Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-95

2Ö3 Az országgyűlés 95. ülése 1949. nie, mert körülbelül ilyen formában mentek ezek az ügyek. (VÉISZY Mátyás (pk) közbeszól.) Erre az apparátusra, erre az intézményre tehát, mivel a nép; demokrácia^ fejlődését akadályozza, és az előbbiek alapján» de meg annil az egyszerű oknál fogva, hogy a népi demokrácia népe nem áll ellenségesen s^enr ben a közigazgatással, abszolúte semmi szükség nincs. Még azt is megmondom az igen t, Országgyűlésnek, amit már egyszer itt elmondtam, hogy a mi törvénytárunk tele van a német törvények fordításával. A Verwaltungsgerichtshof tipikus német intézmény. amely Európában ebben a formában &ehol sincs meg és amelyet — nem akarok rosszmájú lenni — azért csináltak meg, hogy egy csomó embert ott el tudjanak helyezni. E bíróság hat skörének nagy részét, ha nem is valami ragyogóan, de elintézte az addig fennállott pénzügyi közigazgatási bíróság. Azért kellett ezt a bíróságot felállítani, hogy például Wekerle Sándornak rögtön tudjanak egy magas elnök; állást adni, amikor megbukott, mint miniszterelnök. Azután — méltóztatnak tudni — sorba

n jöttek a lemondott miniszterek mint közigazgatási bírósági elnökök. Az a mód, ahogyan mi megoldottuk ezt a kérdést, annyit jelent* hogy de facto nem is .szüntettük meg ,

a bíróságot, hanem egyszerűen ennek a fiktív bíróságnak a hatáskörét átruháztuk olyan hatóságokra, amelyek közelebb állnak a népi demokratikus Magyarországhoz- A közigazgatósági bíróságnál nem bírói ítéletet hoztak, amikor illetékügyben ítélkeztek, mert hiszen & képviselő urak közül is sokan — kü* 1 önösen, akik ügyvédek — valószínűleg- ismerik azt a vitát, amely még nincs lezárva, hogy vájjon a közigazgatási bíróság ítéletének van-e jogereje vagy nincs, mivel — és itt tévedett a képviselő úr közbeszólásában — döntvényeinek a közigazgatási hatóságokra nincs kötelező ereje. Ügy van! Ügy van! a kormánypártokon.) Hozhatott tehát olyan ítéletet, amilyent akart és elmarasztalhatott engem akármilyen összegű illetékben, ha nekem a pénzügyminiszr tériumnál jó összeköttetésem volt, el tudtam engedtetni az illetéket. (Ugy von! a kormány* pártokon.^) Ez volt a helyzet. Semmi értelme sincs tehát azoknak az. ügyekniek szempontjából sem, amelyek odatartoznak, hogy ezt a

z intézményt — amely ismétlem, a népi demokráciával ellentétesen viselkedik — továbbra is fenntartsuk. Semmi különbség nem lesz jogilag a jelenlegi helyzet és a közt, ha a mai pénzügyminisztériumnak és különösen a jövő pénzügyminisztériumnak egy népi demokratikusan t érző tisztviselője, egy demokratikusan érző híró és egy másik népi demokratikusan érző tisztviselő fog lelkiismeretesen foglalkozni ezekkel az ügyekkel, aki tudja, hogy az, ő kötelessége a dolgozó nép érdekében eljárni. Ha a többi dolgot kikapcsoljuk, amely részben bírói útra van terelve, akkor sokkal különb a megoldása ennek a javaslatnak, mint amilyen volt a közigazgatási bírósági megoldás. Azt hiszem, Székely képviselő úr hozta fel a hatásköri összeütközések kérdését. A hatásköri összeütközések kérdésébein eddig is mindig a miniszterek véleményét hallgatta meg a bíróság és nem nagyon döntött a vélemény ellen. Ezek a hatásköri összeütközések tipikusan a régi polgári rend maradványai voltak évi január hó 13-án, csütörtökön. 204 ! Ezeket az ügyeket, minthogy egyszerűen tör" | yénymagyarázatról van szó. mégpedig n

