Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-64

187 Az országgyűlés 64. ülése 1948. technicus. hanem a szó alábecsült értelmezésében. Nekem is van egy kis részem abban, hogy a parasztságot sikerült ön tudatosítani, (Nagy zaj és ellentmondások a kommunistapárton. Felkiáltások: Ezt azután nem hisszük! — Az elnök csenget-) hogy neki is van joga. Maguk seholsem voltak, amikor én már kint álltam a dobogón (Közbeszólás a .szociáldemokratapártról: Honnan tudja ezt ilyen rosszul?! — Állandó zaj a kommunistapárton- — Egy hang ugyamati: A hordó tetején volt. — Az elnök csenget.) ós azt mondtam a parasztiknak, hogy nekik is joguk van egy szebb, emberi életre joguk van a földre, szabad életre és a kornak megfelelő általános dmberi kultúrára. (Állandó zaj a kommuTtiMapárton) T. Országgyűlés! Február végén a pincehelyi bíró úr vezetésével, lent a fogadóteremben egy küldöttség kereste Dögei Imre ITFOSz főtitkár igen t- képviselőtársamat, hogy elpanaszolják neki sérelmeiket, amelyek érték őket a régi földreform-földek vételárának kifizetésével kapcsolatiban. Dögei Imre t. képviselőtársam akkor nem volt a parlamentben és mivel a pincehelyi bíró ismert engem, mint aki a. szegény emberek ügyét mindig magamévá tettem, engem hivatott és kért fel, hogy a régi f öldhözjuttatottak OFB- és vagyonváltság-földjei vételárának kifizetésével kapcsolatban őket érte sérelmeket a pénzügyminiszter úr előtt és — ha ez nem vezetne eredményre

1 — az országgyűlés előtt is ismertessem és igazságos ügyüknek érvényt szerezzék. (NAGY Károly (kp): Rosszra bízták a hájat! — Zaj és derültség.) Természetesen készséggel álltam azonnal rendelkezésükre. Hogy mennyire bízták rosszra az érdekeiket, az kitűnik abból, hogy még azon a napon — nem gátolt engem ebben az. hogy a másik oldalon ülök — felkerestem az UFOSz-nál Dögei igen t. képviselőtársamat és itt a képviselőházban is megbeszéltem velehogy segítsen valahogy érvényt szerezni a kisemberek igazságának. (NAGY Károly (kp): De tegnap eltapsolta! — Zaj. — Az elnök csenget.) Sajnos, akkor nem volt jelen. Ugyancsak elmentem a Hitelszövetkezeti Központba is, amely jogutódja a Földreform Lebonyolítására Alakult Szövetkezetnek, ahol segítségét nem, csak információt kaptunk. (NAGY Károly (kp): Nem lehet egyszerre hideget és meleget fújni egy szájból!) T- képviselőtársam, miért fáj önnek, hogy a szegény parasztság érdekében felszólalokl Nem értem. (Nagy zaj a kommumistap^áHon- — BAKÓ Kálmán (kp): Miért? Mert köpönyegforgató! — Az elnök csenget.) Ezt mondja meg odakinn a paraszttestvéreinél:. (Zaj a kommunistapárton. — Az elnök csenget) Az előző földreform során azl920:XXXVL te sok szegény parasztot juttatott földhöz. A szűken adagolt egykét hold földet előbb bérletben használták, illetve gabonabért fizettek érte, majd búzában megállapított vételárat. azután pedig az 1931. évi svéd gyufakölcsön után hosszú, 52 évi lejáratú, amortizációs formában, pénzben fizették a részleteket. Ezt a vételárat a földhözjuttatottak jogosultak voltak a 2000/1937. M. E., a 160^00^1937. P- M. és a 600.0001937. P. M. rendelet alapján kifizetniA felszabadulás után, az 1945. év tavaszán a földhözjuttatottak a pénzügyi hatóságoktól felhívást kaptak, hogy a, vételárhátralékot fizessék be, mert azt még kedvezményesen teljeévi április M 28-án, szerdán. 