Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-64
135 Az országgyűlés 64. ülése 1948. vény javaslathoz hozzászólok, azzal szeretőiem kezdeni, amivel Piros László képviselőtársam felszólalását végezte, hogy a magunk részéről ezt a törvényjavaslatot a magyar gazdasági és politikai élet egész struktúráját kiható oly^an döntő jellegű változásnak tartjuk, mint amilyen a földreform vagy & bankok állani ásítása volt. Szimbolikusnak érzem azt a tényt is, hogy a magyar országgyűlés éppen május 1-ére, a magyar munkásság és a dolgozó magyar nép nagy ünnepére fejezi be a törvényjavaslat tárgyalását és szünteti meg vele azt a kizsákmányolást, amelynek szenvedője az egész dolgozó magyar nép, de elsősorban a munkásosztály volt. Amikor erről a kérdésről beszélek, akkor nemcsak pártom képviselői csoportjának vagy vezetőségének, véleményét fejezem ki, mert a független kisgazdapárt ezelőtt tíz nappal ebben a teremben ülésezett nagyválasztmányának legutóbbi határozata mondotta ki, hogy örömmel üdvözli a száz munkásnál többet foglalkoztató üzemek államosítását, és a magyar parasztság ezaJk'álommal üdvözletét küldte a magyar munkásságnak. (Elénk éljenzés és taps a kormánypártokon.) Ez az állásfoglalás mindén vonatkozásban könnyűvé teszi a helyzetemet, hiszen ezáltal a hozzánk tartozó tömegek ÓS' pártunk legfőbb alkotmányos szervének a határozata, erősítette meg mindazt, amit a következőkben mondani fogok. Mivel Barankovics képviselő úr felszólalásában bizonyos elvi kérdéseket is érintett, néhány szóval szeretnék ezekre is válaszolni. Elsősorban azt szerelném kiemelni, hogy éppen azért, mert a mdvéleményünk szerint ez a törvényjavaslat a magyar politikai ós gazdasági élet egész struktúrájára kihat és mert a népi demokráciának, annak gazdaságpolitikájának szerves részét alkotja semmi esetre sem' tartr juk ezt a törvény javas latot sem rögtönzésnek, sem várattam "meglepetésnek Ugy v^m! Ugy van! a kormánypárt okon. h sem valami olyan soha nem hallott dolognak, ami bekövetkezésének bárkit is meg kellett volna lepnie. A képviselő úr ellenvetései két csoportra tagozódnak. Az egyikben a képviselő úr inkább bizonyos — ha szabad így mondanom — közjogilag nevezhető aggályokat hangoz,tatott, amikor arról beszélt, hogy bizonyos mértékben helyeselnie maga és pártja nevében ezt az államosítást, ha, a kormány részéről annakidején nem hangzott volna el szerinte ezzel ellentétes valami nyilatkozat- Persze, ez a magyar közjogi ellenzékiség hagyományainak szerves folytatása,, ós csak csodálkozásomat kell kifejeznem ázom, hogy amikor az egész életet, a magyar élet egész stnikturájái érintő változásokról van szó, akkor elsősorban f orrnál is kérdések és kis kérdések iazok, amelyekből ellenvetések fakadnak. Eszembe jut az a tény, hogy Pfeiffer Zoltán annakidején, a hároméves terv törvénybeiktaiásának időpontjaiban nem míaigát a hároméves tervet támadta, amire neki bizonyára meglett volna az oka, hanem csiafc azt kifogásolta' hogy sürgősen tárgyaltuk le a hároiméves tervre vonatkozó törvényjavaslatot, (FÖLDES MIHÁLY (kp): Hátulról mellbe!) Ez a fajta ellenzéki gondolkodásmód merőben azokon, a közjogi hagyományotk-oai jár, amelyek gyakoriak voltak a magyar politikád életiben 1867-től fogva ós amelyek soha a lé" évi április hó 28-án, sz&rdán. 136 nyeget, soha