Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-64
181 Az országgyűlés 64. ülése 1948. évi április hő 28-án, szépdán. 182 kommunistapárt oldalán. — NAGY Károly (kp): Kossz leckét választott! — BALOGH József (kp): Maga kifogásol mindent, ami itt a nép érdekéiben történik. Ezt bebizonyította nem egyszer, se kétszer! — Zaj. Az elnök csengd) A kormányzatnak azt az eljárását is kifogás 'tárgyává kell tennem- ahogyan törvényes felhatalmazás nélkül jóformán éjszaka, rajtaütésszerűén rontott, rá békés polgárokra és ahogyan ezt az egész állami tulajdonbavételt lebonyolította. Ebben a magatartásban, hogy e kérdést befejezett tények után hosszú szünetet hagyva a parlament ^működésében, hirtelen terjeszti az országgyűlés elé, a parla" ment tekintélyének is megsértését^ ós az ellenzék kritikai jogának semmibevételét látom. (Zaj és ellentmondások a kommunistapárton és a szociáldemokratavárton. — NAGY Károly (kp): Ez a parlament tekintélyének megsértése!) T. Országgyűlés! Miután ez a törvény" javaslat sem világnézeti felfogásommal (Zaj a kommunistapárton.) össze nem egyeztethető, sem szoeiáletikai, sem gazdasági szempontból meggyőződésem szerint nem célravezető, sőt további deficitnek az adófizetők vállaira nehezedésével fenyeget és miután ekkép félek, hogy az államosítás a deficit, eltüntetésére mint valami modern, szörnyűséges újkori Moloch egyre újabb ártatlan áldozatokat fog magának követelni, a törvényjavaslatot nem áll módomban megszavazni. (Élénk helyeslés és tayps a néppárt oldalán. — Zaj a kommu^ nistapárton. — Az elnök csenget. — KADOCSÁNY1 Ferenc (szd): Szégyen, ha ilyen beszéd hangzik el a magyar parlamentben! — NAGY Károly (kp) Matheovits Ferenc (dn) felé: Maga is érzi és szégyeli, hogy el kellett mondani ezt a beszédet! — Egy hang a kominunistapárton: Ki írta le neki? — Zaj. — Az elnök csenő et.) ELNÖK: Szólásra következik 1 ? HEGYESI JÁNOS jegyző: Guba Mihály! GUBA MIHÁLY (kg): T. Országgyűlés! Az egyes ipari vállalatok állami tulaj donbavételéről szóló törvényjavaslathoz mint a Független Kisgazda Pártban tömörült parasztságnak egyik képviselője kívánok hozzászóln* A ezért elsősorban paraszti szempontból kívánok ahhoz néhány megjegyzést fűzni. A parasztság évszázadokon keresztül elnyomatottságbam, kiszolgáltatotitiságbam élt ebben aiz országban és három olyan rétegnek volt elsősorban kiszolgáltatva, amely egyben az államhatalmat is megtestesítette. Az elíső a nagybirtok volt. A nagybirtok egy évezreden keresztül fojtotta el a parasztság terjeszkedési vágyát. Rákényszetrítette a jobbágysorsot, amely valójában 1848 után is jobbágysors maradt. A nagybirtok volt az, amely a maigyar parasztság százezreit kényszerítetlte kivándorlásra^ néptelenítette el at magyar falvakat és sokmüllió magyarnak a megszületését tette lehetetlenné. A osendőrsizuronyok elsősorban a nagybirtok szolgálatában állottak, hogy csirájában fojtsanak el minden olyan törekvést, amely a nagybirtok érdekeit szolgáló társadalmi rend megdöntésére vagy reformjára irányulhatott. A magyar parasztság lelkesedéssel fogadta a felszabadulás után a magyar földbirtokreformot, amely a doiligozó parasztság kezébe adta a föld tulajdonát és ma, három év távlatában, úgy hiszem, mindenki megállapíthatja- hogy a parasztság- nem bizonyult érdemtelennek arra tat bizalomra, amelyet a demokrácia akkor előlegezett neki. (ügy van! Ügy van! Helyeslés és taps a kormánypártokon) Nem a földreform a magyar mezőgazdasági termevolt igazuk azoknak, akik azt állították, hogy lés csődjéhez fog vezetni, merít a magyar parasztság a felszabadulás után szerszám és állatállomány nélkül, szinte puszta kezével fogott hozzá a föld, a Baját földje megműveléséhez. Az azóta elért eredmények bizonyítják azt, hogy jó útra léptünk, amikor felszabadítottuk a parasztságot a földesúri hatalom alól és módot adtunk neki arra, hogy ezt az országot saját hazájának érezhesse. (Ugy van! ügy van! a kormánypártokon.) A földesúri hatalmon kívül ki volt (szolgáltatva a múltban a parasztság a bankok önkényének is. Mindazok, akik figyelték a bankoknak a két világháború között folytatott politikáját, megállapíthatják, hogy a bankok önös politikát követtek, a paraszti viszonylatban olyan kizsákmányolást vittek véghez, amelliy nemcsak a parasztság fejlődését tette lehetetlenné, hanem egyenesen annak tönkretételére irányult. A naigybankok hitelpolitikápa részben abban merült ki, hogy a paraszt egy álltalán nem kaphatott hitelt, a kamatfeltétele 1 ' olyanok voltak, amelyek azoknak teljesítéséi szinte lehetetlenné tették, és sok önálló par rasztexiszteneiai került dobra a bankok könyörtelensége miatt. Pártom, a független kisgazdapárt már a békési pontokban kikelt a bankok politikája ellen, akkor sikertelenül, és csak a demokrácia bankálllamosító reformja tette lehetővé, hogy a parasztságr végre megszabaduljon a bankok nyomásától, és az állani 1 ' tulajdonba vett bankoktól várja azt, hogy olyan hitelpolitikát hozzanak létre, amely lehetővé teszi és megkönnyíti a parasztság gazdasági felemelkedését és fejlődését. A nagybirtok és a naigybankok mellett azonban a parasztság elnyomatottságia, a kiarrteMek és a nagyipar működése révén vált telíessé. A két világháború közöt olyan okok és körülmények közepette, amelyekre most nem kívánok kitérni, de amelyekről megállapítható, hogy elsősorban a dolgozó néprétegek számlájára történtek, a mtagyar ipar hatalmas fejlődésnek indult. Az iparvállalatok száma megsokszorozódott a termieilés értékével és a termelt javakkal együtt A magyar parasztság azonban sohasem élvezhette ennek raz iparosodásnak előnyeit, mert a nagyipar mindig értett ahhoz, hogy a hasznot önmasrának tartsa meg. P terheket pedig a többi társadalmi rétegre hárítsa át. Hiába estek a termelési költségek, hiába olcsóbbodtak az ipari nyersanyagok, aiz agrárolló mindig változatlanul, sőt egyre súlyosabban nyílt szét, és ez lehetetlenné tette a parasztság" számára, hogv ellássa magát azokkal az iparcikkekkel, amelyek a mezőgazda sásri termelés mennyiségi és minőségi fokozásához, a parasztéletnek szebbé, kényelmesebbé tételéhez szükségesek lettek voltna. Hiába volt minden erőfeszítés, hiába igyekeztünk többet termelni, hiába adott a sors olykor-olykor jó termést, a parasztság sohasem tudott versenyt tartani az iparcikkek árával, mert azok vagy drágultak, vagy pedig a mezőgazdasági terménvek ára esett, úary, hogy ez a vásárlást lehetetlenné tette. Ezért üdvözöljük mi. P«rasztol? örömmel a magyar népi demokrácia 12*
