Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-97

271 Az országgyűlés 97. ülést 1941 meg nemzeti termelésünk másik nagy tényezőjének, a mezőgazdaságnak fontosságáról sem. A költségvetés azt bizonyítja, hogy a kormány kellő mértékben figyelembe vette ezt a szempontot. Azok a nagyarányú beruházások, amelyeket a költségvetés mezőgazdasági téren irányoz elő. s amelyek utak építését, öntöző csatornák létesítését, talajvizsgálatot és talajjavítást, jószágállományunk minőségi és mennyiségi színvonalának emelését jelentik, kétségkívül éreztetni fogják hatásukat a nemzeti jövedelem emelkedésében. Pusztán ezek ta beruházások azonban nem volnának elegendők. Foglalkoznunk kell mezőgazdasági termelésünk szerkezetének átállításával. Az idő err© nagyon sürget bennünket. A földreform még csak megnövelte az apró kisbirtokokat és ezeken a szalagparcellákon korszerű gazdálkodás lehetetlen. Ilyen gazdálkodás mellett nem tudnánk megállni a versenyt a világpiacon a korszerű nagyüzemi gazdálkodással szemben. Hiszen a miniszter úr bejelentése szerint mezőgazdasági termékeink kivitele máris csak komoly állami támogatással lehetséges és a külkereskedelmi árkiegyenlítés összegének oroszlánrészét a mezőgazdasági termékek számára juttatott árkiegyemlítés emészti fel. Nem állhatnánk meg a versenyt a gépesített mezőgazdasági termeléssel szemben akikor, amikor például — hogy egy feltűnő példát említsek — a statisztika szerint m; Egyesült Államok gépesített mezőgazdasága mindössze 8,300 000, a mezőgazdaságban foglalkoztatott személlyel fedezi 140 millió liakosságának mezőgazdasági termékekkel való ellátásit, sőt ,a termelés 10 százalékát még exportálni is tudja, nálunk pedig a négy és félmillió őstermelő teremti elő 9 millió lakos mezőgazdasági szükségetét. # Azért hoztam fel szándékosan az Egyesült Államok példáját, mert az amierikai rádió nagyon is átlátszóan és ostobán uszító propagandát folytat a magyar mezőgazdaság gépesítése és nagyüzemi átállítása ellen és a parasztságot el akarja tőle riasztani. Ügylátszik, az USA eg-yedül szeretné élvezni a gépesített termelés minden előnyét. De semmivel sem illusztrálható jobban a gépesített nagyüzemnek a termelést növelő hatása és ennek következtében a terméseredmények emelkedése, mint a Szovjetunió gépesített, korszerűsített mezőgazdaságával. 1940ben a Szovjetunióban a gépesített szoealista mezőgazdaság gabonafélékből 2.3 milliárd pudd 31 többet, gyapotból három és felszer anyn.yit, cukorrépából és lenfonálból csaknem kétszerannyit, napraforgóból pedig négy és félszer annyit adott az országinak, mint a forradalom előtti idők termése. Hogy ez mit jelentett, elég rámutatni arra, hogy amíg 1913ban Oroszország az országban feldolgozott egész pamutmennyiség 88.7 százalékát külföldről hozta be, addig 1930-ban a Szovjetunió csupán 17.7 százalékot importált és 1939ben a Szovjetunió már gyapotkiviteli ország' lett. A nagyüzemi termelés csak két módon valósítható meg: vagy kapitalisztikus módon, miként Amerikában, vagy a népi demokrácia szellemének megfelelően szövetkezetek útján» ahogy ez a Szovjetunióban történik. Nem: kétséges, hogv mi a szövetkezeti formát választjuk, . évi jlanuár hó 17-én; hétfőn. 2T2 A szövetkezeti mozgalom Mao-yarországon nem újkeletű- Meg kell azonban. álliaipítami, hogy a felszabadulás előtt a szövetkezetek ér (elekéiben végzett munkia nem tudta megrkedveLtetmi parasztságunkkal ,