a dolgok fontos oldalát, hanem mindig a formális kérdéseket keresték. De beiszéde második részében mégis volt némi olyan állásfoglalás is, amely nemi az egész törvény javas MtaL hanem annak egyes részeivel széniben bizonyos úgynevezett világnézeti aggályokat hangoztatott akkor, amikor a kártérítés kérdéséről beszélt. A magántulajdon fogálma korsizakról-korszakra változik. Annakidején a rabszolgák magántulajdonai voltak azoknak az embereknek, akiik őket birtokaikon dolgoztatták- (Ugy van! Ugy van a kommunistapárton és a szociáldemokraitapáríon.) Én sohasem hallottjain, hogy a keresztény egyház, amelynek az, elveit hirdeti, illetőleg vallja a Demokrata, Nép Bárt, annakidején síkra száUt volna amellett, hogy a rabsBolgafelsziaíbádítás következtében etó" állotít tagadhatatlan anyagi veszteségekért bárpótolják azokat az embereket, akiknek ke" zéin a rabszolgák voltak, szóval a római patrieiujö réteget, (Élénk helyeslés és taps a kormánypártokon.) Nem. Ugyancsak nem hallottuk annakidején, — és njagyom helyes, hogy nem hallottuk — hogy a jobbágyié'sízabadítas idején, mondjuk, a robotért kárpótolták volna ugyanolyan formáiban azokat a rétegeket, amelyeket a jobbágyfelszabadítás gazdasági helyzetükben érintett, mint ahogyan most hjak lottuk. (FÖLDES MIHÁLY (kp): Itt-ott azért egyet-mást hallottunk!) Ennek csak két oka lehet: vagy azt a felfogást tükrözi ez vissza, hogy a proletariátus, tehát ia munkásosztály felszabadítása más mér-ékkel mérendő, mint ami'yennel aninakiidejón, mértek 'másfajta társadalmi rétegek felszabadításánál, vagypedig csak laíbból a .szemszögből fakad az ilyen ellenvetés, hogy ezek ( a kártérítési igények, amelyékkel moiet különféle pártok nevében fellépnek, semmiféle szerves összefüggésbien nincsenek azzal Ja Pt°~ litikáva 1 , amelyet még az illető párt is vél sokszor szolgálni, vagy legalábbis hirdeti, hogy szolgál. A mulítbian sem merültek fel egyetlenegy réteg felszabadításánál sem hasonló szempontok és ennek következtéiben, mii sem érezzük (13) döntő fontosságú kérdésnek la kártérítés problémáját. Ennek a kérdésinek részleteibe nem is akarok belemenni, csak t|örtéineti szempontból akartam megvilágítani. •hogy a magántulajdon fogalmáinak változása folytán beálló esetleges anyagi vesátesésekért a múltban- sem szoktak — mégpedig nagyon helyesen nem szoktak — semmiféle réteget kárpótolni. (FÖLDES MIHÁLY (kp): Ők most ingadoznak Sehumacher és Schuster között!) A képviselő úr felvetette felszólalásában •azt is. hogy az államosított vállalatok nyereségeit az év végén osszák ki a munkásság között, ugyanakkor megvonva az igazgatósági díjakat és egyéb ilyen juttatásokat. Az ötlet egyáltalán nem új. Felmerült ez annak idején a Fekete Gyémántok Beireiid Ivánjánál, de felmerült legújabban talán a harmadik utasnak nevezhető Röpke, svájci filozófus felfogásában is. Hozzáteszem, éppen az akkori utópista szocialista mozgalmak következtében, már 1848 táján is voltak olyan elképzelések, amelyek a kérdést úgy akarták megoldani, hogy ilyen olcsón mindenkit megpróbálnak mindenkit kapitalistává tenni, úgy, hogy a kapitalizmusból bizonyos morzsákat mindenkinek a számára akarnak juttatni, hogy ezáltal magát az egész struktúrát, a kapitalizmus egész gépezetét át tudják menteni. Szép hogy ilyen elvek és elgondaléisok fel"
