Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-64

139 Az országgyűlés 64. ülése 1948. dakni rendszer fémjelzője volt É® szükséges volt a nagytőke elleni "küzdelem is, szükséges volt annak érdekében;, hogy éppen, azok á rétegek, amelyek a múltban hátaimat tartottak kezükben' a gazdasági életjblen hatalomnélkülí tényezővé válva, a politikai Zeiten belül se éreztethessék a maguk befolyását. Nálunk^ a nagytőkés réteg különben sem volt hasonlítható semmiben sem a nyugati állau ónokéhoz,, hiszen tudjuk, hogy nyugaton a nagytőkés réteg a^ maga társadalmi ideáljlait és felfogását általában r véve a nagypolgárság ideáljainak megfelelő síkon és szinten tartottal. ezzel szemben Magyarországon a maga. mintaképeit a feudalizsmustól vette, amit bizonyít az a tény, hogy a magyar nagytőke legismertebb képviselői az elmrnlt huszonöt év alatt áltálában igyekeztek bárókká, főrendházi tagokká lenni, igyekeztek lányailkat férjhezadni vagy fiaikat megnősíteni a magyar feudalizmust képviselő rétegek családijába, és nem titok, hogy bridgepartnereiket is így szokták megválasztani. Felmerül persze az a kérdés, amelyet Barankovies képviselőtársam is említett:^ ha a gazdasági élet ilyen nagy szektoraiban államosítást hajtunk végre, akkor hogyan állunk a magántulajdon fogal'tmávail és hogy fennáll-e az a veszéJly, amelyet sokan hirdetnek, hogy a magántulajdonnak meg kell szűnnie, mert hiszen az egyik nap csak bizonyos nagyságú magántulajdonhoz nyálnak hozzá, de ez mégis egy szerves folyamat, ki tudja, hol fog megállni és ki tudja, nem fog-e sor kerülni olyan lépésekre, hogy már a legkisebb magántulajdonokhoz is hozzá fognak nyúlni 1 Természetesen így nem- helyes megfogalmazni a dolgot, hogy »a magántulajdon«, mert hiszen — amiint az előbb is mondottam — a magántulajdon fogalma különféle fejlődési fázisokon és változásokon menti keresztül. Teljesen r mást jelentett a rabszolgagaadálkodás idején, mint a hűbéri társadalomiban, teljesen mást jelentett egy liberális kapitalista, berendezkedésen belül és nyilvánvalóan mást fog jjelenteni azon a politikai berendezkedésen belül is, amelyet népi demokráciának nevezünk. Az a magántulajdon, amelyről általában véve beszélnek, liberális kapitalista jellegű magánitularjdon, amely nem egyedül lehetséges formája a magántulaj donnák és amelynek ismertetője az, hogy feltótele a sokak tulajdonmélkülisége. Nem elég arról beszélni, hogy az élet; kis szektoraiban magántulaj dómok vannak jelen, hanem azt is nézni kell, hogy sokkal nagyobb szektoriban éppen ezek a magántulajdonok vonják el más rétegek elől a magántulajdon létének lehetőségét. (NAGY Károly (kp): Az életlehetőséget!) így tehát nyilvánvaló, hogy a magántulajdon fogalma ma éppúgy változáson megy keresztül, mint anniaki idején, az emberiség nagy forradaJknaát jelentő korszakokban, amilyen nagy forradalmi átalakulást &, irabsaolgagazdé'Dkodásiról a kereszténység értelmében vett rendre, később, a hűbéri társadalom! elmúlása után a ^ liberális rendre, majd-sa, későbbiekben a liberális rendszerről a népi demokratikus rendszerre való áttérés jelent. (

