Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-91

23 Az országgyűlés 19. ülése 1948. évi december hó 14-én, kedden •1\ FARKAS GYÖRGY jegyző: Barankovics István! i BARANKOVICS ISTVÁN (dn): T. Ország­gyűlés!. A kormányprogram feletti vita alkal­mat ad arra, hogy a kormány általánoisi elvi és gyakorlati politikáját bírálat alá vegyük és a magunk programijának elvi ás gyakorlati kö­vetelményeihez hozzámérjük. Ez kötelességünk választóinkkal (szemben is, alibiknek szavazatát mi egy keresztény világnézeti alapon álló elvi és gyakorlati program helyesléséhez é» támo­gatásához kértük és kaptuk meg. Programunk­nak és a kormány általános elvi és gyakorlati politikájának összevetésié fel fogja fedni a pár­huzamos törekvéseket,_ amennyiben ilyenek vannak, és kellő megvilágításba helyezi m jd azokat a különbségekéit, amelyek ^minket a kor­mány politikájával szembeállítanak. Ezen túl­menően még- egy lényeges szempont indokolja m teszi szükségessé ezt a>z összevetést. Szüksé­ges volna ez az összevetés akkor is, ha a mi­niez terein ölk úr — meglehetősen furcsa módon — valósággal ki nem tessékelt volna bennün­ket a közéletből. Jóllehet, mondandóim az ér­demi választ már tartalmazni fogják a minisz­terelnök úr megjegyzéseire méigis míintbcjgy a beszédet első hallásra alaposabban megítéüíni nincsen módomban, fenntartóim magamnaJk azt a jogot, hogy beszédét még széljegyzetekkel kísérhessem. . A kormány politikája és különösem a vá­lasztások során még fel sem merült törekvései, amelyeik róiízben onár megvalósultak, részben pedig a jövőt élővé telezik, lényegesen megvál­toztatták azokat a közéleti körülményeket, amelyeik között a néppárt a választások idején programijával a nyilvánosság elé lépett. Már­pedig minden poMtikának, a keresztény politi­kának is belső törvénye, hogy az elvek és a célok helyességén túl a lehetősségeket is számba kell vennie, ha meg akarja érdemelni a józan ész által miéjg egyáltalán igazolható politika nevét és ha nem akar lezülleni légüres térben való monolliog'izálásira. egyéni szereplési beteg­»égigé, vagy ábrándJkergetésisé. Ez utóbbiaknál pedig semmi sem áll tőlünk távolabb. A lehető" siégek megváltozása közéiről érinti a néppártot, amely nem öncél, hanem egy elvi és gyakorlati programnak képviselete kíván lenni a deuio­kráciannyujtoftita eszközökkel. Mondani való imát akörül a hároim lényege« elvi és gyakorlati programpontunk körül cso­portosítom, amelyeikben a tranzigálási szá­munkra erkölcsi integritásunk sérelme nélkül egyszerűen lehetetlenség. Az első az egyház és az állam viszonya, kapcsolatban a világnézetek civiljogi egyenjogúságával; a másik az új gaz­dasági rendnek és benne különösen a kis- és közép magántulajdonnak a kérdése, tekintettel az újabb agrárpolitikai kezdeményezétseikre; és a harmadik általliában az állam szerepe és az emberi szabadságjogok ügye. Az állam és az egyház viszonya mellett néhány szót fogok ejteni arról a ; követelményről is, hogy egy vegyes világnézetű államiban magáinak az ál­lamnak ésj az állam szerveinek teljesen pártat­lannak kell maradtniok és az ájllanxpoüigári jogok éis lehetőségek szempontjából az állampolgáro­kat világnézet szerint sem előnyben, sem hát­rányban részesíteniök nem szabad. (Ugy van! Ugy va\n! A néppárton.) Általában egy vegyes világnézetű államnak meg kell felelnie ama követelménynek, amelyet itt a Házban r egy­szer a