a szövetkezeteket, hiar nem ellenkeiaőleg, elidegenítette őket a gondolattól. Mi ennek a magyarázata! A helyes szövetkezeti gondolat aizt a célt szolgálja, ho^v a gazdaságilfag gyenge egyedeket összefogja és ä kisemberek tőkéjének akkumul állásával lehe" tővé tegye részükre ugyanazokat iaca előnyöket, amelyeket ia nagytőke nagyüzemi termelése élvez, lehetővé tegye, hogy ezek ilyen módon a nagytőkés üzemekkel szemben is «megállhassák a versenyt. Régebbi szövetkezeteink pont az ellenkező célt szolgálták. Eszük ágábaln sem volt a kisembereket, a kisparasztokat erősíteni. Ellenkezőiéig, ahol egyes esetekben valóban kisparasztok álltak össze, kellő támogatás híjján vagy áldozatul estek 'a nagytőkés versenynek, vagy pedig nagytőkés érdekeltségű szövetkezet kényszerítette be őket hálózatába. A szövetkezeti gondolat népszerűtleinségenek oka részben 'az, hogy a régebbi szövetkezetek kalandorok, kupecek, vagy egyéni hasz' nukat leső kulákok vezetése alá kerültek és ha a szövetkezet gyarapodott! is, a tagok éppen olyan szegények maradtak, mint azelőtt, Álta; Iában, fogyasztási és értékesítési, szövetkezetek létesültek és esiak elvétve akadt termelő szövetkezet. Már pedig niezőgíaíadaságunk gépesítése és nagyüzemi termelésre való átállítása érdekében elsősorban termelő szövetkezetekre vau szükség, amelyek a nagyüzem előnyeit biztosítják a résztvevő kisemberek számára^ A termelő szövetkezetekkel szembem parasztságunk egy részénél két aggodalmat tapasztalunk. Az együk az: attól félnek, hogy a szövetketzeitiekbe bekényszerítik őket, még pedig olyan szövetkezetbe, amelyet nem tártainak helyesnek, vagy olyanokkal való szövetkezésbe, alkokét nem tartannak megfelelőknek sízorgalmuk, vagy hozzáértésük hiánya miatt. A másik aggodalom, hogy félnek a szocitaliista szövetkezeti formától, vagy ahogy köznyelven mondják, kolhoztól, amelyben nemosiak az egyéni gazdálkoás, de a magántulajdon is megszűnik. Nézzünk szembe ezzoi ,

a

, két problémával. Nemcsak a demokratikus pártok, de a kormány részéről is számtalanszor leszögezték, hogy a szövetkezetek átalakításánál csakis önkéntes társulásról lehet szó, mert a társulások önkéntes jellegétől függ ia szövetkezeti mozgalom sikere. Kényszer alkalmazásával csak &l~ riasztenánfc parasztságunkat a szövetkezetek" tői és megakadályoznánk aibban, hogy aaok oélsizerűségét önmaga is felismerje-. Az azonban természetes, hogy a kormányzatniak. amely tudatában van egyrészt a nagyüzemi termelői-: zö vetkezetek előnyének, másrészt a népi demokrácia termelési rendszerében való rendkívüli fontosságuknak, mind ^ ei&öllesilefí, mind anyagilag támogatni kell. minden olvan kezdeményezést, amikor termelő kisemberek, kis- vagy középparasztok akarnak ta szövetke ®ati termelés útjára lépni. Meig kell tehát nyugtatni parasztságunkat, hogy senki sem akarjla szövetkezetekbe^ kényszeríteni, de igenis, meg akarjuk győzni a szövetkezeti termelési rendszer célszerűségéről, sőt nélkülözhetetlen voltáról. Éppen ezért igen fontos, hogy minél előbb minél több jól műköaő, szakszerűen vezetett mintaezövetkezetünk le-