Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-88

1035 Az országgyűlés 38. illése 1948. vitanunk szükséges; ahhoz viszont, hogy egy egységei büntetőkódexet létesítsünk, ami nem" csak —mint mondják — toldozgatás, foltoz" gatás lenne- idő és alapos nekikészül tség szükséges. Ezt eddig még egyéb más tennivalónk mellett elintézni nem tudtuk. Kétségtelen, t. Országgyűlés, hogy a büntető igazságszolgáltatással kissé elmaradtunk. ;— ez, nem vitás, — azonban méltóztassanak tekintetbe venni- hogy voltak olyan teendők, amelyek időrendi sor" rendben sürgősebbeknek mutatkoztak. Ezzel a lépéssel, ezzel a törvénnyel rátértünk most már arra az útra, hogy a büntető jogalkotás terén is hozzálássunk a romeltakarításhoz és az újjáépítéshez. Vésizy igen t. képviselőtársam a lőfegyver használatára vonatkozó fejezettnél kifogásolja' hogy annak utolsó mondata meni súlyosbító, hanetm mentesítő (körülmény, hogy tudniillik n bűncselekmény, — t. i. ez a sui gen^Hs bűncselekmény — nem tekinthető annak akkor, ha 'elkövetője hivatásánál fogva jogosított a fegyver viselésére. Azt hiszem. Vészy igen t. képviselőtársunk téved. Tudniillik, ha valaki, aki fegyverviselésre jogosított* fegyverrel kezében bűncselekményt követ el, korántsem marad tűn tétlenül, hiszen a büntető törvénykön vv 'vonatkozó ssakaszai a legszigorúbb büntetési lehetőségeket nyitják meg- az esetre, ha valaki hivatalánál fogva fegyvert visel s az" zal a fegyverrel bűncselekményt követ el. Ez a törvény tulajdonképpen csak nagyobb nyomatékot akí.r adni annak az elvnek, hogy ne hordjon iés ne viseljen senki fegyvert, aki arra nem jogosított. T. Országgyűlés! Végeredményben szabály előírja azt, hogy ki viselhet és ki nem viselhet fegyvert. Aki tehát nem jogosult fegyvert viselni, az engedelmeskedjék ennek a tilalomnak, ha pedig nem engedelmeskedik, hanem ezzel szembehelyezkedik, 'azután olyan helyzetbe kerül, hogy éppen azért, mert a lőfegyver nála van, azzal bűncselekményt követ el, ám lássa annak súlyos következményét. Természetes' hogv ez elsősorban és főkép &i gengszterizmus ellen irányul és meg akarja vé~ deni a társadalmát, hogy lehetőleg minél kevesebb embernek legyen kedve engedély nélkül fegyvert viselni. (Helyeslés.) Tudniillik, itt nagy előnyben vannak a gengszterek. A gengszter abból indíul ki, hogy a. törvény szabályai szerint ,a vele szemben lévő embernél nincs revolver, neki pedig van, és így követi el a bűncselekményt. Termésiaetes, hogy egészen! külön" leges és egészen szigorú büntetést érdemel. Vészy Mátyás igen t. képviselőtársunk kifogasolja a törvény 40. §-át. Bocsánatot kérek, én a 40. %-t nem kifogásolandó na k tartom, hanem egyenesen vívmánynak. A 40. § egyik leg~ jobb szakasza ennek a büntetőnovellának. Különösen örülök neki mint kisgzdapárti képviselő, mert ez valóban a parasztságnak, a kisparasztságnak érdekében készült. A fciísparasztság, az újgazdák javára szolgál — mert hiszen most már h^tszázezernyi újgazdávaű számolunk az országban — iá javaslatnak aiz a rendelkezése is. amely a mező-rendőri kihágások orgazdáit is bünteti. Egészen fonák és leheteítlen állapot volt iaz eddigi. Az or-' gazda veszélyes szerepét minidienki ismeri. Ott van tolvaj, ahol orgazda is van, mert n tolvajnak értékesítenie kell a lopott holmit. A tolvaj éppen olyan tolvaj akkor isi, ha a mezőgazdasággal kapcsolatosan követi el toíviaiiilásait, ha tehát a. földről lop el terményeiket. évi november hó 26 án, pénteken. 