Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-64
18 3 Ja országgyűlés 64. ülése 1948. fejlődésének új állomását, a nagyipar államosítását mert azt reméljük tőle, hogy a niasgybirtok ós a nagybankok államosítása után, a nagyipar a közösség kezébe adva a jövőben valóban a nép és a népen belül parasztságunk érdekeit fogja szolgálni. (Taps a kormánypártokon.) A parasztság^ elsősorban kiegyenlítődést vár ettől iaa intézkedéstől. Kiegyenlítődést abban az értelemben, hogy meg fog szűnni az iparcikkek ós mezőgazdasága termények között fennálló olyan, árdifferencia, amely a múltban a piairaszitiság számára tehetetlenné tette az iparcikkek megvásárlását. (Egy hang a néppárton: Várhatsz babám, elvárhatsz!) A jövőben nem kartelekkel és trösztökkel fogunk szembenállni, hanem — mint ahogyan a parasztság a maga munkájában és termelésében saját fenntartásán kívül elsősorban a dolgozók éleífemmei való ellátását tűzte ki célul — a városi dolgozók célja az lesz, hogy a parasztságot iparcikkekkel segítsiélk jobb jövő jénelk megalapozása felé. (ügy van! Ugy van! a kommunisíapárion.) Ez az út kétfelé módon járható és mindkét úton egyszerre keil'l! járni, hia jó eredményt akarunik; elérni. Első az ipaa*eikkek olcsóbba tétele, hogy azokhoz minden dolgozó népréteg hozzájuthasson, a második pedig egy olyan hitelpolitika!, amely lehetővé teszi azt, hogy ma gyobb költségeiket igémyi'ő beszerzések megfefelő részletfizetés melltett kerüljenek a parasztság birtokába. Most indult el az az akció, amelyet elsősor, ban pártunk kezdeményezett és amely a parasztságnak szövetkezeitekbe vafió tömörítését célozza. TJgy hiszem, ezek a szövetkezetek lehetnek elsősorban azok a megbízható ós hitelképes gazdasági alanyok, amelyeik beszerezhetik a nagyobb költséget igénylő iparcikkeket és remélem- hogy a jövőbein! az álliamosított ipar nem fog elzárkózni az elöl, hogy a parasztságot ilyen módon támogassa, A magyar parasztság azt várja a nagyipar államosításától, hogy a jövőben nem egyéni, kapitalista célokért fognak vállalatokat alapítani vagy fejleszteni, hanem elsősorban a közösség érdekébein. Gondolok itt mindenekelőtt a mezőgazdasásri ipar fejlesztésére. A felszabadulás óta eltelt három év alatt a magyar mezőgazdaság hatalmas utat tett meg, dte még csak a fejlődés kezdetén áFl TJj módszerek jelentkeznek, új termények kerülnek piacra, de hogy mezőgazdaságunk nemzetközi szempontból is veirsenyképessé váljék, ahhoz a mezőgazdasági ipar igen nagymértékű fejlesztésére van szükség. A magyar mezőgazdaság terményei, a zöldségfélék a gyümölcsök, (Egy hang a nénpárton: 40 fillér a spenót! Nem lehet é'ádhíii!) főleg konzervált, vagy mélyhűtött állapotban számíthatnak nagyarányú külföldi exportra. Hogy azonban ez megvalósuljon, ahhoz szükség ytan mezőgazdasági iparunk olyan arányú fejlődésére, amelyet elsősorban az államosításitól várunk el. Tgfin sokat yár a ómagyar parasztság 1 a nehézipar és a gépipar államosításától. Pártom vezére, Dobi István többször ki feijtsette ; hogy az ipar 5 mu^kásSiságnajV ma már médiáiban áll mur>kiaid f 3je után szórakozást és niűvel' | ődést ker°sni, de ugyanakkor a parasztembernek kezébe kelT vennie n raerszámot, amrfn'tt ezt testi ereje megengedi és kezében tartja azt mindennap látástól vakulásig, mindaddig, amíg a halál ki évi április hó 28-án, szerdán. 