j

m I igazságszolgáltatási, hanem közigazgatási jog| szabályok magyarázatáról, a minisztérium i apparátusa éppen olyan jól el tudja majd inI tézni. mint ahogyan a hatásköri bíróság inI tézte. Mi még sem erre a területre léptünk, hanem az igazásgügyminiszter vagy annak helyettese elnöklésével egy független bizottság fog ezekben az ügyekben dönteni, amelyben benne ül majd egy ítélőbíró, a belügyminiszter képviselője, továbbá annak a miniszternek a képviselője, akiknek ügye érdekelve van a hatásköri kérdésben. Nem tudom, mi a veszély abban, hogy ezentúl nem egy óriási apparátus fog foglalkozni az évi húsz vagy huszonöt hatásköri összeütközéssel, hanem egy bizottság, amely ugyanolyan jól meg fogja magyarázni, hogy az az ügy közigazgatási vagy bírói iitra tartozik-e. A felszabadulás óta még soha^ semmit sem igyekeztünk elvonni a bírói útról. Az új törvények semmiféle ilyen lépést nem tettek. Az én jogászi meggyőződésem az, hogy a komplikált magánjogi és büntetőjogi kérdéseket 'kivéve, — munkabér, illetmény' stb- kérdéseiket — as érdekelteikből összeállított döntőbizottság gyorsabban, az életnek megfelelőbben fogja intézni, mint a néha kissé elvont légkörben élő bíróságok. A felszabadulás óta is van nekünk néhány területen ilyen döntőbizottságunk. Nem mi mondjuk, hanem azok a felek j akik ezek elé a bizottságok elé kerülnek, — például az állami vállalatok közötti viták vagy az áílilami vállalatok és alkalmazottaik közötti viták alkalmával — hogy gyorsabban, joibban az életnek megfelelőbben intézik az ügyeket ezek a döntőbizottságok, mint ahogyan a bíró" ; gok intézték. Azt hiiszem, nem kell mionda\ nem. hogy a félnek néha még a nyerésnél is | fontosabb a gyorsaság, az, hogy végre tudja: ' mi van az ügyében. Nem tudom, önök hogyan | képzelik ezeket a. bizottságokat, de a demo<kra| tikus kormány nem ad utasításokat azoknak í a bizottságoknak sem, amelyek ilyen ügyekben | határoznak. Miért lenne ez a bizottság elfoígu-ltabb. mint • amilyen a bíróság? Miért lenne az a miniszteriális tisztviselő vagy az a gyári mérnök, aki i abban a bizottságban van, elfogultabb, mint az ; a bíró? Én nem árulok el titkokat, én ezt sioha; sem teszem, de azok, akik az igazságszolgáltatás terén működnek, tudják, hogy a régi időkI ben annak a miniszternek egészen mindegy i volt, hogy neki a vármegyei alispánt kell-e i utasítani ia vagy a budapesti büntető törvény : szék elnökét. Mit gondolnak önök, hogy Töreky i és Szemák mindent a saját szakállukra csinál| tak, mint »független« bírák, vagy pedig a mindenkori kormány utasításiára cselekedtek? Mi ! azt mondjuk, hogy demokraták vagyunk, tehát [ közeledjünk kicsit az élethez, mert nem akar; juk azt tenni, aminek — sajnos, meg keill mom| dánom — Vészy képviselő úr itt klasszikus példáját nyújtotta, mi nem akarunk felemelkedni a levegőbe, ahonnan semmit nem látunk ami a földön történik. Mondom, ez a törvényjavaslat nem szünteti meg a közigazgatási bíróságot, hanem azt lehet mondani- hoigy hatáskörét más megfelelőbb hatóságokra ruházza át Ezért nem ellenkezik a demokrácia gondolatával és egyetlenegy em* béri jogot nem fog veszélyeztetni, sőt közelebb hozza a népet ahhoz, aki az ügyeit intézi. Nem-