Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12.

Ülésnapok - 1947-95

199 Âz országgyűlés 95. ülése 1949. évi január hó 13-án, csütörtökön. 200 gokat támadták a múltban, támadják a jelen" ben és meg fogják sérteni a jövőben is. A Szabad Nép olvasója is tudja — hiszen éppen eleget olvas a lapban helytelen és hibás intéz­kedésekről, — bogy támadják az emberi jogo­kat. Ez sajnos, az ember bűnös, vagy esendő voltából folyik és abból, hogy az igazság na­gyon szép gondolata, talán el van oltva a lel" künkben, de nem mindig olyan könnyű meg­állapítani, hogy mi az^ igazság. Az emberekbein. bizony megvan a hajlás erre, a hajlás arra> szomszéd, barát, sógor és rokon felé, nem beszélve az utálatos pénzről, amely felé sajnos még ma. is bajlik az emberiség.. Ha mindezt nem hagyjuk figyelmen kívül, akkor éreznünk kell, hogy igenis hiányzik az emberi jogok biztosítéka, amelyet teljes mér tékben a közigazgatási bíráskodásról szóló múltbeli törvényeimk sem biztosítottak, sőt csak nagyoni kis mértékben biztosítottak, ame­lyet biztosítani azonban éppen a mai népi de" mokratikus kormányzatnak kötelessége. Én a mai^ idők feladatát és kötelességét nem azon mérem, hogy milyen volt a múlt Abban már megegyeztünk, hogy általában, al­jas, hitvány és egyoldalú volt. Ebben nincs közöttünk eltérés. Nem az a cél, hogy ha a múlt ilyen volt, most már mi se akarjunk valami­vel jobbak, különbek lenni. És éppen ezt jelen­tené egy különb, egy jobb közigazgatási bírás" kodás, egy középfokú közigazgatási bírásko­dás, amely ,a vármegye területén belül biztosí­taná az «egyes polgár számára azt, hogy ha vele szemben igazságtalanság történik, van. hova fordulhasson. Nagyon bölcs intézkedést olvas­tam a napokban, hogy a köztársasági elnök úr néphivatalt állít fel, amelynek útján egy héten egyszer mindenki elmehet őhozzá. Milyen jő volna, ha az elnök úrnak a múlthoz képest fülei lennének szerte az országban < egy-egy ilyen középfokú közigazgatási bírósági szerven keresztül, ahol mindenki elpanaszolhatná a maga. baját és fájdalmát. Ez a jog az, amely a közigazgatási bírás­kodásban megtestesül. Igenis "kellene, hogy a z 1946:1. te. értelmében szankciója is lenne az emberi jogok megsértésének. Kellene a köz­igazgatási bíráskodás kiterjesztése, hogy a leg­elemibb szabadságjogok megsértésével szemben legyen egy fórum, ahova fordulni lehet, hiszen aiz 1946:1. te. nem írott? malasztként szövegezte meg a törvényben azt, amit az emberi szabad­ságjogokról megszövegezett hanem azért, hog> ez mindannyiunknak kincsévé váljék. Hol van az a bíróság, amely ezt a feladatot testesítené meg? Én| őszintén megvallom, t. Ház, hogy nem­csak azért nem fogadom el a törvényjavasla­tot, mert egy csenevész,, de mégis sok szem­pontból jelentős intézmény szűnik meg ezzel, hanem sokkal inkább azért nem fogadom eb mert amikor ez megszűnik, a r kormány nem gondoskodik egy a demokráciának megfelelő, a népi gondolatot kiteljesítő olyan közigazgatási vagy bárminő bíráskodásról, amely az emberi szabadságjogokat valóban biztosítani tudja. Minthogy a törvényjavaslat ezt, sajnos, nem juttatja kifejiezésre, nem fogadom el. (Helyes­lés az ellenzéken. — KOZMA József (d): Ha megszűnik a közigazgatási bíróság, akkor ke­vesefbb munkájuk lesz az ügyvédeknek! — DÉ­NES István (f) és LUKÁCS Vilmos (f): Nem igen szerepeitünk mi ott!) ELNÖK* Kíván-e még valaki a törvény­javaslathoz általánosságban hozzászólni! Wem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát be­zárom. Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. RIES ISTVÁN miniszter: Igen t. Ország­gyűlés! Amikor ezt a törvényjavaslatot be­nyújtottam, elkészültem arra. hogy az ellenzék megint a mellemnek: fogja szögezni a jogállam tipikusan német konstrukcióját. Mi nem a jog­állam, hanem a népi demokratikus állam alap­ján élünk, amely nem ellentéte a jogállamnak, hanem tökéletesebb formája. Ne haragudjanak az igen t. képviselő urak, akik a javaslat ellen szólaltak fel, de amit a közigazgatási bírásko­dásról .dmondtaik, az semmi egyéb sem volt, mint egy ma már régen idejét múlt elméleti fejtegetés, amelynek a közigazgatási bírásko­dáshoz abszolúte semmi köze sincs. Rá kell mutatni arra, hogy éppen; a legkiválóbb kül­földi jogászok mindig ellenségei voltak a köz­igazgatási bíráskodásnak. Nem akarok kisehb nevet említeni, mint Dieey-t, az oxfordi egye­tem híres alkotmányjogi tanárát, aki azt mon­dotta: ostobaság a közigazgatás túlkapásai ellen egy külön közigazgatási bíróságnál ke­resni védelmet, mert jogot.csak a bíróság szol­gáitathat, a rendes bíróság, s ha a közigazga­tási tisztviselő megsérti a jogot, amnak csak az lehet a gyógyszere, hogy ellene polgári vagy bűmádi eljárást kell indítani. Én az egész mai vitát leegyszerűsíteném: a t. túloldal vegye tudomásul azt, hogy mi igenis a népi demokratikus államon keresztül a szocializmust akarjuk megvalósítani, még pedig forradalmi úton. (Taps a kormánypár­tokon-) Ebből okszerűen következik az„ hogy irgalom .nélkül eltávolítunk az útból minden olyat, ami törekvéseink akadályaként jelent­kezik. Márpedig nem vitás, hogy ,a közigazga­tási bíróság az elmúlt három és fél év alatt azt bizonyította, hogy minden módon szembe­helyezkedik a demokratikus fejlődéssel. (Ugy van! a dolgozók vártjén.) Minden ítélete azt bizonyította, hogy ami akadályt csak tudott volna utunkba állítani, azt meg akarta csi­nálni. r Szerencsére — megmondom nyíltan és őszintén — nem nagyon figyeltünk arra, hogy ők mit csinálnak budai magányukban. (Derült­ség.) Igen t. Országgyűlés! Térjünk azoniban át a közigazgatási bíróság kérdésére. (LUKÁCS Vilimiois (f): (Helyes!) A köizigagatási bíró­ság az előbb elmondott szavaimat csak alátá­masztja. Ne tessék ugyanis a közigazgatási bíróságot úgy feltűntetni, mintha azt az em­beri jogok védelmére állították volna fel. (HORVÁTH Zoltán (d): Semmi köze sem volt hozzá!) A közigazgatási bíróságnak semmi köze sem volt — azt merném mondani — sem­miféléi állampolgári joghoz. Tessék megnézni az 1896:XXVI. tc-et. A közigazgatási bíróság hatásköre — bocsánat a kifejezésért — ki­gúnyolása minden bírósági hatáskörnek. Vilá­gosan kitűnik belőle, hogy abban az államban, amelyben ez a törvény készült, éppen a dol­gozó állampolgár állt szemben az államhata­lommal. Semmiféle ügy, amely a dolgozó em­bert érdekelte volna, n?m tartozik a közigaz­gatási híróság hatáskörébe 1 . Az adózás kér­dése? Tessék megnézni a közigazgatási bíró­sághoz befutott ügyeket az utolsó ötven év alatt! Hány kisember adóügye ment oda? A kisemberr nem szokott az adóügyében panasz­szal élni a közigazgatás^ bírósághoz, annál ke' vésbbé, mert a legtöbb kisember azt sem tucta, hogy egyáltalán létezik ilyen bíróság. (FILO Sámuel (kg): Ugy van! — (13.00.) Egyébként

Next

/
Oldalképek
Tartalom