Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-64

173 Az országgyűlés 64. ülése 1948. ben zavarba kerül, képtelen lesz a maga köte­lezettségeinek megfelelni mert a szóbanforgó szakasz folytán egyszerre légüres térbe került. Ha ilyen esetek nagyobb számban fordulnak elő. — mint ahogyan ez igen valószínű, — ak­kor olyan alapvető vénkeringési zavarokat okozhatnak a: magyar gazdasági életben, ame­lyek esetleg magának a hároméves tervnek végrehajtását is befolyásolják. A demokráciában is kötelező emberiesség törvénye érdekében említem fel a 9. §. d. pond­ját, amely azt mondja ki, hogy »a jelen tör­vény alapján állami tulajdonba vett vállala­tokkal szemben a vállalat volt tulajdonosának házastársa, fel- vagy lemenőbeli rokona javára fennálló követelések megszűnnek«. Méltóztassék t. Országgyűlés elgondolni, mennyi méltatlan tragédiára vezethet a tör­vénynek ez a rideg szava. A hajlott kor hatá­rára elérkezett szülők gyermekei egyszeriben képtelenek lesznek sokat szenvedett, öreg. Ki­fáradt szüleiket segíteni, vagy éppen eltar­tani. Hány olyan esetről tudunk, amikor a fa­sizmus áldozatai megtörten hazaérkeztek, el­dugott, utolsó értékeiket piacra dobták, hogy azután ebből a pénzből gyerekeik számára új exisztenciát teremtsenek. Utolsó vagyonkáju­kat tették oda nem csupán a családi együvé­tartozás, hanem egyben a. nemzet újjáéledésé­nek oltárára. S most mégis egyszerre szembe­kerültek ezzel a törvénnyel, amely szinte szív­telenül lehetetlenné teszi, hogy a gyerekek a munkaképtelen szüléikről, vagy a szülők fel­serdülő gyermekeikről gondolkodhassanak. Igaz, hogy a törvény 144. §-ának (3) bekez­dése módot ad arra. hogy a Gazdasági Főta­nács méltányos esetekben előleget folyósíthas­son a majdani kártalanításra. Tudjuk azonban, hogy az e célra a Gazdasági Főtanácsnak rendelkezésére bocsátott összeg olyan szerény. hogy abból legfeljebb pillanatnyi gyorssegé­lyeket lehet a legsúlyosabb emberi katasztró­fák elhárít ciScli cl folyósítani, de távolról sem olyan összegeket, amelyekből például egy ál­lami tulajdonba vett iparos a maga elaggott szüleit azok haláláig eltartani képes legyen. Ismerjük mindannyian azt az antilk jog­szabályt, amely úgy szól, hogy »suminum ius, summa injuria«. Én megengedem, hogy a ró­mai jognak ez az elvi axiómája a maga korá­ban talán jogosult volt. ámde a modern demo­krácia, amely némi joggal hivatkozhatik a maga szociális lelkiismeretére is. a dolgok bel­ső logikájából, de bizonyos becsületbeli köte­lességek felismeréséből is és a maga lelkiis­meretére hallgatva az emberiesség sokkal Ko­molyabb parancsszavát is köteles figyelembe­venni. Volt a fasizmusnak egy kedvenc jelszava­amely azt mondotta. — holmi faji rekriminá­ciókra célozva — hogy amikor egy mtKvsarat lecsapolnak, ki törődik a békák brekegésével. Nos, t. Országgyűlés, ezt a beteglelkű példát nekünk, a demokrácia őszinte harcosainak semmi esetre sem szabad követnünk. Meg Ikell találnunk az utat és módot arra, főként a száz­nál kevesebb munkással dolgozó és mégis köz­tulajdonba vett vagy veendő vállalatok ese­tében, hogy egyrészt lehetőleg minél kevesebb emberi tragédia fűződjék a törvény végrehaj­tásához, másrészt minél több hasznos teremi 5 értéket és egyéni kezdeményezést tudjunk a demokrácia, álmagyar demokrácia és ann:.k egyik legjelentősebb kezdeményezése, a három­éves terv számára