Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-90

1Ö85 Az országgyűlés 90. ülése 1948. a világ összes haladó erőinek teljes és k©" meny összefogása teheti lehetővé, hogy az átélt rémségek soha többé meg ne ismétlőd" jenek. T. Országgyűlés! A krízisjelenségek szükségszerűek. Ezek a krízisjelenségek azokban a társadalmakban, amelyek a belső feszültséget elbazudják, elsikkasztják, s amelyek egy háborúba

n — mint a hitlerizmus esetében — legszívesebben népüket arzenállá építve, kifelé dobják, ma is feltalálhatók. Azt kérdezhetné tehát valaki, hogy akkor mára is áll-e ez a lehangoló és tragikus végkövetkeztetés, meg lehet-e akadályozni, hogy az átélt rémségek megismétlődjenek

1

! T. Országgyűlés! Ez -a küzdelem a világon nemcsak térkép szerint, horizontálisan, hanem vertikálisan, függőlegesen, a társadalom mélységeiben is folyik, ós az a magyar szegényparaszt, az a dolgozó középparaszt akit a harmincas évek agrárkrízise idején kidoboltak birtokáról, — mert hiszen egyszerre felmondták a bankkölcsönöket — akkor talán még nem tudta, hogy tragédiájának eredete valahol a Wall-Street táján keresendő, amikor a kisparasztház udvarán könyörtelenül megütötték a dobot és kérlelhetetlenül kidobolták gazdáját birtokából. T. Országgyűlés! Említettem, hogy az ölsz tömegek is érzik, hogy a megsegítésnek nem ez a módja, nem ,a fölösleges., jelentékeny részben haszontalan, másrészben pedig saját gyáriparukat tönkretevő, a munkanélküliséget s ennek következtében a munkanélküliek számát növelő áruk tömege, hanem mint ahogyan az egyes egyént vagy családot eein úgy állítja az ember saját lábára, hogy addig, — ameddig valamilyen célból finanszírozza, hanem azzal, hogy módot ad neki, hogy saját becsületes munkájával teremtse meg az életlehetőségét, akként most világosan látszik — és ez szorosan összefügg azzal, — hogy bár annakidején még nem tudtunk a külügyminisztériumnak kellő figyelmet szentelni, lényegében külpolitikát csináltunk, amiikor az infláció boszorkány tánca után, az után az idő után. amikor úgyszólván olyan rövid időtartam alatt, amíg valaki nadrágzsebéből elővette a pénzt, az felére, harmadára értéktelenedett, sikerült megteremteni a stabilizációt, a pénzértékállandóságot. Nagyon jól emlékszem rá, t. Országgyűlés, milyen kevesen voltunk akkor, akik ezt helyeseltük, az akkori kommunistapárton, az akkori szociáldemokrata p rt, parasztpárt és a kisgazdapárt egy meglehetősen kis töredékén kívül senki. Megjelentek a szaktudósok a m'gak aggályaival s jól emlékszem Baranyai Lipótnak, aki azóta természetesem Londonban időzik, egy expozéjára piáirtom pénzügyi bizottságában, ahol ő — igen derék és eszes ember, csak éppen egészen más érdekek képviselője — matematikai pontossággal bizonyította r be előttünk, hogy a stabilizáció, a pénzértékáll índóság, a jó forint megteremtése lehetetlen, abszurdum. Valahogyan úgy érzem magam, mintha oly esettel állnék szemben, mint amilyet egy paraszt barátomtól hallottam. A falura kikerült tudós bebizonyította neki. hogy tulajdonképpen m/

!

r régen meg kellett volna halniok ezek mellett a létfeltételek mellett, amire az volt az egészséges józ/an ész válasza: de uram, mi mégis élünk, tehát valahol évi december hó 10 én, pénteken. 1084 mégiscsak az ön számításaiban kell hibának lennie. A magyar demokrácia mégis vállalkozott a jó forint, a pénzértékállandóság ós ezzel a fizikai életlehetőség megteremtésére. Ezzel további hitelt nyert a hároméves tervhez, ami nem valami boszorkányság, hanem nemzeti szükségesség és amelyet az egészséges, rontatlan, józan magyar agyvelők értettek meg, mert hiszen ha egy kisparaszti gazdaság rászorul tervre, vetésforgóterve, az állatokkal való elbánás tervére, hogy hogyan vigye termékeit, közvetlenül-e vagy állatain keresztül piacra, stb- még ha ezt a tervet nem is fektetik le mindig árkus-papiroson, hanem ott van a gazda józan eszében, — akkor mennyivel inkább rászorul a tervre egy nem7jet gazdasága, egy olyan nemzeté, iamely a teljes fizikai és erkölcsi romlásból valóban a sír széléről érkezett odáig, ahol most van, amit külföldi r szemlélők, — sokszor nem is jóindulatú és barátságos szemlélők is — kényszerülnek magyar csodáinak nevezni, de ami végsőfokon mégsem csoda, hanem a magyar nép, nem a mi, politikusok, hanem a magyar nép, a magyar munkás és a magyar paraszt munkájának, áldozatkésze égének eredményei T. Országgyűlés! Ez a másik út, csak nagy kontúr-és talán kontárvonásokb n felvázolva, a népi demokráciák útja, a, Marshaíl segítette — idézőjelben mondom, hogy segítette — országok útjával szemben. Csak természetes, hogy ez nem tetszik a háború ügynökeinek, azoknak, akik ebben a világháborúban a halottak milliói és milliói árán vágtak zsebre 60 milliárd dollár profitot, és akikkel szemben odaát — mert hiszen teljesen tisztában vagyunk, hogy odaát is millió és millió tisztességes, jószándékú, dolgozó, békét sóvárgó ember él — milliók^ nevében emeli fel szavát Wallace, iaz a férfiú, akiről szívesen emlékezem meg itt a magyar országgyűlés termében, aki Roosevelt eszméinek örököse, az ő egykori alelnöke, aki m megírta »Az egyszerű emberszázadá«-t és akinek programját lényegében felhasználva, a New Dealtől, a békegondolattóL a Taft-Hartley-ellenességtől kezdve végig magáévá téve sikerült győznie o mostani amerikai elnöknek, aki a küzdelem folyamán sokszor úgy beszélt, mint _ Wallace, még ha talán — tartunk tőle — úgyis fog cselekedni, mint a köztársasági párt jelöltje cselekedett volna. T. Országgyűlés! Meg vagyok^ győződve róla. hogy bármilyen kis töredékpárt is volt a választás során Wallace-é. az első nagy köz; gazdasági krízis — s ez nem sokáig fog váratni magára — milliós és milliós tömegekre fogja növelni Wallace pártját De már most ez a választás is, az a tény is, hogy a newyorki sajtó 90%-ának segítsége mellett is elbukott a köztársasági párt jelöltje, kell, meggoridolkoztassa azokat, akik háborúra spekulálnak, hogy mennyire követné őket saját munkásságuk, saját parasztságuk — óh, a farmerek is emlékeznek még a harmincas évek krízisére, amelyből Roosevelt segítette ki őket — saját értelmiségük, saját proletariátusuk ezen z úton. Érzik is ezt, t. Országgyűlés, ezért kereknek pretoriánusokat Európában, ezért látjuk, hogy a Ruhr-vidéken nem szerelik le a gyárakat vagy éppen újra felszerelik a hadianyaggyárakat. Ezért lehetséges, hogy^ az egész hitleri hadigépezet finanszírozója, Schacht. ma a

z ő szolgálatukban és vedel-