Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-64

175 Az országgyűlés 64. ülése 1948. ható. egyrészt, mert közjó nélkül az egyes individuumok javáról sem beszélhetünk' másrészt, mert a részek javát

1 az egészhez való viszonyuk szabja megA közjónak ezen egyesek érdefke felett álló fogalmából következik, hogy itt már bizonyos érdekszolidaritásról, az egyesek és osztályok érdekeinek az összesség érdelkének való alárendeléséről van szó. Az egyes állampolgár jo,gait és kötelességeit. a közjó létesítése s áldásaiban való részesedése tekintetében egyrészt az embeír metafizikai értékeléséből adódó individuáletikai szempont, másrészt a közjónak az egyéni erdekek felettisége állapítja meg. A közjó magasabb értékéből folyik az egyéni érdek deferálása a közjó előtt, az individuál-etikai szempont viszont megakadályozza az egyén maradék nélküli feláldozását; számol az egyén közreműködésével, dé jogokat is biztosít az egyén érvényesülésére, s kötelességévé tesz^ az államnak, hogy e jogokat védje s a közjónak necsak egyszerűen alárendelje, hanem azzal összeegyeztesse. Az emberi (képesség és tevékenység nemcsak anyagi, hanem erkölcsi és intellektuális javakat is igényel, ezért a közjó, mely az egyesek boldogulását hivatott lenetővé tenni, az anvagj javakon kívül erkölcsi ós intellektuáliB javakat is kell tartalmazzon és pedigolyan mennyiségben, amely az egyesek saját különböző egyéniségének és értékének kielégítésére szolgáló öntevékenységnek mindig rendelkezésre álljonA közjóban foglalt javak ily összetétele megjelöli az államnalk a közjóval kapcsolatos feladatait. A közjóra hivatkozó állam nem lehet sem egyesek ,sem osztály-, selm pártérdekek védelmezője, hanem csak az egyetemes, mindene-n felülálló jó előmozdítója. m A közjó tehát elsősorban »pax«-ot. tranquillitas ordinis-t, békét, nyugodt belső elrendeződést, rendből, társadalmi rendezettségből és kiegyenlítettségből származó társadalmi nyugalmat jelent. A közjó ezenfelül »prosperitás«-t is kell teremtsen éspedig nemesatk a gazdasági, anyagi jólétet értve ez alatt, hanem az egész ember lényegének megfelelő erkölcsi, intellektuális és fizikai evolúciót lehetővé tevő feltételek ' megteremtésével. Az egyeseknek az egyetemességet tekintő közjó létrehozatlalában való tevékenységé

1 tehát az előbbiek szerint természetjogi törvény, e közreműködési kötelezettség azonban nem követéli áldozatiul az egyénnek az individuáletikai szempont által indokolt jogait. Az egyén ugyanis nem része az állami ^ org-anizmusnak oly értelemben, hogy rendeltetése csupán anynyi lenne, hogy puszta és kizárólagos eszközéül szolgáljon az emberi, illetve államközösségnek. Az egyén régibb, mint az állam, természeténél fogva tehát az állam megalakulása előtt is volt joga élete fenntartására, _ így a közjó érdekében az individuális jó teljes egészében el nem vonható, hiszen a közjó éppen az individuális jó biztosítéka, s egyben alapja akkor is, ha éh bele is kell, hogy illeszkedjék az egyetemesség javába, a közjóba. A most elmondottakból, t- Országgyűlés, két következtetést kívánok levonni, illetve két megállapítást kívánok tenni. Először: a természettörvény nem az átlag és alapjában egyenlő" igényekkel fellépő, elvont emberi térévi április hő 28-án, szerdán. 176 mészét, hanem különleges igényű, konikrét embert utal be a közösségbe, és ennek az embernek különböző értékű működésével létesített közjóból] való különböző részesedése nem csupán etilkai! következménytként, hanem természetjogként jelentkezük. Másodszor: a közjó önértékességére építő állami öncélúság csak oly mértékig igaz, hogy az állam az egyetemes közjó létesítő szerve, nem igaz azonban oly érte&emben, hogy az állam maradék nélkül áldozatul követelhetné az egyeseiknek az individuál-etikai szempont által követelt jogait, T. Országgyűlés! Mielőtt a keresztény szoeiálelikának ezt a két megálllalpítását e javaslatTia ráapllikáluám. méltóztassék megengedni, hogy .arra is 'rámutathassak, miszerint iá magánvállalkozás kiindulópontjaként — mert hiszen sok évtizedes múltra visszatekintő vállalatokról van itt nagy többségükben ÉZÓ — igen gyakran dolgos, szorgalmas emberek szellemi vagy testi munkájának megtlaikarított. szorgalommal, verejtékkel szerzett, összerakott keresménye, munkabére ^szerepel. (BIRKÁS Imre (kp): Szorgalmas kizsákmányolásból! — Egy hang a kommunista/párton: A munkásmilliók miért nem tudtak gyárat alapítanif — Zaj-) amely azután a vállalkozó szorgalma, niunkájai, ügyesséige, kockázatvállalása folytán vagyonná és a kis vállalkozás középüzemmé fejlődött. Zaj a kommunista- és szociáf demokratapárton- Egy hang ugyanott: Lehúzta róluk ia bőrt, azérít lett azzá! — Zaj. — Az elnök csenget.) Tagadom, hogy minden nagy- vlatgy középüzeni munkáiskizsákmányoló, vagy ia monopolhelyzet kihasználásával fejlődött volna naggyá. (MALASITS Géza (szd) gúnyosam: Az égből pottyant!) Magam is szűkebb pátriámban Számtalan olyan állaimosításria kerülő üzemet ismerek, amelynek tulajdonosai évt'zedelk óta ismertek voltak szociális beállítottságokról. (Zaj és gúnyos derültség a konv munistapárton és a szociáldemokratapárton-) s arról, hogy vagyoni gyarapodásuk egyéni szorgalmuk, mozgékonyságuk, szakértelmük következménye- (KOZMA József (kp): Olyan szocialista volt, mint maga!) Ezeknél bizony vállalkozásuk nem egyelj, mint valamikori munkabérük befektetésének becsületles gyümölcse, ezektől az üzem elvétele annyit jelent, mint a munkabérelhelyezés' szabadságának megszüntetése. (Ellentmondások a kommunista/oárton és a szociáldemokratapárton. — SAITER Győző (szd): A regi lemezt forgatia! — MÓNUS Illésné (szd) a szónok felér Nem egészen! Egy kis különbség van!? Hogv' az előbb kifejtett két sfeoeiáletikai megállanítást most már e javjasllatria alkalmazhassam, — figyelemmel különösképpen arra. hogv la közjó érdekében dolgozni természetjogi kötelesség is

1 — nem mernéim az ország egyetlen szorgalmJals. takarékos vállalkozó jának sem azt a jogát kétségbevonni, hogy éppen az emberi haladás, a kultúra., a fejlődés — és úi uiunkaalkalmak teremtése érdekében is. - (MÓNUS Illésné (szd): Munkaalkalmakat az á^lam is teremt!) vállalatokat, üzemeket, s'őt n'aigyüzemeket szabadon létesíthessenek, azonban határozottan kétségbevononi az államnak azt a jogát, hogy ilyen vagyonokat miagántulajdon elvének figyelembevétele nélkül a kártalanítás teljesen illuzórius bedobásával szociálizátoasision, (Zay és eMenfmondások a