Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-64

133 Az országgyűlés 64. ülése 1948. Az államtitkár úr nyilatkozatát, aki egyben a Tervhivatal elnöke is, a sokszor népszerű személyeskedésre nem fogom felhasználni, hanem kizárólag tárgyi szempontjaimat fogom vele kapcsolatban kifejteni. Az államtitkár úr, mint az iparügyi miniszter képviselője, 1948 február 26-i beszédében a kisipar államosításával 'kapcsolatba*! feltett kérdésre válaszolva a következőket mondotta: (Halljuk! a néppárton. — Olvassa.) •»... Minden különösképpen adott felhatalmazás nélkül a kormány nevében és az- egész országgyűlés nevében kijelent hetem, ilyen tervei a kormánypártnaik nincsenek, de nem is lehetnek. Szó sem lehet arról,, hogy a \knsipar

, sőt továbbmegyek, a magyar vonatkozásban veti középipart az államosításnak hullámai elérhessék, vagy elérni szándékoz-nának.« (Mozgás és felkiáltások a néppárton: Na! Na! — Zaj a kommunistwpárton-l Majd később a kormány jövendíő államosítási terveiről így szól (olvasso): »Ez az államosítás olyan elképzelés, amelynek csak egy részét hajtottuk végre ós másik részének végrehajtása előttünk áll, de ezzel be is fejeztetik. Magában foglalja az egész nagyipart,, végső fokom az egész nagyokét de nem érinti azoka a területeket, a kisiparnak ós mondom, a magyar vonatkozásban, vetít középiparnak területeit, ahol mi nem is látjuk az állami intervencióit é«s az állami irányításit vé^rehajthatónak és célszerűnek.« (Közbekiáltás a szociáldemokratapárton: Nem is érintette!) Erről lehet vitázni! Még' ikésőbb így folyatta az államtitkár úr (olvassa): »... vannak egyes iparágak, amelyeknél a még nem államosított nagy magánvállalatoknak, r amelyek típusban nem különböznek a már államosításra került vállalatoktól, célszerűen be kell vonatniok az, államosítás keretébe. Annál is inkább szükség van erre, mert ezek a nagyvállalattok így kiszakítva az egész államosítási programmbóL a.maguk fejlődési lehetőségét sem biztosítják, de ugyanakkor zavarják is az általános képet.^ »... kétségtelenül jönnek majd államosítási ja vasiatok« — folytatta az államtitkár úr — »az országgyűlés elé a közelii vaigy val'aimivei távolabbi jövőben úgy, ahogyan ezeket feldolgozva az országgyűlés elé fogjuk tudni tárná. Ez az államosítási programúi — ezt ha méltóztatnak megengedni, ünnepélyesen jelentem ki és remélem, hogy ez a kijelentéséül megtalálja a maga visszhangját az országgyűlés falain kívül is — semmiesetre sem jelentheti a kisiparnak, a kézműiparnak, sőt ezen túlmenően annak a középiparnaik az államosítását sem, amely magyar vonatkozás ban ezt a nevet megérdeuili.« (Mozgás.) Mindjárt jön az államtitkár úr meghatározása a magyar vonatkozásban vett középipar fogaimáról. »Ez a középipar — folytatta az államtitkár úr — talán nem azonos azzal, amelyet a fejlettebb és nagyobb lakosságú ipari országokban ezen a címen ismernek, de mi, akiknél egy ezer munkást foglalkoztató vállalat már nagyipari jelleggel bír,« — már és nem még? — »a középipar területét egészen másképpen fogjuk fel, mint olyan országokban, ahol a