világnézetek civiljogi egyenjogúsága" nak neveztem. Az egyház és az állam viszonyának pro­blémája — feltételezve, hogy az evangélikus egyház megegyezéséről • szóló nem hivatalos híradások i s igazaknak bizonyulnak — (Köz­beszólás a kisgazdapárton: Igaz!) konkréten a katolikus egyház és a magyar állam viszo­nyának rendezetlenségét, fájdalmas és káros feszültségét jelenti. Ezt &p állapotot, amely az egyházra, a® államra és a katolikus niai­gyar népre egyaránt súlyosan káros, a sízemé­lyi vonatkozások ugyan súlyosbíthatják, de mla­giát a kérdést egyetlen ismerője sem zsugorít hatja pusztán személyi üggyé. Személyi vonat­kozásoktól az állam és az egyház viszonyát függővé tennii nem lehet. (Ügy v a n! Úgy van! a néppárton.) Aki jóakaratúan a megoldást akarja, az sem népszerűségi tszempontoknak nem adhat helyt, sem .a szenvedélyeknek nem engedhet szót, mert a táírgyi céltól való min­den eltérés a jelen fázisban már csak ront­hatja a helyzetet, és ronthatja a kibontakozás esélyeit. (Ügy van! a néppárton.) Minket ki­{ zárólag a megegyezés, illetőleg tűrhető együtt­élés megteremtésének tárgyi célja vezérei, I ezért ebben a kérdésben mindössze néhány I megjegyzésre fogok szorítkozni. Rákosi miniisKterelnökhelyettes^ úr nemrég leszögezte hogy a katolikus egyház és az ál­lam viszonyának tárgyalások útján való ren­dezésére az állani ajtaja nyitva áll. A minisz­terelnök úr mai beszédében ezt a kijelentést megismételte. E kijelentésekhez annak a meg­győződésemnek kifejezését fűzöm, hogy a ka­tolikus egyház legilletékesebb tényezői is ké­szen állanak a tárgyalások felvételére. (Moz­gás.) De tudatában kell lennünk annak, hogy i a katolikus egyház és az állam viszonya arról j a káros holtpontról, amelyen ma vesztegel, a ) római szentszék közreműködése nélkül a meg­| oldás jó irányába el nem mozdítható. (KosSa | István miniszter: Idegen beavatkozás!) j A kormány js nyilván szintén ennek tuda­I tában keresi a megoldás útját és módiját. Műi­den újabb gesztus, amelyet akár az egyház, • akár az állam sérelmezhet, nem a probléma érlelődését fogja siettetni, hanem a megegye­zés esélyeit rontja, idejét kitolhatja, és alkal" mas arra, hogy az egyik, illetőleg a másik oldalon a megegyezés őszinte száradékába ve­tett hitet roncsolja. Amennyire én a helyzetet isinertem, jó lelkiismerettel azt állíthatom, hogy a sérelmek reparációjárnak a legjobb, sőt tailán az egyet­len útja a tárgyalásokon kialakuló megálla­podás. Szerény véleményem szerint a kato­likus egyház és az állam viszonyának problé" mája ugyanis most olyan állomáshoz érke­zett, amikor a fennálló sérelmek nyilvános megtárgyalásától való .tartózkodásra csak az nem fog nyomós okot látni, aki a kérdés egész hátterét és érlelődési folyamatát nem ismeri és így azt hiszii_Jhogy a részleges répa­rációkat a probléma általános megoldása nél­kül is el lehet érni. Az okosság ma mindkét oldalion önfegyelmet kíván, kivételes »muráimat, amely a k érdlés általános rendezé­siére igyekszik összpontosítani minden erőt. Egyébként az egyház* és az állam viszo­nyára, illetőleg annak kielégítő, vagy leg­alább tűrhető állapotot teremtő f rendezésére nézve fenntartjuk azt az álláspontunkat, amelyet részletesen kifejtettem a Házban a költségvetés appropriációs vitája alkalmából. Ami $?,z egyház és az állam viszonyának: pártunkra vonatkozó konzekvenciáját illeti,

Next

/
Oldalképek
Tartalom