Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.
Ülésnapok - 1947-96
215 Az országgyűlés 96. ülése 1949. Kezdetben a tanoncképzés kizárólag csak a műhelyben történt és csak később tették kötelezővé az ipartörvényt módosító rendelkezések a tanoncnak, hogy vasárnap szabadideje" ben az úgynevezett vasárnapi rajziskolába járjon, hogy a minimális szakmai tudást meg tudja szerezni. Az ipar fejlődésével azonban mindinkább bevésnek bizoinyult az az ismeret* amelyet a vasárnapi iskola nyújtott a tanoncnak, és ezért a tanonctörvényt módosító rendelkezések mindinkább irányt vettek^ arra, hogy a szakirányú tanonciskoláikat kiépítsék és azok látogatását a tanoncoknak kötelezővé tegyék. T. Országgyűlés! Mik azok a reformok, amelyeken keresztül ez a törvényjavaslat t a korszerű iparos- r és kereskedőtanulóképzést meg 1 akarja valósítani? Á magyar iparban a szakmunkásutánpótlás nevelése terén egészen napjainkig az a helyzet állott fenn, hogy az ipar a maga szakmunkásszükségletét a kisipar által képzett tanoncokból és segédekből elégítette ki. Ez a rendszer azonban nem volt megfelelő elsősorban azért, mert a kisipar nem tudott lépést tartani a gyáripari technika fej' lődésével, és így az általa kinevelt szakmunkás utánpótlás, ha bevonult a gyáriparba, csak hosszas begyakorlás után vált képessé arra, hogy a terme'ésben a mennyiségi és minőségi szempontoknak eleget tudjon tenni. másrészt pedig azért sem, mert a r kisipar a szakmunkásutánpótlás nevelése terén a maga érdekeit tartja szem előtt, nem pedig a nagyiparét, és részint innen adódik az a körülmény, hogy egyes gyáripari foglakozási ágakban az utánpótlás igen nehézkes. A magyar ipar fejlődésének elengedhetetlen alapfeltétele, hoqy a szakmunkásutánpótlásneveléfet az elsmaradt és korszerűtlen kisiparból a gyáriparba helyezze át. E téren a ma érvényben levő jogszabályok igen sok esetben akadályozzák a gyáripari t-nulóképzést, mert a kisipar szükségleteinek és kívánalmainak megfelelően alkották meg azokat. A jelen törvényjavaslat éppen ezért a gyáripari vállalatok tanulótartási jogát egyöntetűen szabályozza a. kisipar tanulótartási jogával. Döntő fontosságú az iparos- és kereskedőtanulóképzésben az a körülmény is, hogy a törvény; javaslat a műhely oktatással egyenértékűvé teszi az iskolai oktatást. A törvényjavaslat I. fejezete megváltoztatja az eddig érvényben lévő elnevezést, amennyiben az »iparos-« és »kereskedőtanonc« szó helyett az »ipaa-ostanuló« és »kereskedőtanuló« szót használja. Igen súlyosan tévednek azonban azok, akik esetleg azt hiszik, hogy csak stiluskülönbségek miatt történt ia,z elnevezés ilyen formában való megváltoztatása. Ennek elsősorban politikai okai vannak. A múlt rendszer uralkodóosztályai tudatosan mesterkélték a magyar nyelvnek , idegen »tanonc« szót azért, hogy a diákifjúság és a z iparos- és kereskedőtanulóifjúság között válaszfalat emeljenek és mesterségesen kasztrendszert építsenek ki. Nálunk a »tanonc« szó a múlt rendszerben lenézett, lealacsonyító elnevezés r volt az iskolai tanulóifjúságához viszonyítva. Ha figyelembe vesszük , a felszabadulás előtti időkből az egvetemi hallgatóság összetételének statisztikáit, ajkkor látjuik, hogy egyetemeinken a munkás- és parasztcsaládból származó tanulók arányszáma alig egy-két százalék volt, mert az legyetesmi és főiskolai tanuló-''* évi január hó 14-én, pénteken. 