184 nem üti a kezéből. (Zaj.) Azért van ez, mert az ipari fejlődés tökéletesedés© egyben az ipari munkásság problémáinak megoldását, az ipari munkásság kényelmét is szolgálja. (Mozgás a néppárton. — NAGY Károly: Olyan parasztok is vannak,, akik ezzel nem érteinek egyet. — — Zaj. — Az elnök csenget.) Minden új gép, minden új termelési módszer az ipari munkás javát is szolgálja s ugyanakkor mi parasztok még miilndig évszázados módíszerelkkie] vagyunk kényteleniek dolgozni s ezáltal lemaradunk életformában és műveltségben egyaránt. A magyar nehéziparnak, a magyar g*épipárnak keill majd előállítania azokat a technika eszközöket, amelyek a mi életünket i' s könnyebbé teszik, a mi életformánkat is átalakítják és ezáptal lehetővé teszik a mi feli vmel'kédesünket is. Amíg a magyar parasztság kénytelen szinte középkori módszerekkel és eszközökkel dolgozni, _ erre remény nincs Az ipari államosítástól várjuk, hogy végre megkapjuk azt a segítségeit, azokat az eszközöket, amelyekkel nemcsak többet és jobbat termelhetünk, hanem a magunk é étét is szebbé, kényelmesebbé tudjuk tenni. A magyar parasztságban éppen úgy él a fe'lemeMked'éls, a művelődés vágya, mint a többi társadalmi osztályban és igaztalan vád az, hogy a magyair paraszt konzervatív. Nem konzervatív, csak sohasem volt alkalma újat tanulni, új módszerekkel dolgozni. A történelem arra tanított meg bennünket, hogy azok, aíkik megnyergelték a parasztságot, öiniző anyagi és politikai céljaik érdekében használták fel és a végén rútul becsapták, (Ugn van! Ugy van!) Talián az első rendszer a történelemiben a mai, amely azzal kezdte működését, hogy földet adott a parasztságnak és amely iránt bizalmat érzünk, hiszen egyszer már segített rajtunk. Most ugyancsak a demokráciától várjuk a segítséget, hogy elő fogja mozdíítamd az évszázados visszamaradottságban lévő paraszti életforma fejlődését. De igen sokat vár a parasztság a többi iparág államosításától', is. Gondolok ©feősorban a textiliparra^, általában a ruházati iparokra. A múltban még a módosabb parasztgazda sem engedhette meg magának, hogy magát és családját az időjárás viszontagságai ellen védeimezve^megfelelŐen ruházza fel, mert a kizsákmányoló árpolitika ezt lehetetlenné tette. ^A textilgyárak az olcsó termékeket exportálták, ugyanakkor a falu népe rongyokban járt. Amit az utóbbi károm évben tapasztaltunk, az reményt nyújt a^ra, hogy a jövőben még kedvezőbb lesz a helyzet. A ruházati iparnak elsősorban arra kell törekednie, — és már megvan rá a garancia, hogy törekedni is fog — hogy a dolgozókat, így a vidék népét láss, a el olcsó, de minden igényt kielégítő ruházkodási cikkekkel, amelyeknek ára arányban lesz a mezőgazdasági termények árával, melyeket tehát majd meg fognak tudni fizetni nemcsak a módosabb, hanem a szegény parasztok is. A háború alatt és* a háború után - bizony nagyon lerongyolódott a falu népe, de az államosított textilipar aránylag rövid idő alatt segíthet ezen a bajon. Ma már mindenki világosan láthatja a?t, hogy a múltban nem volt különbség a t paraeztság és a munkásság között olyan értelemben, hogy mindkét Téteget egyformán elnyomták- Ugyanazok nyomták el: az úri rend képviselői és a magyar parasztság éppen úgy sínylődött a bapitalizmusi bilincseiben, mint a
