Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-64

137 Az országgyűlés 64. ülése 1948. merülnek, de ebben az országban a magánkapi­talizanusnak legalább 80—90 esztendőn, keresztül bőségesen lőtt volna alkalma ilyen reformok meghozatalára* ha azokat üdvös és helyes refor­moknak tartotta volna. (SZOMOLYAI Ágos­tonné (kp): De ezt nem tették velünk régen! Éh­bérért dolgoztattak, nemhogy felosztották vol­na! — Ugy van! Ugy van! a kommmnistavár­ton.) Ha elvi alapon nézzük az egész problémát, felmerül a kérdés, mi tette szükségessé hazánk­iban, de a világ egyéb részeiben is a nagyipar különböző szektoraiban végbemenő államosí­tási folyamatot és miért tártjaik mi ezt a nagyiparban végbemenő államosítást a gaz­dasági élet struktúrája szempontjából a leg­jobb megoldásnak. Ismeretes, hogy az a gazdasági rendszer, amelyet kapitalizmusnak nevezünk, a termelő­eszközök és javak elosztásának gépezeteit: lényegében a tőkések kezében tartotta és a tőkés réteg a haszon elvétől vezettetve — ami­ből soha, senki titkot nem csinált — irányí­totta a termelést és elosztást is, • A haszon elve volt a döntő tényező és ennek következtében a gazidasági élet egész struktúrája a haszon elvének megfelelően alakult. A magán kapita­lizmus bőségesen kiaknázott olyan szektoro­kat, amelyeknek létesítésére a tömegek szem­pontjából nem volt mindig nagy szükség, de amelyek (befektetései mindenkor gyorsan, bő­séges kamatokkal és kockázatmentesen kerül­tek vissza hozzá. Sohasem hallottíuk abban a^ időszakiban sem, hogy olyan befektetésbe fog­tak volna bele, amely nem jövedelmező. így soha nemi értesültünk olyan tevékenységek­ről, mint amilyen például az utak vag3 r kutak építése s amikor ez a munka állami feladattá vált, mert a magánkapitalizmus számiára nem fizette ki magát, a kétfajta gazdasági kul­túra: a kapitalizmus és a közületi gazdálko­dás lényegében bizonyos vonatkozásban pár­huzamosain futott egymás mellet Azt hirc ették,/hogy bizonyos konjkurrencia mellett a piac számára termelnek és ez a sza­badA^ersenyből folyó konkurrenciale fogja majld! szorítani az árakat, mert sokan versenyeznek azért, hogy árujukat minél olcsóbban tudják a fogyasztók kezére adni. így — mondották — nyilvánvalóan minden gyáros arra fog töre­kedni, hogy minél olcsóbb és minél jobb minő­ségű iparcikkeiket; tudjon gyártani, mert külön­ben nem fognak majd nála vásárolni. Ez az elméíletben isizépen hangzó elv azon­ban a gyakormaiban azt jelentette, hogy a tő­kések megegyeztek egymás között s e meg­egyezésekből kartelek, trösztök és monopóliu­mok származtak, amelyek lényegiében megöl­ték a szabad versenyt, mert hiszen; semmiféle versenyről nem lehetett szó ott, ahol a tőkések megállapodtak egymás között, hogy melyikük milyen minőségű árut, milyen áiron asz ország, vagy a viliág mely résziéiben hoz forgatóimba arra egyedül jogosultként. Az ilyenfajta megegyezéseikből származó károkat természetesen a közönség' viselte és ennek következtében a kapitalizmus a kartete­kenb általában a monopolkapitalizmus rend­szerén keresztül nemcsak ,a vásárlóerőt .csök­kentette, nemcsak a közönség dgényeit igyeker zett meghatározott irányba terelni, hiaíniem bi­zonyom változás történt a kapitalizmus poli­tikai álláspontjában is. A francia foradalmiat követő időszakban a kapitalizmus kétségkívül kukább a liberális O'OÍllitikai elveket támogatta, de a monopol­kapitalizmus kialakulásának idején megkez­eli április hó 28-án, szefrdán. 