Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-88

Í0É9 Az országgyűlés 88. ülése 1948. néni lehet érvényesíteni. Az állammal Szem­ben pedig elutasította teresetét ai Kúria, azért, mert jaa állam neon felelős a- jogelőd tar­tozásaiért. Az a 73 éves, roskatag ember úgy ment el onnau, mint egy tébolyodott, a folyó" BÓD már elkezdett dühöngeni. Ez egészein így van, még az ügy számát is meg tudnám mon­dáim. Mosl tegyük fél, hogy ez az ember talál­kozik a bányaiigazgatóval és azt mondja neki: tegonosiz ember, én most üldözni foglak téged mindaddig, amíg nekem a pénzemet meg nem adod. Ezt a szerencsétlent e törvényparagra­fus szerint hat hónapig terjedhető fogházzal kell büntetni, pedig nyilvánvaló, hogy ez az ember legfeljebb hat órára méltó, hogy elítél­tessék. Én tehát ezt a hat hónapot nem tudom elfogadni, hanem a minimum meghatározása nélkül azt tudom csak elfogadni, amurt a ko­rábbi törvényünk megállapított, amely szerint a zsarolás legkisebb büntetése egy nap. T. Ház! A törvényhozás most beiktatja az önbíráskodás vétségét. Idáig, hetven eszten­dőn keresztül, az igazságszolgáltatásban állan­dóan b^jt, vergődést jelentett a 350. § gyakor­lati alkalmazása. Ez a új paragrafus most nyugalmi állapotot teremt a zsarolás kér­désébem de felette hosszú idő lesz szükséges ahhoz, amíg- az önbíráskodás kérdésében a bírói gyakorlat kialakul. Én ezt a paragrafust egyszerűen kihagynám. Kihagynám azért is­mert nem látom ennek nyomát más büntető törvényekben. Lehet, hogy van, az előadó úr bizonyosan többet tud mondani, de én, alki teg­nap vettem kézhez a törvényt, nem tudtam olyan tüzetesen átvizsgálni a vonatkozó jog­anyagot. Az azonban kétségtelen, hogy e bűn­cselekmény megállapításai, a zsaroláshoz való viszonya, feltételiéinek fennforgása, hosszú ideig tartó kocsonyás joganyagot képez majd a gyakorlatban. Azt mondja ugyanis ez a paragrafus 1 , hogv az önbíráskodás vétségét követi el_ az> aki v^lnimely jogos vagy jogosnak, vélt igé; nyét erőszakkal vagy súlyos hátránnyal való féínyegetésseil kívánja megszerezni. íme, egy gyakorlati példa, A vendéglős kiírja a kiraka­tába, nagy betűkkel: Nagyon eiok vendégem adós nekem. Felhívom összes rdósaimat, hogy nyolc nap alatt fizessék meg a tartozásukat, különben titt a kirakatban kiragasztom az adósok névsorát, fögliallkozásukiait, lakhelyüket és a tartozási Összeget. A kocsmárosnak ez a követelése nem vélt igény, hanem jogos. igény. Ha moi?it ő közzé teszi ezt az ő kiraka­tában, méltóztassék megmondani nekem, bűn­cselekmény lesz-e ez, vagy nem lesz bűncse­lekményi? Azt hiszem, ha ebben a kérdésben megkérdezném a jogászokéit, teljesen külön­böző véleményekkel találkoznánk, és miután a törvényhozásinak nem arra kell építenie, hogy majd kialakul a bíróság előtt a jog­gyakorlat, hanem tiszta, világos, szabatos, könnyen érthető rendelkezéseket kell adniija az igazü3ágszolgáltaltá>?nak, én a zsarolásra vonat­kozó rendelkezési meghagyása mellett ezt a paragrafust egészen eltörölném. T. Ház! Most a hamistanuzásra voniaitkozó paragrafusnak azzal aj részével kívánok fog­lalkozni, mely szerint az ügyészség előtt tett tanúvallomás egyenlő horderejű a bíróság előtt tett tanuvallomásislal, ha tehát valaki ott hamis tanuválílomást tett, elkövette a hami^ ta tanuzás bűntettét, Nean tudom ezt a rendelke­évi november hó 26 án, pénteken. 