> nagyipar ötvenezer munkásnál kezdődik.« Azt hiszem,, az, ötvenezres szám sajtóhiba, vagy nyelvbotlás. Űgy emlékszem, hogy az államtitkár úr ötezret, mondott (VAJDA Imre 4>zd) államtitkár: Ötvenezret!ji Azt hiszem j olyan országot, ahol a nagyipar ötvenezer munkással kezdődik, nehezen tud mutatni az államtitkár úr. En .udvarias akartam lenni és nyelvboti ásnak tekintettem az ötvenezret. ORSZÁGGYŰLÉSI NAPLÖ IV. évi április hó 28-án, szerdán. 114 T. Országgyűlés! Amint ezekbői a szószerinti idézetekiből kiderül, a kormány — mert az államtitkár úr & kormány nevében nyilat kozott — 1948 február 26-án még csupán azokat a nagyvállalatokat akarta államosítani., amelyek típusban nem különböznek a már államosításra került váíLlalatolkitól. A kisipart ós a magyiar vonatkozásban vett középipart, mint amelyek államosítása célszerűtlen és végrehajthaitaitiain, teljesen kirekesztette az államosítandó vállalatok köréből. Azt is körvonalazta, hogy mit kell értenünk a magyar vonatkozásban vett középipar fogalmán.^ Mindehhez pedig még* hozzácsatolta! azt az igényét, hogy e megnyugtató kijelentéseket — mert azoknak voltaik! szánva — ne csak az országgyűlés, hanem az ország r közvéleménye is halija meg; magyarán: feltétlenül bízzék azok hitelességében és aziokat méltányolja. Ha a középipar fogalmának akar az államtitkár úr által nagyjából megadott, akár a magyar iparstatisztikai tudomány — nem a XVIII., XIX., hanem a XX. századi magyar, iparstatisztikai tudomány — vagy a XX. századi statisztikai hivatali gyakorlat által következetesen használt meghatározását fogadóméi, mi ndenlképpen az derül ki, hogy a kormány 1948 március 25-én azoífanak a közép ipari vállalatoknak _ ia<z államosítását rajtaütésszerűén végrehajtandónak, célszerűnek, elengedhetetlenül szükségesnek tartotta, amelyeknek államosítását 1948 február 26

_

án még végrehaj ihatatlannak és célszerűtlennek minősítette. Az itt a kérdés, — az előadó úr is ezzel bajlódott — hogy mit értünk magyar vonatkozásban vett középiparon. A magyar iparstatisztika közópipari vállalatoknak általában azofkaí a vállalatokat minősíti, amelyeik legalább 100, siőt egyes iparágakban ennél több, de legfeljebb 500 munkást és egyéb alkalmazottat foglalkoztatnak. Ez a 100--500 foglalkoiztatottságú határ egy-egy iparban természetesen aszerint alacsonyabb vagy magasabb, hogy a szóbaníorgó ipar a technikai követelményeknek megfelelően mennyire fejlett gépi berendezéssel, erőművel rendelkezik. Egy 100 munkavállalónál már nem sokkal többet foglalkoztató fiuioimmedhanikai vállalat, egy különleges gyógyszeripari vagy különleges veigyipari vállalat adott esetben például már nagyipari üzemnek is minősülhet, nem csupán középiparinak, viszont vannak olyan viszonylag gyengébb erőművel diolgozó üzemek, amelyeket még akkor is középipariaknafki kell tekintenünk, ha 400—450, szóval 500-nál kevesebb alkalmazottat foglalkoztatnak. (Mozgás a kommunista párton és a, szodáldewmokratapárton. — Egy hang a szociáldemokratapárton: Nem ez a lényeg! — Zaj. — Az elnök csenget.) A magyiar iparstatisztika azonban a XX. században soha nem ismerte a magyar középiparnak olyan fogalmát, amely lineárisan minden száznál több alfeialma'zottal diolgozó üzemet a nagyipar gyűjtőneve alá sorolt volna, illetőleg, amely csak a száznál keve=ebb létszámot foglalkoztató üzemeket tekintette volna középipari üzemeknek. (Ugy vnn! Uny van! a néppárton.) Ha tehát mi a száznál átlíaigosan vagy éppen alkalmilag többet foglalkoztató üzemeket lineárisan álVnnösítjuk, " sőt a száznál kevesebbet foglalkoztató üzemeknek is egész sorát állami tulajdonba vesszük, akkor igen sok olyan üzemet is államosítunk. amely a XX. században i

1 magyar iparstatisztikai tudomány és az Állami Statisztikai Hi 8