138 dődött a kapitalizmus szimipatizálása a tekin­télyi államok, illetve a fasizmus iránt s ennek következtében a nagy tőikének monopóltőkévé való fejlődése nemcsak gazdasági- hanem po­litikai veszélyeket is rejtett magában- így ma­gában rejtette azt a veszélyt, hogy a tőkés osztály minden országban a tekintélyi kor­mányzás felé igyekvő rétegeket, elsősorban a fasisztákat támogatta. Persze vannak olyan tényezők, amelyeik természetszerűvé teszik, hogy a gazdasági élet struktúrájának ilyen változására, amilyet a népi demokrácia jelent, szükség van és hogy azí ter­mészetes áts. Hiszen a hűbéri társadalom aliatt már élit egy polgári réteg, amely fejlesztette « maga erőit és törekedett az elavult termelési, csereviszonyok és tulajdonviszonyok mellett újfajta termelési rendszer .megteremtésére- Ez forradalmi megrázkódtatással aykor ment végibe, amikor az emberiség lélekszáma már 500 millió főre nőtt s azok a termelési formák és módszerek, amelyek a hűbériségen belül ér­vényesültek, alkalmatlanoknak bizonyultak ilyen nagy létszámú emberiség igényeinek akár minimális ellátására is. Ha ilyen módon hasonlítom most össze eigymássial, egyrészt azt a folyamatot, amely a hűbériség időszakában a polgári forradalmak felé való fejlődést tette lehetővé & másrészt azt az időpontot, amikor a polgári díemokrá­cialkon béliül bontakozott ki aiz újabb fejlődés lehetősége' ug7/anesak azt látjuk, hogy a_ ter­melő viszonyok forradalmasítása, a tulajdon­viszonyok tendenciózus módon való megosizlásia és az a tény, hogy az emberiség lélek száma, az 500 millióról kétmilliárdra nőtt fel, szükség­szerűvé tette, hogy megváltoztassuk a gazda­ság] élet egész struktúráját és aniniak .elosztó hálózatát, termelési szisztémáit. Hiszen azoik a termelési formák, amelyek alkalmasak voltak 500; 700, 800, vagy akár 1000 millió ember ellá­tására, már nem alkalmasak kétmilliárd ember ellátására s így ezeket a módszereket természet­szerűen fejleszteni kell. Ha megnézzük azt az irányt, amely feléi ez a fejlődés végbement, lényegébein csak két megállapítást tehetünk- Mindenképpen centra­lizáció ment végbe, a különbség csak (az, hogy a centralizációt vagy a nagytőke csinálja meg a jkartelek. vagy trösztök formájában, vagy pedig az tállanni csinálja meg a dolgozó népi öser szességéniek képviseletiében- Csak eiz a kétfajta lehetőség van, 'mert a centralizáció !aiz életi ter­mészetes terméke ezen a vonalon és minden­képpen végbemegy- A kérdés csupán az, hogy ki 1 csinálja meg. Ezért tartjuk mi helyesnek éppen a nem­zeti jövedelem igazságos megosztása, a szük­ségleteket fedező iparágak tervszerű fejlesz­tése demokrácia kulcsállásainak a gazidja­sági életben való megerősítése végett azokat az államosításokat, amelyek a magyar gazdásági élet területen végbementek. De Magyarországon van még egy másik szempont is. Ez a másik szemp unt az. hogy ae elmúlt társadalmi rendszert, amelynek visszás­ságait még ma is nyögjük és amely végső ki­hatásaiban ehhez a háborús összeomláshoz ve­zette ae országot, három tényező tartotta fenn: a nagybirtokba nagytőke és a nagyklérus egy része. Amikor tehát a feudalizmus elleni küzde­lem termeszetes volt, akkor természetes volt a naigybirtokrendszier felosztása is- mint poli­tikailag olyan erőé, amely az elmúlt társa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom