Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-64
191 Az országgyűlés 6i. ülése 1948. ben — a trágyázással kell visszapótolni, ha azt akarjuk, hogy a termésátlagok csökkenése megszűnjék, vaigy különösen ha azt akarjuk, hogy a termésátlag emelkedjék, A talaj erő visszapótlás alapja az istállótrágya, de az istálllátrágya már a háború előtt is kevés volt, mert a háború előtti 2,800.000 számosállatotjdtevő állatállomány már akkor is kevés volt arra, hogy szántóföldjeink 4—500. millió mázsás trágyaszükségletét fedezze. Évenként csak 220—250 millió mázsára becsülhető az a mennyiség, amely a háború előtti az állattartásból származott, A háborús veszteségek következtében állatállományunk megcsappant annyira, hagy 1.8 millió számosállat trágyatermelése sehogyan sem tehető többre, mint 150—160 millió mázsára. Ez a trágyamennyiség pedig egyáltalán nem elég többre, — katasztrális holdanként 160—200 mázsás trágyázás mellett — mint a szántóterület egytiized-egytizenketted részének a szükségletére. Kézenfekvő tehát, hogy a természetes istállótrágyának műtrágyával való pótlásáról kell gondoskodnunk. A hosszú háború, a háborús veszteségek és a háborús rablógazdálkodás nagyjában kimerítette földünk amúgyis szegény nitrogén- s foszforkészle'tét. A háború következtében igaerőnk nagyrésze is elveszett, és nem volt elég igaerő, hogy földünket jól megmunkáljuk. így kultúrnövény helyett a gaz és a dudva fogyasztotta a föld termőerejét és az amúgyis szegény tápanyaigkészletét. Ezt a hiányt legalább műtrágyázással! kell pótolni. Mindnyájunk jövőévi nagyobb kenyere függ attól, hogy a nyáron jó termést űirathassunk és mindenkinek jusson belőle bőségesem. , Bizonyára ezt érezte át Mézes Miklós igen t. barátom és képviselőtársam, amikor február 4"én interpellált a földművelésügyi miniszter úrhoz a pétisió fejtrágyának hozzáférhető áron való előteremtéséről. (RADOCSÁNYI Ferenc (szd): Ezért kell államosítani!) Utána harmadnap megkapta figyelmemet {Közbeszólás a szociáldemokratapárton: A Péti Nitrogén államosítva van!) a Szabad Nép első oldalán feltűnő nagy betűkkel szedett (Egy hana a demokratapárton: A Pétisó állami irányítás alatt volt!) cikk címe. amely szerint a giazdák kedvezményes áron ^ kapnak a tavaszra pétisót és szuperfoszfát műtrágyát. Első felbuzdulásomban hálás voltam a Gazdasági Főtanácsnak és már magamban gratuláltam és gondolatban szorongattam Mézes Miklós igen t. barátom és képviselőtársam kezét azért, hogy ellenzéki képviselő létére ilyen egyedülálló és hallatlan gyors sikerei van azzal, hogy egy interpellációjára ilyen gyors és kedvező intézkedés történt. De ahogy a hangzatos főcím alatt az apróbb sorokat olvasom, örömöm és lelkesedésem nagyon lelohadt és elkeseredéssé fajult. A feltűnő nagy betűkkel szedett főcím alatt az apró sorokban, az állt, hogy a Gazdasági Főtanács a pétisó kedvezményes árát 100 forintnai mérsékeltei. (Gúnyos derültség a néppárton. — BAKÓ Kálmán (kp): A kedves tőkés bátrát ja kilopta a pénzt! — SZOMOLYAI Ágostonné (kp): Mennyi volt a pétisó ára? Tudják nagyon jól! — Egy hang a kommunistapárton: A pétisó árát is a szegény parasztokkal akarják megfizettetni? — Zaj. — Az elnök csenget.) A múlt tavasszal a pétisó ára 40 forint volt, A anuit ősszel az újévi április hó 28-án, széfdán. 