Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-91

25 Az országgyűlés 19. ülése 1948. kétségtelen, — és ennek teljes tudatiiiban vagyunk — bogy sminden rosszabb cúás súlyos" bítja azt az ellentétet, màéy pártunk és a kormain y között fennáll. Az; egyház és az állam viszonyánaik prob^eT mája, valamint ,a világnézetek civiljoga egyei> jogűságának problémája egymásba váló, egymást átsaövő kérdések, mégsem jelentenek teljesen egymásit. fedő követelményeket. Az egy" ház é» mis, áll: m viszonya lényegében két jogi személynek relációja, amelynek rendezése sorain egy vegyes világnézetű államban a világnézetek civiljogi egyenjogúsága természetesen értékes alapelv. De & világnézetek civiljogi egyenjogúságából a különböző világnézetű állampolgárok számára olyan személyes jogok erednék, amelyeknek akkor is sérthetetleinekauek kell leamiök, hia az egybáz és az^ állam viszonya rendezetlen, vagy rosea. Az állampolgároknak világnézetükkel kapcsolatija hozható jogai, ugyanis nincsenek az egyház és állam viszonyának rendezettségétől feltételezve. Egyetlen katolikus, protestáns, zsidó vagy más világnézetű álliampolígárnrak sem lebet kéve' sebb joga és 'tehetősége a maga világnézeti vonalán, mint más világnézetű vagy vallású állampolgárnak, csupán azért, mert valamilyeía hitvallás és az állatni viszonya rendezetlen, vagy rosBZi. (Közbeszólás a kisgazdavár' ton.- És Spanyolországiban'?!) Netkem a spanyol állagotok sem ideálnak! Nekem; a katolikus világnézetű állampolgárnak, nem. lehet kevesebb jogom világnézetem- képviseletére a .sajtóban!, az egyesületi élet terén, vagy általában a közszaibadslá|gok terén (RATKÓ Anna (d) köz* beszól), csupán azért, merf én egy vallási szervezetnek, a katolikus eígyháznak is tagja vagyok, míg például ^Sy materialista világnézetű embernek nincs egyháza, auieijyel az államnak meg kelleme egyeznie. A világnézetek civiljogi ifígyenjogúságia nem lakkor és nem azáltal keletkezik, vagy mondatik M, amikor iaz egyház és az állam egymás közötti viszonya szabályoztatik, haT nem logikuslatn következik a lelkiismereti, iá gondolat- szólás-, a sajtószahadsájg, öi gyüleké" zési és ífz egyesülési szabadság jogából ós az állampolgári egyenlőség elvéből. Hogy a gon" díolat-, a szólás", a • sajtószabadság, valamint & gyülekezési és egyesülési szabadságjog élvezetében a katolikus, protestáns vagy zsidó világ*" nézetű állampolgárok egyenlően részesedjenek íRÉVÉSZ Ferenc (d)r Zsidó világnézet? Mii az. hogy zsidó világnézet?), — ez olyan követelmény, illetőleg jog, amelynek érvényességét és tiszttíletbesntartását az egyház és az áltem viszonyától függővé tennli nem lehet. Konkréten ez azt jelenti, hogy 1. a keresztény világnézethez^ való tartozás ®& állampolgári; jogok és lehetőségek szempontjából, tehát — mondjuk — a sajtójog siaeimponitjából sem jelenthet semmiféle hátrányt, 2. a keresztény világnézetű állampolgárok világnézetüknél: megfelelő egyesül eteket atálkíthatnnk, általában szervez' kídhetnek, élhetnek a saolaft- és a sajtószabadság, valamint a többi közszßbádlság jogával és egyenlő lehetőségé veil, teljesen függetlenül at* tói, hogy egyházuk és ß®, állam viszonya minő. (RATKO Anna (d): De persze, nem a demokrácia ellen!) Különösen alapvető jelentőséggel bír ez a körülmény egy olyan vegyes világnézetű állam,ban, ahol az államélet irányító tényezői jórészt materialista világnézetűek és ahoíl az