216 ifjúság túlnyomórészt a z uralkodóosztályok gyermekeiből került ki. Ezért volt szükség arra, hogy a munkásifjúságot élesen el tudják választani, határolni a diakifjúságtól. A törvényjavaslat tehát ezen elnevezés megváltoztatás 'yal a mesterségesen emelt válaszfalat ledönti és bizonyítani kívánja, hogy a magyar népi demokrácia az iparos- és kereskedőtanulóifjúságot egyenértékűnek tartja az egyéb, más körülmények között tanuló ifjúságg-1. A tör vény javaslat kimondja, hogy tanulóul csak azt lehet szerződtetni, aki már elmúlt 14 éves és az. általános iskola nyolc osztályát elvégezte, vagy legalább vele egyenrangú iskolát sikeresen elvégzett, továbbá a. pálya választási és képesség vizsgáló intézmény bizonyítványával, vagy ennek hiányában hatósásri orvosi bizonyítvánnyal igazolja, hogy a választott foglalkozásra alkalmas. Az eddigi 12 éves korhatárt azért kívánja a törvényjavaslat két évvel felemelni, mert az általános iskola vagy népiskola nyolc osztályának elvégzését kötelezővé teszi, ami maga után vonja az iparos- é® kereskedőtanulókép'zés színvonalának emelését. A képpsséo-vizsgálás:, valamint a köte'ező orvosi vizsgálat még a tanulószerződés megkötése előtt elejét veszi egy esetleges olyan helyzetnek, hogy a tanu*ó oV a n szakma elsajátítását kezdje meg, amelyről később esetleg kitűnik, hogv testi és szellemi képességednek hiánya, vagy elégtelen volta miatt alkalmatlan. Ezeken a vizsgálatokon keresztül alkalom adódik _ arra, ^ hogy számo.s tehetséget a maga spéci autósába tudjon a munkaerőgazdálkodás beállítani. A törvényjavaslat TI. fejezete figyelembe veszi azt, hogy a háború következtében m.a mé? mindig vannak oly n ifjúsági rétegek, amelyek önhibájukon kívül nem tudták elvégezni az általános^ iskola nyolc osztályát, részint azért. mert az általános, iskola nyolc osztáyának felső tagozata PZ országban még nem mindenütt kezdte meg működését; ezért a javaslat lehetővé teszi, hogv a. törvényjavaslat hatá'yha lépésétől számított három évig iparos- és kereskedőtanulónak lehessen szerződtetni olyan ifjút vagy leányt is, aki csak a népiskola hat osztályát végezte el. Mint új körülményt kell megemlíteni, hogy az önálló műhellyel rendelkező iskolák i% tarthatnak t-nulót és hogy a törvényjavaslaF nemcsak előír ja a gyáripari és építőipari vállalatok, valamint iparjogosítvámnyal rendelkező iparosok és kereskedők részére, melyek .azok a kritériumok, amely éknek létezésiéi lehetővé teszi nekik a tanulótartátet, hanem egyidejűleg elrendeli a tanulóképzésre nem alkalmas üzemekről, üzletekről nyilvántartás vezetését is. Itt kívánom megemlíteni, hogy a, törvényjavaslat eddig ismertetett és következő fejezetei a mostani tanoncügyi jogszabályoktól eltérően a »munkaadó« elnevezés helyett a »munkáltató« elnevezést hasiználjáík az új gyakorlatnak megfelelően. Ma már közismert, hogy a munkáltiatóniaík munikíaadói elnevezése mennyire tudo~ mánytalan, mert hiszen a munkát adó fél maga a munkád, aki munkáját adja bele az elkészített termékbe. j j •" j F \ Mint új Sízemponitot kell megemlíteni- hogy a tanulótartási jogot a törvényjavaslat az eddig érvényben levő gyakorlaton túl még abban az esetbe© is anegvoinja a munkáltató-