192 gazdák részére 30 forintban, a régi gazdák részere pedig 60 forintban volt megállapítva. A nagy pénzszűkében levő parasztság a múlt évben nem tudta igénybevenni a műtrágyát sem a 40, sem a 30. sem iá 60 forintosi árakon. Hogyan vennék igénybe most a parasztok a felemelt 100 forintos, kedvezményesnek mondott áron? (Zaj a kommunistapárton és a szociáldemokratapárton.) Ezzel honorálta a Gazdasági Főtanács Mézes igen t. képviselőtársam áltaiia m is igazságosnak tartott kívánságát. hogy töröljék a héti só kettős árrendszerét de sikerült, ezzel elérhetetlenné tenni a pétisót akár az új, akár iái régi gazdák részére, T. Országgyűlés! Nekem, mint parasztembernek, aki gazdálkodom és mint országgyűlési képviselőnek, aki az ország sorsával törődni köteles vagyok. (Egy hang a kommunistapárton: Illenék!) nem közömbös az, hogy a, tavaszi idényre gyártandó 1000—1200 vaigón pétisó ne csak legyártva és raktározva legyen, hanem rendeltetésének megfelelően, ki is le* gyen szórva ós az ország vetéseinek hasznára legyen fordítható. De nem közömbös a>z ország parasztságának és a gyárak dolgozó munkásainak sem az, hogy ebből a legyártandó 1000—1200 vágón pétisóból 1500—2000 vágón kenyérgabona lesz-e vagy sem. A parasztság megint megtette kötelességét; a hosszú nyári és őszi szárazság miatt rendes időben nem tudott elvetni, de mégis elvetett késő ősszel és télen, októberben, novemberben és decemberben, almikor már semmi remény sem lehetett arra hogy kielégítő őszi gabonatermés lehessen. De a parasztság bevette tervébe a jó Istent ési csak abban bízott, hogy itten csak a jó Isten segíthet. És elvetett, hittel ós reménységgel a jó Isten iránt. A parasztság nem is csalódott a jó Istenben. (NAGY Károly (kp): Hány holdon gazdálkodik?) Tizenhat holdon, ha meg akarja tudni. (Élénk taps a néppárton. — Egy hana a néppártról Nagy Károly felé: Önnek hány holdja van? — Folytonos zaj a kommunistapárton. — NAGY Károly (kp): Tegnap kit képviselt? — Az elnök csenget.) Olyan jó enyhe telet adott városi és falusi emberriek egyaránt, hogy a városon kevesebb tüzelő kellett az- enyhe idő miatt, azonkívül az enyhe idő csodát tett aZi elvetett őszi gabonával, mintha csak megrendelésre jött volna az enyhe idő a gabona kelésére és kezdeti fejlődésére s a párnapi hideget megelőzte egy jótékony hótakaró. (Mozgás és zaj. — SZOMOLYAI Ágostonné (kp): Itt aztán nincs kifelejtve a jó Isten, mint a hároméves tervben, — Mozgás a néppárton.) Sohasem volt szebb őszi vetés ezidőtájt. mint az idén. Ezt józian szakember nem hitte és nem jósolhatta volna meg előre, mert egy köztudomású paraszti közmondás azt mondja, hogy Szent Mihály előtt két héttel és Szent Mihály után két héttel kell vetni, ebből less a jó termés, október 20-ika után tehát tulajdonképpen már senki sem bizhatott jó vetésben, mert ilyen normális viszonyok között sohasem volt. De ez a kivételes állapot, amely fennállott, magában véve még nem elég. Nem elég csak tudomásulvenni, hogy szépek a vetések és lesz ahogyan lesz, hanem — ahogyan a jó paraszti közmondás tartja: segíts magadon, az Isten is' megsegít, — hozzá kell segíteni az ősai vetéseket olyan tápanyagokhozw amelyekben szűkölködnek.