1036 Neki is szüksége van orgazdára, különösein, h)a a tolvajlást nem azért űzi, hogy saját személyes szükségletét kielégítse, nem azért, mert erre az éhség, vagy a kényszerűség viszi rá. hanem — ami nagyon sokszor előfordult — > nyereségvágyból. A törvényjavaslat tehát igen helyesen alapítja meg, hoi°y a jövőben a anezőrendőri kihágások orgazdáit is megbüntetik. Ami különben a 40. §4 illeti, azt hiszem, , Vészy képviselőtársaim is nehezményezte azt, hogy miért állapítottuk! meg ezt a 60 forintos értékhatárt. A mezőrenidőri kihágásoknál az értékhatárt. A mezőreindőri kihágásoknál &a lítottuk 60 forintra. Ennek az a magyarázata, hogy lehetetlenség volt ilyen tág körben sziaibaidíkezet adnunk mezőrendőri lopásiofcra, mtert amikor valaki csak annyit lop, amennyi közvetlen szükségletére szükséges, ha maga és családja 'éhezik, ez még: megérthető, de semmií. esetre se lopjon annyit hoi^y esetleg mázsaszámra ássa ki a krumplit más, becsületes gazda földjéből, aki azt véres verejtékkel dolgozta meg. Ez az újítás tehát nagyon helyes és a gazdák érdekében szükséges volt. Vészy igen t, képviselőtársaim szót emelt a halálbüntetés ellen is és nehezményezte, hogv nem vettük át a, száz esztendővel ezelőtti Deák-féle törvényjavaslat szellemét. Erre csak azt fejelhetem, hogy annak szellemét igenei átvettük, mert hiszen laz előttünjk fekvő törvényj avasllat épnen úgy a haladás jegyében készült és as fejlődés gondolatát szolgálja, mint a száz évvel ezelőtti javaslat. Vélgr erediményben azonban tudomásul kell vennünk* hogy száz esztendő alatt mégis^ csiajk változtak a viszonyok és ami akkor fejlődés! és haladás volt, ma már túlhaladott állás-Dont. Mi átvesszük a haladás szellemét 1843-ból, de a konkrét 'intézkedésekkel, rendelkezésekkel az akkoriakat túl aklarjuk szárnyalni' túl akarjuk haladni? mert a történelem szekere azóta is haladt valiiamelyest. Ami a halálbüntetés érdemét illeti, ^ természetes, hogv a halálbüntetés helyességének' vagy jóságának megítélésében, köztünk abszolúte seinmá néven nevezendő érdemi különbség nincs. A miniszter úr már -számtalanszor nyilatkozott arról, hogy maga is hive a halálbüntetés eltörlésének. Az én pártoim ugyancsak hive a halálbüntetés eltörliésének' tehát kizárólag airról van szó, hogy elérkezett-e máír annak időszerűsége. Vészy képviselőtársunk a Szovjet Birodalomra is • hivatkozott, de elfelejtette:, hogy ott is eltelt bizonyos idő, amiig elérkezett ahhoz a magas ferjlődési fokhoz* amelyen már megengedhette magának 'azt a luxust, hoay a halálbüntetést eltörölje. Nálunk ez az időpont — sajnos — még nem érkezett él. Tökéletesen igaza van Justus igen t. foépviselőtársiaimnak abban, hogy ha mi most eltörölniük la halálbüntetést, ez nem megnyugtatólíag, hanem egyenesen felbátorítélag hatna bizonyos elemeikre. (ügy van Upy van! a korménn"(tárton,) ÁlOiatodóan beszélünk airról, hogy a reakció itt van, a reakció működük, ia •reakció veszedelmes). Ez így is van' ezzel var lamennyien tisztában vajsynnfc. Méltóztassanak csak arra gondolni, hány ilyen rdakcitós ember jön-megy közöttünk, akinek meggyőződése, hogy ez aiz egész demokrácia csak átmeneti jellegű' amelyet csak ki kell bíraü, ame» lyet csiajk el kell viselni egy ideiig' azután majd