188"' síthetik. A felhívásnak országszerte igen sokan tettek eleget. Sokan egyetlen tehénkéjüktől, hízóoskájuktól váltak meg. hogy eleget tehessenek a felhívásnak, különösen azért, hogy húsz esztendős fizetés után végre Isten igazában magukénak mondhassák azt r a pár hold földet, amely után oly soká sóvárogtak e© végre ne tartozzanak az árával senkinek sem. Ezek a földhözjuttatott szegény parasztok kifizették a községi pénztáraknak és az adóhivataloknak azt a pénzmennyiséget, .amelyet éppen akkor tőlük követeltek, amelyet a föld hátralékos vételára fejében mindenkor előírtak. Az adóügyi hatóságok felvették ezt a pénzt s az állam felhasználta. Az a pénz, amelyet a kisemberek mint vételárat kifizettek, nem a kisemberek kezén ment tönkre, az «. pengő nem ezeknek a kisembereknek a kezén devalválódott, sőt még azt sem mondhatjux, hogy az állampénztárban penészedett meg, mert az állam azt azonnal felhasználta, amikor tisztviselőit fizette vele vagy egyéb értékálló dolgot vásárolt rajta. Sajnos, azonban ezek a földhözjuttatoít kisemberek nem sokáig ringathatták magukat abban az illúzióban, hogy az általuk teljesen kifizetett földért már nem tartoznak és további részleteket már nem kell fizetniök. Ezek a parasztok még ma sem mondhatják nyugodtan a magukénak azt a pár darabka földet, amely pedig egyébként is ősi jussuk, amelynek árát közel húsz éven keresztül törlesztették ós felhívásra egészen kifizették. A pénzügyminiszter ugyanis kiadta a 196.550—1946. P. M. számú visszaható hatályú rendeletet, amely ezeket az 1945. évben, a felszabadulás után teljesített vételi kiegyenlítéseket nem ismeri el névértékben, hanem csak kis töredéküket írta jóvá törlesztésként. Sőt tovább menve, ennek a rendeletnek az alapján az adóhivatalok most a vételár amortizációs részletét az 1945. évig visszamenőleg egy összegben követelik. Most tehát az a helyzet, hogy a pénzügyminiszter, illetve a pénzügyi hatóságok nemhogy elismerték volna az előbb ismertetett felhívásra kifizetett teljes kiegyenlítését a hátralékos vételárnak, hanem a rendelet szerint igen sok régi földhözjuttatott kisparaszt még most is hátralékban van a vételárnak 1945. évtől számított részleteivel. T. Országgyűlés! Ennél antiszoeiálisabb intézkedést keresve sem hozhatott volna az akkori pénzügyminiszter a régi földhözjuttatott parasztok ellen. (NAGY Károly (kp): Ez nem újság! Ezt ismerjük!) Hyen szellemű intézkedések nem a magyar demokratikus köztársaság, nem a mai szocialista kor szellemének, hanem a régi feudális-kapitalista szellemnek felelnek meg, amely elnyomta a kisembereket. Itt nem a nagytőkésekről, hanem r a kétkezi munkás, szegény parasztok befizetéseiről van szó, (Nagy taps az ellenzéken. — Zajos ellentmondások a kommunistapárton. — NAGY Károly (kp): Tegnap az államosítás ellen tapsolt! — Az elnök csenget.) akik 18 órás munkával, látástól-vakuláisig dolgozva, arcuk verejtékével keresték meg és gyomrukon koplalták meg azt a kiesi, de számukra nagy pénzt, amelyet akkor befizettek, hogy ne legyenek adósok. (Nagy zaj a kommüntstapárt'on, — Az elnök csenget. — NAGY Károly (kp): Rossz helyen próbálja a passziókat védeni!) Sokan a jószágtól váltak meg, hogy eleget tehessenek a felhívásnak. Miért akar a pénzügyi kormány egy rókáról két bőrt lehúzni! Miért