Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-103
715 Az országgyűlés 103. ülése 1949. készséggel kereste; a megegyezés útját a katolikus egyházzal i«s. Azt hiszem^ nem kell most ismételnem és az igen t. Ház elenged nekem, hogy idézzem tavalyi költségvetési beszédemnek azt a passzusát, amelybe leszögeztem, hogy ne'm tartom helyénvalónak az egyház és az állam kérdéseit állandóan a piacra vinni, állandóan újabb és újabb viták középpontjába dobni, nem tartom helyesnek, hogy a katolikus egyház hivatott képviselőig elsősorban Mindszenty József állandóan népgyűlési témaként, agitációs témaként kezelik a köztársaság és az állama egymáshoz való viszonyát, g Mindszenty József semmi másra nem törekszik, mint a béke megbontására, a köztársaság és az egyház közötti viszony elmérgesítésére. Akkor is felhívtam a figyelmet, hogy , a megegyezésnek nem ez a helyes útja, hanem békés tárgyalásokon kell keresni a megegyezés al ap szem üontj ait. ahol az összes sérelmek kellő hangsúlyt kaphatnak ós ezekre — ismétlem, a kölcsönös engedékenység és békülékenység szellemében — orvoslást is lehet találni. Ma már tudjuk, hogy n°ma a katolikus hivők, nem is a katolikus papság, sőt nem egy jel mutatja, hogy nem is maea a püspöki kar egészében kívánta elutasítani az eery ház és állam közötti tárgyalásokat, hanem Mir<(>. szenty József esztergomi érsek és kis >'ea v eiós köre volt az, amely módszeresen a megegye" zés ^^általánosabb formuláit is minden egyes pontnál félredobva és «ilutasítva, a béke és a mesrea-yeziés helyett állandó és megújuló összeütközéseket keresett. Nem kívánok itt hosszú részletezésbe bocsátkozni, de talán a t. Ház helyénvalónak tartja, hogy a közvélemény emlékezetét — különösem a külföldi irányított közvéleményt, amelyet rádióik a rágalmak újabb és' újabb zuhatagával tévesztenek meg — felfrissítsük ás néhány tényt elmondjunk. Elmondjuk azt, hogy 1947-ben tettük az első komoly kísérletet arra, hogy a tankönyvkérdés rendezésén keresztül, a felekezeti és az állami iskolák számára kibocsátandó egységes tankönyvek kérdésén keresztül alkalmat, lehetőséget és kellő formulákat / találjunk val amilyen megegyezésre. A megegyezés feltételei méltányosak voltak s hogy tankönyveink milyenek, arról nem kívánok beszélni: a magyar szülők, a magyar közvélemény ismeri tankönyveinket, itt ,a parlamentben is sok szó esett a tankönyvekről. Szerintem néha több dicséret, mint amennyit tankönyveink megérdemelnek, mert ani fokról-fokra állandóan javítani kívánjuk tankönyveinket és állandóan kiküszöböljük belőlük a hibákat, hogy valóban jó és tökéletes tankönyvek legyenek. Ismétlem, e tankönyv-kérdésnél is Mindszenty József volt az, aki a megegyezést eleve lehetetlenné tette, eleve elutasítani kívánta vélünk a tárgyalást. Amikor az iskolaügy államosítására sor került, akkor az államosítás előtti bizalmas tárgyalásokon Mindszenty József a tárgyalások megakadályozására, felbontására törekedett, majd amikor az összes többi egyházakkal egyidőbem hozzáláttunk a tárgyalások hivatalos úton való lebonyolításához — aminek egyezményekhez kellett vezetnie, mint ahogy vezetett is az összes többi egyházakkal, ~ egyedül a katolikus egyház vezetői s elsősorban Mindszenty József volt a z , aki a tárgyait'« január hó 25-én, kedden. TH5 lások elől elzárkózott. Elzárkózott még peûig olyan érveléssel, hogy csak akkor hajlandó a tárgyalásokhoz hozzákezdeni, ha a tárgyalások anyagát kitevő minden pontot, az összes problémát félredobják, felfüggesztjük. Csak úgy volt hajlandó velünk leülni tárgyalni, ha magát a tárgyalás anyagát kire v esztjük tárgyalásainkból ós.az ő általa leszögezett diktátumokat fogadjuk el; annak alapján hajlandó velünk tárgyalni. Természetesen sehol a világon nincsein olyan kétoldalú szerződés és tárgyalás, ahol az egyik fél a tárgyalások megkezdése előtt apodiktíkusan kijelentett követeléseinek teljesítésétől teszi függővé, hogy egyáltalán leüljön tárgyalni. Ma már értjük mindezt, Ter mészetesen azért történt így, mert semmi körülmények között sem akart tárgyalni. « Még ekkor is, ezután is, az is v ola-államosítási vitáiban leszögeztem, hogy & magyar köztársaság kormánya az állandó ellenkezés" ós támadások ellenére sein veszítette el kedvét a további tárgyalásoktól. Felhívtam a katolikus közvéleményt és elsősorban a püspöki kar figyelmét arra, hogy a tárgyalásokra még mód és lehetőség van, hiszen a többi egyházzal megegyeztünk, az iskola államosítási törvény pedig implicite is, explicite is kimondja a lehetőségét felekezeti iskolák — így tehát katolikus felekezeti iskolák — felekezeti jellegének megtartására is. Van tehát még az iskolaügy alapján is mód a tárgyalás okra. Ekkor a többi között kiderült a szerzetesrendekkel kapcsolatban a következő. És itt két tényre szeretnék rámutatni. A szerzetes- és apácarendek képviselői egy értekezletükön elhatárolták, hogy akár államosítják az iskoláikat, ?kár nem, hclyü; kön maradnak, tanítani fognak és tanítani akarn fc. (PAEKAGI György (f) : Ez volt a józan ésiz!) Amikor ezt elhatározták Mindszenty Józseftől üzenet érkezett hozzájuk, amely közölte velük, hogy a legmagasabb hely megtiltja, hogy a szerzetesek az állani iskoláiban akár allanioeitjak őket, akár nem, néhányuk számári — mint ők mondták — morzsaként kedvezményeket adnak, tanítani inerésizieljenek; ebbe nem egyezik bele a legmagasabb hely, sőt megtiltja számukra. A szerzetesrendek főnökei, tudomásul véve ezt az intézkedést, meghajoltak 'előtte, gondolván, — amiül maguk között a tárgyalásokon le is szögezték — hogy a legmagasabb k tolikus hely , a Vatikán, a Szentszék. Erre néhány hét múlva kiderült, hogy Minidszenty Jószef a legmagasabb helynek öntmagát gondolja és nem a Vatikán álláspontját fejezte ki. Amikor a szerzetesrendek ezután még egy kísérletet tettek, a püspöki kar beleegyezésével, sőt a püspöki kar utasítására, hogy a magyar köztársaság kormányával tárgy a ljanak: a tárgyalásra elküldöttek a négy legnagyobb rend főnökét, akik a tárgyalásról közösen felvett jegyrtőkönyvbe diktálták, hogy őket a püspöki fcar küldötte eil erre a tárgyalásra és a püspöki k r kiíván-ága szerint tárgyalnak. Ezt leszögezték és velünk 1 együtt fogatoazták meg a hivatalos Távirati Iroda számára v^íló hírt tárgyal ás adukról. Midőn Mindszenty József látta, hogy •» tárgyalások kezdenek eredményre vezetni, tíz niappn.], a kommüniké kiadása után egyezerre nyilatkozatot adott ki.
