Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-88

1033 Az országgyűlés 88. ülése 1948. < súlyost fenyegetéssel! Igyekezett-e az illető behajtani- Az mindig a tényálláshoz tartozik' hogy a bíró konkrét esetben fennforogni látja-e az erőszakot vagy a súlyos fenyegetést. Példaként méltóztatott felhozni/azt az esetet, ©mikor egy hentesmester (Felkiáltások: Korcsmáros!) ill. korcsinárosi azzal fenyegeti meg a vevőket, hogy majd (kiakasztja az ablakba azok nevét, akik tartoznak neki. Én természetesen nagyon jól el tudnék képzelni olyan bírót, aki egyszerűen azt mondja, hogy ez, nem bűncselekmény. Ez a bírónak a felfogása, véleménye; az azután már a felsőbb bíróságon múlik, hogy ezt a véleményt helyeslj-e vagy nem. Helytelen volna ezt a szakaszt kihagyni, mert végeredményben az önbíráskodás deliktuma ía jogrend

i érdekében sitatuáltatott. Igén holyesen kiha,gyjuk a zsarolás komplexumából, de egészen helytelen volna, ha nem törődnénk vele, mert hiszen nem vitás, hogy a jogtalan fellépés sem megengedett dolog rendeizett viszonyok között élő békés társadalomban. A jogtalan fellépésnek is igen sokszor van sértő éle. amit igen helyes mint büntetendő cselekményt — bár enyhébb jellegű büntetendő cselekményt -- megállapítani. Nehezményezi igen t. képviselőtársam azt, hogy hamis tanúvallomást az ügyészi kihallga" tág folyamán is el lehet tenni. El méltóztatik felejteni, hogy amikor f a tanút a® ügyész kihallgat ja. akkor az ügyész tulajdonképpen vizsgálóbírói funkciót teljesít, és az az ügyész, aki őt kihallgatja, nem azonos azzal ara ügyésszel, aki ?i főtárgyaláson vádat emel és akiről feltételezhető lenne, hogy presztizsszempontra gondol, amikor vádjával a bíróság előtt sikert kíván elérni. Itt az ügyész bírói funkciót teljesít é« teljesen igataa van a javaslatnak akkor, amikor arra az álláspontra helyezkedik, hogy akik ezen a fórumon hamis tanúvallomást tesz" nek, éppen úgy büntetendők legyenek, mint ha a bíróság előtt tennék ezt. Igen helyes a javaslatnak az a része is, amely utat és módot enged arra, hogy az itt tett hamÍF tanúvallomás a főtárgyalási szakaszon még korrigálható legyen. Ha ugyanis az ügyész előtt hamis tanúvallomást tett tanú jobb felfogásra jut és' a bíróságon, a főtárgyaláson ősaintén megmondja, hogy az ügyész előtt hamis tanúvallomást tett, akkor az a botlása ne legyen büntetendő. A határátlépésre vonatkozó rendelkezés ellen egy egészen különös indokkal méltóztatott igen t. képviselőtársamnak kifogást emelni, nevezetesei! a szabadság gondolatának jegyében. Abban természetesen tökéletesen. S Z R ZS Z ci Zcl lékig igaza van, hogy az ara ideális, egy demokráciának az felel meg, hogy a szabadság eszméje teljesen és minden vonatkozásban érvényesüljön. Érvényesül is, de a szabadság eszméjének érvényesülésié! nem azt jelenti, hogy ara állam rendszabályokat ne hozhasson, hogy az állani ne állapíthassa meg azt, hogy mikor és milyen körülmények között szabad átlépni a határokat. Senkinek sem jut eszébe kifogásolni azt, hogy a megszálló idegennek bejelentőlapot kell írnia és a, rendőrségen be kell jelentkeznie, pedig ad absurdlum véve, ezt is tekinthetném ara illető szabadságjoga megsértésének: hogyan jön ő ahhoz, hogy ha valahová elmegy, akikor kontrollálják, hogy ott van, jelentkeznie kelljen és bejelentőlapot kelljen adnia. Itt lényegében semmi más nincs, mint a rendészet követelményeinek megfelelően ívi november hó 26 án, pénteken. 1034 az útlevelet annak- aki ki akar menni, ki kell kérnie. Abban igen t. képviselőtársam téved, hogy nem engedik ki az országból azt, aki ebben az országban nem akar megmaradni. Tud* niillik, kétféle útlevél van. Van kivándorló útlevél, amelynek birtokosa kijelenti: nem akarok itt maradni, elmegyek, vissza sem jövök. Ezeket elengedjük. Aki nem akar ebben a ha zában maradni, aki úgy; érzi. hogy ez, ia légkör, ez a jogrend számára elviselhetetlen, az mehet és ha^ véglegesen el akarja hagyni az ország területét, úgy, ha útlevelet kér, megkapja. Egészen más a látogatási útlevél. Itt azután természetesen a- rendészetnek az a feladata, hogy ezeket a látogatásokat ellenőríraze és bizonyos mérlegelés után adja vaigy nem adja meg ehhez a lehetőséget. Ne méltóztassék azonban ezt a szabadság nagy gondolatával összehozni, mert histaen ebben a pillanatban nincs egyetlen egy olyan állam sem, ahol szabadon ki-be lehetne járkálni. Ne méltóztassék tehát éppen Magyarországtól megkívánni ezt. Amerika, _ 'amelyet bizonyára sokan a szabadsá Pideálils fellegvárának tekintenek, nem eneredi be az oda kívánkozókaít s a n.a?v szabadságszobor aljában megállítja őfkeit a part előtt és sokszor hónapokon keresztül ott tartja őket személyes szabadságuktól megfosztva egészen addig, míe- vagy legitimálja vagy nem legitimálja az illetők josráit és ha nem, akkoi.' azután minden további nélkül visszairányítja abba az országba, ahonnan elindultak. (HAJDÚ Gyula (d) előadó: Még ha volt is vízumuk!) Ami pedig igen t. képviselőtársamnak aa 50. f, ellen tett kifogását illeti, itt lényeigében azt kifogásolja, hogy egyáltalán laikus bírákat alkalmaznak- Ebbe