És ha arról: heszélünk, hogy van valami, ami (ai magántulajdont veszélyezteti, akkor meg kell mondanunk, hogy elsősorban a (kapitalizmus volt ajz, amely a kis Ikézben levő magán • tulaj donoklat egész, termelési módszerével, árpolitikájával, a kis üzemek megszüntetésiére való törekvésével veszélyeztette (ügy van! Ugy van! a kormánypártokon-), és hogy a kis kézévi április hó 28-án, szűr dán. 140 ben levő magántulajdonok isokkal niagyoblb biztonságban, lehetnek egy olyan renidíszierben, ahol a dolgozóik összességét megtesteisítő áHam a tervgazdálkodásion keresztül az ő gazdasági helyzetűikre is kiható intézkedéseket hoz, mintha a verseny könyörtelensége fojlytán továbbra is a nagykapitalistja, rétegek lettek volna aszok* amelyek a nmguk termelési ós árpolitJijká[jiávail, a tőkében rejlő természetes koncentrációs' törekvéseknél fogva, (előbb vagy utóbb megpzüntettlék volna la: Ms kézben levő magántultajdo" nokat. Joggal merül fel a kérdés, hogy Ma magántulajdon barátja: az-e a magántuKaíjdon barátja, aki — mondjuk — a Magyarországon lévő földjeiket "3—4000 eimber kezén hagyta- vagy az-e, aki ugyanazt a földimiennyisiéget 65000 kisparasztnak és családjának osztotta ki? (Tavs a kormánypártokon-) Természetesem azonban nemcsak ezek az elvi szempontok fontosak, nemcsak arról van szó, hogy a viliág egész területén a fejlődíés egy koncentráció felé ha

1 ad, íamely úgy lesz, he" lyessé- ha a tervgazdaságon keresztiül az állam benne az irányító erő, hanem sző van arról a politikai kérdésről ás, hogy mi . semimá körül" menyek között nem hihettük azt. hogy az a nagykapitaQíizmus, amely laz elmúlt időszakban fémjelezte a Horthy-rendszert és támogatásával llé'tireJhoízta a magyar fasizímusniak eleinte burkolt, majd nyílt törekvéseit, szimpatizálni fog egy olyan magyar belpolitikával s hátsó gondolatok nélkül fog szolgálni egy olyan magyar gazdaságpolitikát, amely a vagyont nem az ő kezükben akarja felhalmozni, hanem ia dolgozók érdekében akarja igazságosan elosztani ia javakat. Nem hihettük, hogy nálunk ez így 'legyen, mint, ahogyan nem hihettük azt sem. hogy őszinte támogatói lennének egy olyan magyar külpolitikának, amelyben Magyarország azokkal a keleteurópai államokkal jáír együtt, ahol kormányom vannak! azok az erők, amelyek a gazdasági élet és a/politikai (élet területién minden hatalmat a nép kezébe kívánnak adni- Természetesen

s ez, is döntő szempont voH a száz, munkásnál többet ^ foglalkoztató üzemek államosításának kérdésében. Ami a;z egészben döntő, az |aiz, hogy ezen keresztül megerősödött ta magyar tervgazdaság, megerősödött lehetőségeiben, megerősödött (a benne foglalkoztatott embereknek, tehát a munkásságnak és az értelmiségi dolgozóknak készségében, akik érzik, hogy az ő • 'tlejmelésük, az ő munkatevékenységük nem az egyes emberek profitját, hanem (az egész magyar dolgozó nép szerves

1 felemelését célozza. Ez a, lépés úgy válik teljes erejűvé és úgy tudjuk, ebben ai politikai lépésben a miotst tárgyalt törvényjavaslatban rejlő összes lehetőségeket a jövőben szolgálni, hla amellett, hogy az államosítást végrehajtjuk, törekszünk arra is, hogy la nemzeti államiot a !korszet rűtlen formákból a korszerű és a maj

1 gazdasági élet struktúrájának megfelelő formába vigyük; ha arra törekszünk, hogy az államosított, vállalatokon belül is a termelés fokozásával a magyar külkereskedelmet legyensiúlybatüdíjuk hozná; ha racionálissá tesszük a gazdálkodást, természetesen nem tőkés módjára-; ha olcsóbb árukfet adunk a munkásságnak, a parasztságnak ós a;z értelmiségniek; ha jobb életszínvonalat tudunk biztosítani azoknak a munkásoknak, akik az államosított üzemekein belül dolgoznak. Ennek az államosításnak kell a kiinduló