétlenül szükség van, azt bizonyítja •az a nagy jogbizonytalanság isi. amely a bírói gyakorlatban uralkodik és ta miniszter urat bizonyára ez .a nagy bizonytalanság is készteti arra, hogy ezt &, törvénykönyvet most már előkészítteti és kidolgoztatja. Utalhatok itt arra. bo|gy a külföld modern jogalkoítása is ezen az állásponton van és 1926-bain egy igen szép lengyel nemzetközi magánjogi törvény, a malit év folyamán pedig egy szintén igen jól sikerült csehszlovák nemzetközi magánjogi törvény látott napvilágot. Ezeknek munikalatai föl lesznek haszmáiihaitók a magyar jogszabályalkotás előkészítésében is- Hasonlóképpen Szovjetoroszországban is foglalkoznak a nemzetközi magánjog szabályoz ás aval ée Krilov orosz tudósnak 1940-ben jelent meg egy igen £aép nemzetközi magánjogi műve. Ami a jogszabályalkotás másik területét, vagyis a nemzetközi jogszabályalkotás előkészítését és az abban való közreműködést illeti, itt örömmel üdvözlöm a miniszter úrnak azt az elnatározáísát, hogy különösen a szomszéd államokkal kiépíteni igyekszik a nemzetközi bűnügyi és polgári jogsegély forgalmat, hiszen az elmúlt év folyamán cikkelyezte törvényeink közé az országgyűlés a magyar-román polgári jogsegély egyezményt, a magyar-román kiadatási ós bűnügyi jogsegély egyezményt ési mint a költségvetésből látjuk, tárgyalások vannak Ausztriával és Csethisizíovákiával hasonló »egyezmények megkötése iránt. Kívánatosnak tartanám, ha például Lengyelországgal, Bulgáriával isi mielőbb ilyen jogsegélyegyezanónyeket kötnénk mert hiszen mindkét állammal igen élénk ós gyakori a nemzetközi jogsegélyforgalom. Moöt, amikor már állampolgársági törvényünk is egységes szerkezetben jelent meg, az országgyűlési nemrégiben fogadta el és 'az államfő kihirdette ezt a törvényt, talán szükség volna és megnsalik a lehetőelég arra is, hogy különösien az egyes szomszéd államokkal állampolgársági egyezményeket kössünk, amelyeknek jelentősége a békeszerződés folytán öSak növekszik. Igen szerényen emlékezik meg a költségvetés egy sokkal n a gyobb jelentőségű kérdésről, amelyet itt szeretnék megemlíteni a törvényhozás előtt, a szerzői jo|g felülvizsgáfHata tárgyában tartott 1948. évi brüsszeli nemzeftiközi konferenciárói, és az ott aláírt újabb nemzetközi egyezményről. Szükségesnek tartom ezt itit rövidéin ismertetni azért, mert ezzel a kérdéssel a nyilvánosság nemigen foglalkozott, holott ennek az új nemzetközi »szerzői jogi egyezménynek több olyan rendelkezése V%L. amely igen jelentős újítás a szerzői jog terén. Itt (elsősorban maga az a körülmény érdemel figyelmet, hogy ez a nemzetközi szerzői jogi konferencia 34 állüam kiküldötteiből alakult, és ezeín már «az amerikai államok küldöttei is résztvettek,, sőt ázsiai államok is. így például aláírták a z segyezniényt India és Bar kieztán részéről iis; ez az új egyezmény tehát új áll';mokra terjeszti ki a szerzői jogvédelmet és úgy látszik, már azok az amerikai államok is, amelyek még külön szerzői iogreud~ szert követnek, mint az Ésizafcamierikai Egyesült Államok, közelednek a belső egyezmény jogrendszeréhez, vagyis a formalitás nélküli szerzői jog elismeréséhez. Ennek az egyezménynek a második cikke eltörölte a rpmai egyezménynek azt a rendelkezését, amely úgynevezett közvetett védelm"t áH a pított meg a szerzői jogokra vonatkozóan, a belső törvényhozás hatáskörébe utasítván a szerzői jogok bizttosítását. Az új e^yezniéüy mosit már a közvertÜen védelem álláspontjára tért át, amelynek alapján a szerzők iákkor, is igényelhetik a szerzői jogvédelmet, ha az egyezmény ninds is még összhangba hozva az illető állaán belső törvény hozása val. Ennek az új szerzői jogi egyezménynek igen fontes rendelkezése a tízeinéliyiség jogvédelemről isiaóló 6. §, amely mosii már akként rendelkezik, hogy a szerző függetlenül vagyoinjogi jogaitól, egész élete tartamára megtartja azt a jogot, hogy elilene szegülhessen a mű mindennemű leditorzításának és megcsonkítása" nak. Es ez a jog nemcsak a sízaerző életében van meg, hanem a szerzőt h a lála után isi megilleai. és az egyes államok belső törvényhozási hatáskörébe tartozik annak megállapítása, hogy a személyiségi jog ilyen védelmét mely egyesületek és szervezetek hivatottól biztosítani. Egy kívánságot is elfogadott ez a nemzetközi konferencia és ennek szintén fokozóéit jelentősége van manapság, a miik or a világháború számos hatalmas műértékű alkotást semmisített meg, nevezetesen, hogy a belföldi törvényalkotások ibiztosíteák a szemzőt művének snuegsemmisítése ellen m. Ez a védelem eddig a szerzőket nem illette meg. Tudjuk, milyen könnyen semmisülnek meg hatalmas műértékű művek és már az Egyesűit Nemzetek is arra az áHáspanitra helyezkednek, hogy iaz ilyen niű^kotások élvezésére való jog az alapvető emberi jogok közé tartozik, biztosítani kell tehát a művészi alkotásokat a megsemmisítés és a megcsonkítás ellem. Ami ebben az új szerzői jogi egyezményben a legfontosabb, és amit azután Magyirországou is bekső törvényalkotási intézkedésinek kell követnie, az a folytatólagos szerzői jog elismerése és szabályozása, A folytatólagos .szerzői jog, a® úgynevezett droit de suite intézménye ezidőszerint Magyarországén még niinAsi törvénybeiktatvau Hogy miben áll ez a folytaltóilagos szerzői jog, azt a legjobbato egy francia festőnek, Forainnek egy rajza fejezi ki. Ez az igen szép rajz azt ábrázolja, hogy egy nagyértékű képet árvereznék el; ennek a képnek a kikiáltási ára 10O.O0O frank és a kép alatt két kiskorú gyermek látható rongyokban. Ez a két gyermek beszél egymással az egyik azt mondja a másiknak: nézd, ez a mii édesapánk képe. Ez a kép mutatja legjobbaiii ennek a folytatólagos szerzői jognak a jogalapját, laanely abban a tűrhetetlen kontrasztban gyökeredzik, tamely^ a z egyes örökbecsű műértékű művek szerzőinek és családjaiknak nyomora és azoknak meggazdagodása között áll fenn, akik ezeket a halhatatlan értékű müveket később fantasztikus összegekért megszerezték és azután továbbadták. Ennek a folytatólagos szerzői jognak -állapja tehát a jogalap nélküli gazdagodás elítéliésje, amit minden törvényhozás issmer. Ezt a folytatólagos szerzői jogot hosszú harcok eredményeképpen elsőnek a francia törvényhozás ismieirte el 192(Hban. A francia törvényhozást követte? 1921-,ben a belga, majd azután a csehszlovák, a lengyel» az uruguayi, az olasz törvényhozás és így tovább.
