Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-96

213 Az országgyűlés 96. ülése 1949. évi január hó 14-én, pénteken. íAz iparos- és ikereskedőtanulóképzés rendezése ezzel a törvény ja vaslattal szükséges azért, mert az egész nemzetgazdaságunkat irányító hároméves terv végrehajtásának alapfeltétele, hogy a szükséges szakmunkás* munkaerő kellő számban és minőségben ren(Vikezésre álljon. »Az Országos Tervhivatal jelentése a hároméves terv első évéről« eímü könyv o kérdésből ezt m'ondja (olvassa): »Égetően szükségessé vált a tanomekérdés rendezése és külonö* sen nagyüzemeikben a fiatal szakmunkások tízezrei kiképzésének megszervezése«. Felvetődik a kérdés: ha az ország nemzetgazdasága szempontjából ilyen döntő jelentősége van az iparos- és kereskedőtanulóképzés megoldásának, miért^ nem került már jóval előbb sor e kérdés kielégítő megoldására! A válaJSzt a kérdésre csak akkor tápjuk meg, ha nyomon követjük a felszabadalás óta az iparügyi minisztérium vezetése körül lezajlott eseményeket, összefüggésben az azóta már megodott politikai kérdésekké?, A felszabadulás után Bán Antal iparügyi miniszter és Kelemen iparügyi államtitkár isizemélyében o'yain vezetők kerültek az iparügyi minisztérium élére, akik imperialista gazdáik parancsainak megfelelően mint hű szolgák akarták az ország függetlenségét kiszolgáltatni. Bán Antal és Keleméin együttműködése a külföldi imperialistákkal a közvélemény előtt közismert tény, hiszen Kelemen államtitkár ügyének népbírósági tárgyalása feltárta» hogy céljuk a magyar ipar fejlődésének meggatiása volt. A hároméves terv szabotálásámak egyik módja volt Bán és Kelemenek részéről, hogy az iparos- és kereskedőtanulók korszerű képzésének megoldását elhanyagolták s az iparosés kereskedőifjúság sorozatos követelésére sem valósították meg. A Bán- és Kelemen-féle jobboldali szociáldemokraták felszámolása után, amidőn létre" jött a. magyar munkásosztály szervezeti egysége a Magyar Dolgozók Pártjának keretein belül, megteremtődött a lehetősége annak, hogy a tőkések érdekeit szolgáló vezetők helyett az iparügyi minisztérium élére a magyar népi demokráciához hű vezetők kerüljenek. Amidőn ea megtörtént, az egyhelyben topogás* a rohaC

os építőmunka lendülete váltotta fel, ámenét az iparügyi minisztériumban vezető funkciókba került dolgozók diktáltak, élükön a Szakszervezeti Tanács volt főtitkárával, Koisisa elvtárssal. Az új vezetők új utakon indították meg a magyar^ ipar^ fejlődését. A független magyar ipar kiépítésének szempontjából most már igen sürgős és döntő feladat volt az iparos- és kereskedőtanulóképzésnek nemcsak átmeneti' hainem végleges formában való megoldása. Már a törvényjavaslat megalkotása előtt is történt kezdeményezés az iparügyi minisztérium és & szakszervezetek részéről karöltve a szakmunkáshiány megszüntetésére; amikor is a döntő iparágakban megindult a szakmai továbbképzés és a szakmai átképzés. Igaz, hogy a szakmai továbbképző és átképző tanfolyamok enyhítik a szakmunkáshiányt, de végle" gesen megszüntetni nem képesek. Megfelelő minőségi munkát nyújtani tudó szakmunkáisokat csak céltudatos előrelátással, iparostanulóképzéssel lehet nevelná- A jelenleg érvényben lévő tanonicügyi jogszabályok azoinban ma már elavultak. A mindennapi gyakorlat túlnőtt rajtuk és így nem alkalmasak az iparos- és kereskedőtanulóképzés gyp" keres megoldásárai Ezért kellett a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatban e jogszabályokat megreformálni. Mielőtt a törvényjavaslat részletes ismertetésére rátérnék, rövid visszapillantást kell vetnem a magyar tanoncügyi jogszabályok fejlődésére- Az első átfogó tanencügyi jeg" szabályalkotást az 1872:

VIII. tc.-ben fogla.t ipartörvény tartalmazza. Az az időszak a magyar ipar fejlődésének legkezdetlegesebb uiőszaka, amikor hazánkban a kapitalizmus fej" lődése még csak kibontakozóban volt. Abban az időben minden mester tarthatott tanoncot. A törvény 12 éves korig napi 10 órában, 14 éves korig pedig napi 12 órában állapította meg a tanonc munkaidejét — de ezt senki sem tartotta be —, s ez a szabályozás az 1930-as évek másodák feléig a nyolcórás munkaidőre vonatkozó jogszabályok hatálybalépéséig érvényben volt. A törvény szerint a tanonc a munkáltató atyai fegyelme, illetőleg házi fegyelme alatt állott, ami lehetővé tette, hogy a munkáltató a tanonccal szemben testi fenyítéssel éljen, üsse-verje, sőt méar az étkezés bizonyosfokú megvonásával is szabad volt büntetnie. Ez a rendelkezés egészen hazánk felszabadulásáig érvényben volt. Az 1872: VIII. te. lehetővé tette, hogy a munkáltató tandíjat kössön ki a maga szá" mára és bár az 1927. évi ipaftörvénynovella ezt liatályonkívül helyezte, mégis hosszú ideig megmaradt különösen falun az a gyakorlat, hogy a mester a tanonc szüleitől bizonyos természetbeni járandóságokat kapott azért, mert a tanonc szakmát tanult az ő műhelyében. •4 Az 1872. évi törvény megkívánta- hogy ha a tanonc mem tud írni-olvasni, megtanulja az írás.-olvasást, de eunek gyakorlati végrehaj* tásával a törvény mit sem törődött. Abban az időben hazánkban a legtöbb tanonc az írásolvasáson kívül egyéb ismeretekkel nem rendelkezett, sőt szép számmal voltak olyan, ta* noncok is, akik írni-olvasni sem tudtak. A kapitalizmus minden időben annyi műveltség megszerzésére ad lehetőséget a munkásoknak, amennyire feltétlenül szükség van ahhoz, hogy a munkás a reábízott munkát jól el tud ja n végezni. Amint a technika mind job' ban fejlődik és a kezdetleges kisipari termelés modern nagyipari termeléssé alakul át, mindinkább szükség van arra, — minthogy a termelő munka is mind bonyolultabbá váük — hogy a munkásnak magasabb műveltség elérését biztosítsák, mert máskén a komplikált termelő apparátusban- nem tudná megállni a helyét és így a kapitalizmus számára nem tudna profitot termelni. Ennek volt következménye és nem hazánk volt uralkodó osztálya jószívűségének köszönhető, hogy tanoncügyi jogszabályalkotásunk a maga fejlődésében elindult arról az útról, hogy először csak az írás-olvasás ismeretét tette kötelezővé a tanoncnak, s elérkezett arra a pontra, amikor már a hat elemi iskolai osztálynak megfelelő képzettség elsajátítását tette kötelezővé, de csak papíron. Egészen az 1936: VII, te. megalkotásáig nem volt szabályozva a tanoncok fizetett szabadsága- Ez a törvénycikk maximálisan 14 nap fizetett szabadságot biztosított a tanoncnak, amit a felszabadulás után 28 napra emelt fel a kormálnyzat. 14*