Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-90
ÍÖ8o Az országgyűlés 00. ülése 1948. mük alatt áll; ezért lehetséges, hogy egy német generális New-Yorkban elmondhatja, — és tulajdonképpen miért folyt ez a világháború, ha elmondhatja: — büszke vagyok arra. hogv soha életemnek egyetlen peréében sem váltam hűtlenné Hitlerhez és az ő eszméihez. Ezért van, hogy kezetfognak, nem a lovagias ellenfélnek kijáró kézfogással, hanem tüntetően Winckelmann-1, ártatlan emberek ezreinek gyilkosával, Budapest hídjainak felrobbantójával. Nemcsak én mondom, t. Országgyűlés, hanem például az olasz többségi szocialista párt vezére, Pietro Nenni mondotta a napokban, hogy az európai uniónak végső terve az, hogy Európi élén — ők tudják, hogy miért — Németország álljon. Ideérkeztünk tehát kítsérteties, észbontó megujrázásával az első világháború utáni időknek. Odaérkeztünk, hogy a francia népnek — legalábbis jobb részének — tiltakoznia kell és tiltakozik is_ az, ellen, hogy gazdaságilag, majd politikailag és katonailag: is kiszolgáltassák a németeknek. Tisztelt Országgyűlés, ha a francia nép, a francia nemzet nem akar a németek cselédje lenni, mi, magyarok sem akarunk soha semmi körülmények között még egyszer a németek cselédei lenni! (Taps a kormánypártokon és a független demokrata párton.) T. Országgyűlés! Az egész magyar történelemből, Bethlenitől. Bocskaytól, Rákóczitól és Kossuthtól, mint egyetlen tanítás bangáik ez felénk és hangzi'k felénk az is> hoigy sorsunk egv a Dunavölgye népei sorsával, amelyek között most már neim a »divide et impera«, az »oszd meg ós uralkodjál* politikájával vetnek ellen tettet. Kossuth Lajos Duna-konföderációjának szellemében, az ő szelleimében, aki biztatóan és bátorítóan néz ,a múltból felénk, az ő tanításiának örököseiként itudjuk, hogy a tájba és a kövekbe van írva ezeknek a népeiknek összefogása., tudjuk, hogy a történelem folyamán együtt hullottunk le mindannyiszor és együtt emelkedtünk fel. Tudjuk, megtanultuk: a mi tragédiánk 1848/49-ben volt, pedig akkor aiz emberi haladás élén jártunk és mi jártunk egyedül az élén, — ahogy Petőfi írta: ha nem lobogna ,a mi fényünk a végtelen éjem át, azt hinnék más csillagokon, hogy már kihunyt a világ — hogy hátba támadtak ^emnün" ket félrevezetett testvórnépeinfc, minit ahogy mi is e világháború folyamain, súlyosan vétkeztünk, az embertörténelem legvéresebb és leér szennyesebb zsarnokának kezéből fogadva el — minthogyha lehetett volna tartósság egy ilyen ajándékon! — azt, amiért a magyar történe; lem folyamán először az emberi ós a nemzeti zsarnokság cselédként való kiszolgálását adtuk cserébe. T. Országgyűlés! A lenin-sztálini nemzetiségi politika, amely nekünk szellemében régi ismerősüinlk' ugyanazt az emelkedett és tisztu-t emberiességet sugározza, amely Eötvös József nemzetiségi gondolatköréből sugárzik felénk, de míg PI egy inemes és tiszta szellem eszmelkedéseként úgyszólván (a levegőben lóg, ez szociológiailag be van ágyazva; ez a nemzetiségi politika csak olyan népek közt lehet biztosított, amelyek a maguk belső gazdasági és társadalmi ellentéteit intézményesen kiegyensúlyozták. A magyar külpolitikát jövendő képviselőiről szólva, a magyar országgyűlés előtt az előadónak el kell mondania azt is, hogv a magyarság egésase mind világosabb felismerésén© évi december hó 10 én, pénteken. 