103Ó zést_ megnyugvássial elfogadni. Én azt hiszem, az igazságügyminiszter úr lils egyetért velem abban, hogyha valaki — mint például egy ügyész — hosszú időn keresztül állandóan a r vádló kötelességét teljesíti, vérévé válik a Vádolás és az a tudatalatti szempont, hogy a bűncselekmény megállapításához a tényálla­dékot összegjrüjise. T. Ház! Mi gyakorié ügyvédek, bőségesen tapasztaltuk az életben, hogy amikor egy ügyészből lett fő tárgyalási elnök, az akaratán kívül sem tudta képviselni azt az abszolút tárgyilagosságot, amelyet más főtárgyalás! tanácselnöknél tapasztaltunk. Es mivel az az ügyész mindig arra törekszik, amire törek­szik egy szorgalmas, tevékeny ember, hogy összegyűjtse azt az anypgot, ami kell a jövőre, az ügyész is mindig a vád. anyagát gyüjtii inkább, mint a védeleméit Ennek következté­ben az az álláspontom, hogy ezt a, rendelke­zést a törvényhozás ne fogadja eL Az előadó úr részletesen foglalkozott a til­tott útlevélhasználatra vonatkozó rendelkezé­sekkel és a meg nem engedett határátlépéssel. Ezeket a cselekményeket korábban a törvény harminc napi elzárással, kihágásnak minősí­tette, majd később afa 1940. évi törvény egy évig terjedhető fogházzal büntette. En az erre vonatkozó rendelkezéseket nem módosítanám, a korábbi törvényt hatályban hagynám, éspe­disr azért, mert demokratikus államban a sza­badságnak kell érvényesülnie. T Ház! Az Egyesült Nemzetek Szervezete, amelynek tagjai sorában mi is törekszünk be­jutni, jelentékeny nagy bizottságot küldött ki az emberi szab ad ságioerők kodifikáláisára. Ez a biactteág elvégezte munkáját és munkájának 11. §-ában ez foglaltatik: »Jeder Mann hat das Eeeht jedes Land zu verlassen sein Eigenes míteinbegriffen«. Minden embernek jogában kell, hogy legyen elhagyni azt az országot, ahol él, elhagyni saját hazáját is. Én nem tud­nám megkötni a szabadság sérelme nélkül az emberek akaratát, ha ki akarnak vándorolná. Hogy ilyen súlyos rendelkezéseket kíván alkal­mazni a törvényhozás, ennek nyilván az az oka, hogy nagyon sokan mennék át a határon. Az előadó úr azt mondja, nincs szükség arra, hogy tilos úton menjenek át, mert hiszen meg­kapják aiz útlevelet is. Az előadó úrnak ez a beállítása nagyon ' örvendetes, én mindjárt fogok jelentkezni a közeli napokban, hogy esz­közölje ki, hogy egy pár napra külföldre men­jek, ahová évek óta kellene menni, de nem tu­dok útlevelet szerezni, T. Ház! Ha az emberek mégis el akarnak menni inneny ha nekik nem kell ez az otthon, nem kell ez a haza, hát el kell őket bocsátani. Hogy miért mennek el, azt én nem vizsgálom, de semmi sem lehet nemesebb és* értékesebb eg*v nemzetre, felemelőbb, egy nemzeteit naggyá tevőbb- mint az ember szabadságának a biz­tosítása. Ebben a vonatkozásban előttem min­dig Svájc ós Amerika áll, ahol ebben a tekin­tetben a legmesziebbmenőleg megadják a pol­gárnak a szabadságjogot. (Zaj a dolgosok párt­ján. — HAJDÚ Gyula (d) előadó: Próbáljon bemenni Amerikába!) Az erre vonatkozó rendelkezéseket nem tudom elfogadni és ezeknek itlelies törlését indít­ványozom. Nem tudom elfogadni azt a rendelkezel 65*

Next

/
Oldalképek
Tartalom