Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-103

713 Az országgyűlés 103. ülése 1949. évi január hó 25-én, kedden. 714 (Tups a kormánypárton és a független demokrata párton*) ELNÖK: Szólásra következők <a, kijelölt szónokok közüli FAEKAS GYÖEGY jegyző: Kende Zsigmond! KENDE ZSIGMOND (r): T. Országgyűlés! A Eadfcfcálfe Pártiból és a Polgári Demokrata Pártiból alsa/kult pártszövetség éea 'évben Süpka Géza képviselóiársiamat bízta meg" azzal, hogy pái^szövetségünk álláspontját a kultusztárca költlséigvetésének^ vitája alkalmából kifejtse. Amiért most mégiís külön, ia Radikális Párt nevében egészen röviden hozzászólok a költségvetéshez, annak oka ellsjősoirbíaii az, hogy szeretném a megbékélés akkordjával lezárni az)t ái vitát, amely pártom és a kultuszkormányzat között, a múlt évi költségvetés tárgyalása során keletkezett. (Derültség. —- ORTUTAY Gyula miniszter: Teljes a béke!) Az egyik vitapont közöttünk az iskolák államosításával volt kapcsolatban. Akkor én beszédemet: majdnem teljes egészében az iskolák államosítása kérdésének szenteltem. Meg kell áölapítlanoim, hogy nem volt olyan visszhangja felszólal ásómnak, mint amiilyent a kérdés megérdemelt volna; de az események kétségtelenül igazolták, hogy ez az ügy fontos és időszerű: négy hónap múlva <a, kultuszkormányzat sóikkal gyorsabban, mint bárki reméHjlfei volna, a problémát tökéletesem megoldotta. Ez a vitapont tehát megszűnt közöttünk. A másik vitapont, amelyről beszélni akarok, inkább személyes jellegű. Azt mondottam igkkqr, hogy a baloldali elégedetlenségnek óhajtok kifejezést adni azért, mert ia ' kultúrpolitika terén sokkal inkább él vagyunk maradva, mint más téren* a kultúrpolitika terén nélkülözzéük azokat az alkotásokat, amelyekkel „népi demokráciánk más területeken olyan bőven dicsekedhetik. A kultuszminiszter úrnak ez akkor láthatóan rosszul esett. örömmel ragadom meg az alkalmat annak megállapítására, hogy 1948, a centenárium első éve ia kultúrpolitikai alkotások jegyében 'állott, és ma már nemcsak, hogy nem áll az., hogy a kultúrpolitika terén el vagyunk maradva, hanem inkább azt lehet mondani, hogy a kultusztárca demokratikus alkotások terén az élre került. Amikor ezt örömmel megállapítom — és remélem, hogy ezzel a multesztendei éles, vitavégképpen és valóban a megbékélés akkordjá,val lezáródott — a részletkérdések feletti vitáit átengedem pártunk kijelölt 'Szónokának' Supkía Géza képviselőtársamnak. A kultusztárca költségvetését a magam és pártom nevében elfogadom. (Taps a kormány' pártokon és a radikális demokrata pártszövetségben.) ELNÖK: A miniszter úr kíván szólni. OETUTAY GYULA miniszter. T. Ház! Elsősorban hálás köszöneteméit fejezem ki mind az előadó úrnak gazdag,^ részletezői. &i tárca alapszempontjait megvilágító előadói beszédéért, mind pedig a tárca kérdjéseihez hozzászólt, igen t. képviselő társaimnak is. Ügy érzem, hogy a tárca súlyát és fontosságát, a tároa alapvető kérdéseit minden szónok kellőképpen hangsúlyozta. Minden szónok rámutatott ennek a tárcának élenjáró jellegére, minden szónok — közöttük elsősorban Kállai Gyula — hangsúlyozta ia tárca döntő fontosságát ideológiai szempontból, és minden szónok rámutatott larrta, hogy a népi ^demokráciának éppen a szocializmus felé átépülő mai szakaszán milyen jelentősége van minden vonatkozásban a tároa ideológiai, szervezési és építő munkájának. Az is kiderült, hogy ennek a tárcának nemcsak nevelésügyi, hanem vallásügyi kér. dései is az ismeretes — ahogyan mondani szokták — Mindszenty-affér óta a magyarországi és a külföldi érdeklődés középpontjába kerülték. Költségvetési tárgyalásaink során az általános vitában épp úgy. mint az egyes tárcák vitája során — így legutóbb a föld* mívelésügyi tárcánál is — a Mimdszenity József érsek által vezetett köztárs a ságellen es mozgalom, valamint ennek kapcsán a katolikus^ egyház kérdése is a tárcák középponti kérdései közé került és — ismétlem — nem maradt meg kizárólag a kultusztárca keretei között. A kultusztárca alapkérdései valóban immáron hosszú idiő óta ai ms gyár politikai élet* nek. a magyar közéletnek elsőrendű harci, átépítő problémáit vetik fel, ami csak- a mi felelősségünk súlyát növeli és a mi tárcánk felelősségét állítja a^ tárca tisztviselői, pedagógusai, irányítói elé is. A tavalyi év niagy harca! és nagy küzdelme az iskolák államosítása, valamint az eeryház és állam közötti vitás kérdések rendelése volt. Ha most a tárca kérdései közül először az ee-yhá? és az állam kérdéseiről' beszélünk, elöljáróban két megjegyzést kívánok tenni. Elsősorban azt szeretném leszögezni, hogy az. egyház és az állam viszonyának kérdésében, az egyház és az állam megegyezésének, jó békéjének ügyében a magyar köztársaság kormányának, valamint a kultuszkormányzatnak egyetlenegy célja, egyetlenegy alapelve volt: a vallás- és lelkiismereti szabadság nagy elveinek összeegyeztetése, valamint a magyar köztársaság érdiekéinek szem előtt tartásával az egyház és az. állam között békés jó viszony létesítése iá kölcsönös engedékenység, a kölcsönös békülékenység és megegyezés szellemében. Ez volt a mi célunk, ez volt a mi feladatunk, s hogy ez nem üres szólam, nem üres, ingyenes állítás volt a mi részünkről, azt bizonyítja az is, hogy az egyházakkal sorra mégis tudtuk kötni a magunk vallási egyezményeit. Sorra, meg tudtuk kötni a protestáns 'egyházakkal, a szabad egyházakkal, az izraelita hitfelekezettel. Minden egyházzal megkötöttük tehát egyezményeinket a méltán y osság, a megértés, az engedékenység szellemében, megkötöttük olymódon, hogy még azoknak az egyházaknak a számára is, mint például a református egyház számára, amely^ a maga részéről a »szabad egyház szabad államban« elvi alapján áll és ezt az elvi alapját deklarálta is, a magyar köztársaság kormánya húsz évre biztosította a gazdasági alapjait avégett, hogy egyházi tevékenységét szilárd, megnyugtató anyagi bázis alapján gyakorolhassa, hogy a fejlődés különböző szakaszain keresztül egyházi tevékenységében egy pillanatnyi fennakadás se legyen. A magyar köztársaság kormánya ugyanilyen messzemenő igyekezettel és megértési