1086 jut annak, hogy a dunavölgyi népek mellett, testvérnépeink melletti, a népi demokráciánk népei mellett állva, ezt a Szovjetunió vezetése alatt tessKÜk, a Szovjetunió vezetése alatt és mellett, amely állam a legnagyobb emberi előrelépést jeleníti korunkban, valahogy) úsry. t. Országgyűlés ahogy a XVIII. század végén a francia forradalom nagy emberi előrelépést Mentett. A háború folyamán és annak végén sokat gondolkoztam népem és benne önönmagam sorsán. Meg voltam győződve arról, t. Országgyűlés, hogy a háború végeztével (két nagy áram megy végig a világon. Az első áram a szabadság árama lesiz, az egyéni és a nemzeti szabadságé: a kis népek — köztük a magyar nep iis — a hitleri téboly szorításábóL szabadulva, köszöntik a szabadságit s azt mondják: légy üdvözölve, szabadság, oly sokáig vártunk reád epedve, nézz újra a szemünkbe, hiszen régi ismerős vagy ezen a tájon, szabadság, valamir kor itt hordozták véres zászlóidat és elhulltanak legjobbjaink az érted vívott hosszú harc alatt. Csak éppen kissé elfelejtettünk, szabadság. Fogadj el bennünket új Ha fiaidnak. Egy kicsit mindannyian tántorogni fogunk — gondoltam — a szabadság levegőjében, mint ahogy a börtönéből szabadult rab tántorog a szabad ég alatt. T. Országgyűlés! Arról is megvoltamazonban győződve, hogy ez csak az első áraim lesz ós hogy mindjárt utána, sőt vele párhuzamosan, megindul egy második, nagy áram, iaz igazi, a feinék-áram, a szociális egyenlőség árama. A dolgozó nép osztályai sehol soha nem bocsátják meg, mert nem is bocsáth tják meg vezetőiknek, hogy egy nemzedék alatt a monopolkapitalizttms krízisei folytán — mert mi más volt az első világháború oka és még inkább világos volt ez a második világháborúban — két háborúba cipelték őket. két háború szentségtelen tömegmószárlásáha. És ez a második szám, a szociális egyenlőség árama, egyesül az elsővel. T. Országgyűlés! Ha a magyar reformkor, talán a legdicsőségesebb magyar korszak, és 1848/49, a mi szabadságharcunk és forradalmunk egy külföldi szemlélő számára, egy idegen szemével nézve lényegében nem volt más, mint a francia forradalom késői visszhangja, — azé a francia forradalomé, amely végigreszketett a világon először a napóleoni háborúkban, azután 1830-ban, amikor fellobbant a lengyel szabadságharcban, és végül 1848-ban — ha a. magyar reformkor és a mi szabadságharcunk legjobbjainak törekvése az volt, hogy az a nagy emberi előrelépés úgy ötvöződjék, úgy szintetizálódjék a magyarság hagyományaival, hogy a legtöbbet jelentse népünknek és az emberiségnek: akkor a két világháború tanúsága után a magyarság legjobbjainak nem lehet más a törekvésük, mint hogy a most tapasztalható még n-gyobb emberi előrelépés — mert hiszen megjelent határainknál egy, a francia forradalomból született állami realitásnál sokkal nagyobb állami realitás és a francia forradalom emberi előrelépésénél sokkal nagyobb és mó'yebbre ható emberi előrelépés — sz : ntén úgy találkozzék a magyarsággal, hogy népünknek és az emberiségnek a legtöbbet jeLCntse. T. Országgyűlés! Ez a nagy emberi előrelépés a szociális egyenlőség, az emberi haladás, a béke irányában történt és történik. A Szovjetunió a békerezolúció gondolatával született 1917-ben és azóta következetesen és kitartóan a béke gsiiéolatát képviseli. Vele és a népi é©-