említett jogok gyakorlásának tárgyi előfeltételei is — évi december hó 14-én, kedden 26 akár közvetlenül, akár közvetve — a kormánytól függemek. Hogy csak a sajtószabadságnál maradjak, amely nélkül a huszadik században a gondolâtes szólásszabadság nem sokat ér, és amely nélkül a viágnézetek civiljogi egyen joigásága csak írott malaszt marad, (SCHIFFER Pál (d) : Lásd index-lisitát!) ma a kortmány-diszikreeioná" riuiS: döntésié méri ki, hogy a sajtószabadság jogának gyakorlásából kmek, mikor és mennyi jut. (PIROS László (d): Naná, majd Mindszentynek!) Nemcsak az időszaki sajtótermékek engedélyezésének és betiltásának, hanem a könyvkiadásnak a joga is minden jogorvosiialt kizárásával a kormány diszhrecionarius', joga és részrehajilóaín alkalmazott hatalmi eszköze, sőt a sajtótermékek előállításához nélkülözhetetlen papír i® a kormány engedélyezése alá esik. Es mindezeken túl bizonyos sajtótermékeket az ország fővárosában csakis a kormány feltétlen irányítása alatt álló nyomdákban lehet előállítani, ami a kormánynak nem tetsző sajtótermékek előállítását 'egyszerű üzletpolitikai eszközökkel is meghiúsíthatja vagy megnehezítheti, illetve rovásukra megkülönböztetéseket tehet. Ma nincs a keresztény világnézetű állampolgároknak keresztény világnézetet valló napilapjuk. Hetilapjainak ezáma korántsem arányos a szükséglettel. Állandóan fejük felett lóg a betiltás veszélye. Egyetlen katolikus revüjük nem pótolja a tudományos havi folyóiratok hiányát. A keresztény világnézetű könyvkiadás az igényeknek és a szükségletnek mélyen alatta marad- Emellett az ilyen könyveket a cenzúra elfekteti vagy nem engedélyezi. A statisztikának azok a számai, amelyeiket a Háziban már nem egyszer hallottunk, nem cáfolják az én állításaimat, -mert egy néhánysoros szentkép a (statisztikában éppen úgy kiadványként szerepel, mint egy vaskos kötet. Egyébként elégséges & Ikönyvkirakatokra rápillantani, hogy a kormány szempontjából tetszetős statisztika értékét a kellő fokra szállíthassuk le. Hogy a keresztény világnézetű állampolgárok számára az egyesülési és a szervezkedési jogból ténylegesen mii jut, alégr rámutatnunk a feloszlatott egyesületek sorsára és az új egyesületek engedélyezésének reménytelen kísérleteire. (HORVÁTH Zoltán (d): És múltjára!) Mindezek a körülmények a sajtószabadságnak és az egyesülési szabadságnak sérelmei, amelyeknek jóvátételét hovatovább már remélnünk sem lehet önámítás nélkül. Hogy azután az általános neveléstben és a felsőoktatásban a mi világnézetünk szempontjai hova szorultak le, erről felesleges beszélnem. Pedig a keresztény világnézetű állampolgárok e jogosi igényei nem függhetnek az egyház és az aliliatm viszonyától. T. Országgyűlés! A másik kérdés az új gazdasági rendnek^ vagy ahogyan népszerűen nevezni szokták, a gazdasági demokráciának a kérdése. Alaptételünk, amelyből kiindulunk, hogy a íMberális monopolkapitalizmus nemcsak erkölcsileg volt rossz, hanem a történelem is túllépett már rajta. A tőkés haszonelvének alapján álló gazdálkodási rendet egy újnak kell felváltania, amely a gazdálkodás céljává aß eanbeirt teszi. Ez az új rend egyfelől ki keiül küszöböljön minden olyan nagy vagyoni hatalmasságot, amely anyagi, erejét az emberek elnyomására használhatja fel, másfelől viszont ki kell küszöbölnie a nélkülözést, vagyis a munka jogának általános realizálásit által I kivétel nélkül minden embert meg kell sza-