n a tekintetben most már

1 ab" ban a kellemes helyzetben vagyunk, ^hogy egy pár csatén dő gyakorlatára tudunk visszatekinteni. Leszegezem azt. hogy a népbíróságok, a laikus elemek igen iól beváltak, igen helyesen, igen bölcsem teljesítik kötelességüket, semmiféle úgynevezett különösebb túlzásokba nem esnek, ellenben kétségtelen, hogy a laikus elemek bevonásával új szellemet tudtunk a bírói kar működésébe belevinni, meg tudtunk nyitni egy kaput, amelyen a demokrácia légköre szélesen beáramlott a bírói termekbe. A bírák ellen igen sok kifogás volt. mint méltóztatnak tudni, különösen eleinte, örömmel állapítjuk meg azt is,-hogy eizek a kifogások már szűnőben vannak, sőt már csak itt-ott hallunk egy-egy kifogást. Természetesen szerepük vn ebben azoknak a személyi változtatásoknak amelyet az igazságügyi f sízemélyi vonalon véghezv ittunk, azonban természetesen nemcsak ilyen személyi változtatások történtek, hanem a szellemnek is meg kellett változnia, amint meg is változott. A bírák demokratikus nevelésen mentek keresztül és most már maguk is keresik azokat a lehetőségeket, amelyek mellett a. demokrácia szellemét minél teljésebben valóra válthassák. Vászy Mátyás, igen t. képviselőtársaim, méltóztatott főként azt kifogásolni, hogy itt ismét egy novellával, immár a harmadik no" villával állunk szemben. Az előadó úr rámutatott arra, elég részletesen megmagyarárata' hölgy nem szívügyünk volt az, hogy novellát készíttettünk, hanem kénysize^áil'iiapot. Egy kényszerá^lapot, amelyet csak ekként tudtunk megoldani. Olyan hibák és hiányosságok vaininak a hetven év előtt keletkezett ösemegiHkódexben, -melyeket már orvosolnunk kell, lamelyefei ja-