Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-64
117 Az országgyűlés 64. ülése 1948. mondok! Sieimniifóle parancsoló közérdek nem kívánhatja azt, hogy olyan építőipari vállalatokat például, amelyek 1946 óta valamely alkalmi munka gyors elvégzése céljából alkakna.zottaik létszámával egyszer-kétszer túllépték a százas határt, de egyébként rendszeresen sokkal kisebb létszámmal dolgoznak, mi köztulajdonba, vegyünk (VAJDA Imire államtitkár: Kivehetjük! A kormány ki is veszi!) A törvény vegye ki, ne a, kormány. (VAJDA Imre (nd) államtitkár: A törvény megengedi! — Egy hang a szociáldemokratapártról: A törvény erre módot ad!) A törvény írja elő imperaiive, ez a mi óhajtásunk. A nyomdaiparnak az államosítás alól való mentesítését pedig .egyénítsen közérdeknek tartjuk: a sajtószabadság és a szabadságot igénylő kultúra érdekének és — őszintén meg kell mondanom — az ellenzék igen komoly érdekének- (Ugy van! Ugy van! a néppárton. — Gúnyos felkiáltások a kommunistapártról: Bizony!* Bizony!) Ennek a kérdésnek ugyanis komoly politikai vonatkozása van. amely az .ellenzéket nagyon közelről érinti- A nyomdaipar államosítása ugyanis gyakorlatilag azt jelentené, hogy Budapestien rotációs gépen ellenzéki sajtóterméket kizárólag a kormány gazdasági vállalkozásában lehetne korszerű módon előállítaná(JUSTUS Pál (szd): Az államosított nyomdákban!) A kormány üzletpolitikája által irányított nyomdákban! Ebben &, vonatkozásban az ellenzék sajtószabadságát a kormány tisztán a nyomdai megrendel esnek üzleti visszautasításával is meg tudja hiúsítani. (Ugy vam! Ugy van! a néppárton.) Az ellenzék sajtószabadsága az előbb említett vonatkozásban gyakorlatilag annyi lenne, amennyit a kormány által irányított állami üzletpolitika esetről-esetre engedélyez- (Felkiáltás a néppárton: Ez a fontos!) Hát ilyen fokban is ki lehtít szolgáltatni az ellenzék sajtószabadságát a kormány felé? Nekünk ez az egyetlen ok elégséges volna arra, hogy a törvényjavaslatot a maga egészében el ne" fogadjuk. A nyomdaipari vállalatok államosításának fonákságát maga a kormány is érzi, amint ez a javaslatból kiderül. Nyilván ezért óhajtja lehetővé tenni, hogy a koalíciós pártok nyomdái valaminő módon továbbra is a koalíciós pártok rendelkezése alatt ós használatában maradjanak. (Felkiáltás a néppárton: Gj^önyörű!) Ez ellen nekünk semmi észrevételünk nincs, (Egy hang a kommunistapártról: Látszik a többieknél!) de már csak az igazságosság elve is megköveteli, hogy ebben az esetben az ellenzéki pártok ső legyenek teljesen kiszolgáltatva a kormány üzletpolitikáját követő nyomdai vállalatoknak, még kevésbbé a koalíciós pártok nyomdai üzletpolitikájának. így válik, t» Ház, a mi szempontunkból a sajtószabadság gyakorlati biztosítékának egyik követelményévé az, hogy a. nyomdává!lalatok az államosítás alól mentesíttessenek(Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Amire! Justus képviselőtársam célzott„azokniak a katolikus, illetve egyházi jellegű nyomdáknak az államosításáról — amelyek nem ainynyira üzleti vállalkozások voltak, mint inkább kulturális intézmények — bővebben azért nem szólok, mert tudomásom szerint a kormánynak — az államosítás gondolatának felmerülésekor — eszeágában sem volt ezeket a nyomdákat az egyházaiktól elvenni és az államosítás évi április hó 28-án, szerdán. 118 nem azért készült, hogy ezeket a vállalatokat az egyházaktól elvegyék. (RUDAS László (kp) gúnyosan: Látja, van sajtószabadság!) így a kormány önmagához marad majd következeted, ha a magyar katolicizmus és a protestantizmus régi nyomdáit, a Stephaneum-nyomdát és a debre| ceni nyomdát, független kulturális tevékenységük folytatása céljából az egyházak rendelkezésére bocsátja, illetve — a mi kívánságunk ez — eddigi birtokosaik tulajdonába visszaadja. (RUDAS László (kp): Ott nyomtathatják maguk is a lapjaikat!) Nincs rotációs! (RUDAS László (kp): Hát vegyenek!) T. Országgyűlés! Azáltal, hogy a kormány | új intézkedéseivel ténylegesen kész helyzetet teremtett, közel 80 százalékra emelte a gyáripari termelés etatizált hányadát. Ennek következtében a magángazdasági szektorban meghagyott váiiialaítok inagy részei is teljes^ függés^ be került az államosított vállalatoktól és gyakorlatilag ki van szolgáltatva a kormány által irányított állami üzletpolitikánakAz a hangulat, amely az utóbbi hetekben a | még nem államosított ipari, sőt kereskedelmi vállalkozásokon is erlőt vett, nem indokolatlan I hisztéria, amelyet a rémhírtej esztés táplál, ha| ne'rn logikus következménye annak, hogy a ma| gángazdasági érdekeltekben az eddigi intézkej dések azt a meggyőződést keltik, hogy ők is az j államosított iparszervezet függvényeivé váltak. Semmi csodálkozni és emberileg' semmi í megróni való nincs, azon, ha a gazdassájgi alai nyokon a bizonytalanság érzése vesz, erőt akkor, j amikor azt tapasztalják, hogy a kormány nevében nemrég elhangzott ígéret ellenére egyik I napról a másikra annyi üzlettársuk magántuj lajdona iHuzóriussá vált!. (Ugy van! Ugy van! j a néparton.) T- Ház! Arníg a kormány politikai felelősI segélnek terhe alatt, félreérthetetlen határozottsággal és mindenki számára, érthető módon nem hajlandó kinyilvánítani. hogy hol akiar megállni államosítási szándékaival, mindaddig logikusan nem kívánhatjuk, hogy a még meghagyott magángazdasági szektorban az államosítástól való féleleto több irányban is bénitólag ne hasson. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Legfontosabb kérdésem a kormányhoz éppen az államosítások végső határára vonatkozikEgyébként , a kormánynak eleve tisztában kellett lennie azzal, hogy azoknak az intézkedéseinek következtében, amelyekkel a'tegnapi magángazdasági szektor jelentős részének államosításával egész sereg ember magántulajdonát illuzióriussá tette, e törvényjavaslat által nem érintett magángazdasági szektorban is idegesség válik majd úrrá, csökken a vállalkozó^ kedv, a tőke igyekszik elrejtőzni, s a tőkeképződés a még megmaradt magángazdasági szektorban meglassul, holott gazdasági életünknek főbenjáró érdeke lenné, hogy a megmaradt^ magántőkék is minél elvenebben, minél nyiltabbam minél erőteljesebben ós minél több kockázatvállaló mersszel vegyenek részt az újjáépítésben(Ugy van! Ugy van! a néppárton-) A magángazdasági szektoriban a termelők hangulatát rontják azok a,z intézkedések is, hogy az állami üzemek csak végső és alaposan megindokolható esetben foglalkoztassák _ a magánvállalatokat és szükségleteiket minél nagyobb mértékben az állami üzemektől sze^ rezzék be. Mindezek a jelenségek a gazdasági 8*