átmenteni. Nem tarthatjuk helyesnek azt, hogy a kár­évi április hó 28-án, szerdán, 174 talanítás kérdésében hozandó törvény határ­ideje tekintetében ez a törvény nem rendelke­zik. Végül nem helyeselhető a javaslatnak az az álláspontja sem. amely szerint az állami tulajdonba vett vállalatok alkalmazottait köz­hivatalnokoknak minősíti, mert minden egyéb­től eltekintve ez már csak akkor volna helyes, hogy ha mindazokkal a jogokkal felruházná az állami tulajdonba vett vállalatok alkalma­zottait, amelyek általában a közhivatalnokokat megilletik. Főként pedig amikor ilyen széles körre kiterjesztik a közhivatalnoki minősítést, akkor elkerülhetetlennek véljük, hogy végre­valahára a kormányzat megteremtse az egysé­ges közszolgálati pragmatikát. Mert ezeket az exisztemeiákat. amelyek most egyszeribe köz­hivatalnoki státusba kerülnek, eddig védték a különböző magánjogi kódexek ós kollektív szerződések. Most viszont, amikor szándékuk és megkérdezésük nélkül közhivatalnokoknak minősíttetnek, elesnek ettől a természetes vé­delemtől anélkül, hogy az állami kormányzat a megfelelő pragmatika^ megteremtésével jogi helyzetüket is biztosítaná. T- Országgyűlés! Előadtam ezeket a, meg­gondolásainkat azért, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat helyes intenciói mellett annak hibáira is rámutassak. A törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául azzal fogadom el, hogy a kormány ezzel a javaslatai az álla­mosítást befejezte s Ígéretének megfelelően a százon aluli létszámmal működő, tehát kisebb ipari üzeniek államosítására nem kerül sor és így a gazdasági életben oly nvugalmi hely­zet fog beállani, amely a nyugodt és eredmé­nyes további munkát fogja biztosítani és megteremteni az üzemek zavartalan működé­séneik előfeltételeit. (Taps az ellenzéken-) ELNÖK: Szólásra következik a feliratko­zott szónokok közüli HEGYESI JÁNOS fjegyző): Matheovits Ferenc! MATHEOVITS FERENC (pk): T. Ország­gyűlés! Amikor az előttem fekvő törvény javas­latot, mint ellenzéki programmal megválasz­tott {keresztény világnézeten álló képviselő vizsgálat tárgyává kívánom tenni, egyrészt az emberikig elérhető, úgynevezett anyagi igazság megállapíthatása céljából, választóim szavaza­tának megfelelően kritikai szempontokat kívá­nok a javaslattal szemben felhozni, másrészt a javaslat bírálatának megalapozásához a keresz­tény állameszme 1 részéről alapvető közjó fogal­mának elemeit kívánom segítségül hívni. A kritikai szempontok felvetése meggyő­ződésem szerint az ellenzék részéről kötelező hozzájárulásként jelentkezik az állami akarat létrejöttéhez, figyelembevétele a parlamenta­rizmus alapja, mert durva majorizálás helyett, szintézist hozhat létre- A közjó fogalmi ele­meinek megvilágítása pedig mindannyiszor reflektorfénybe kerülhet, valahányszor az ál­lami létl alapvető kérdéseit a keresztény ál­lameszme oldaláról megvilágítani kívánjuk. Az arisztotelészi bölcselet alapján elindult Aquinói Szent Tamás, a keresztény államgon­* dolat rendszerező, elméleti megalapozója _ a közjó fogalmának meghatározásánál abból in­dul ki, hogy a fcozjó és az egyéni, individuális jó között nem csupán mennyiségi, hanem mi­nőségi különbség is van, a közjó tehát nem matematikai összessége az egyéni javaknak. Az individuális javakat a közjóval összevetve, szoros összefüggésük azért mégis megállapít-

Next

/
Oldalképek
Tartalom