Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-88
; 1027 Az országgyűlés 88. ülése 1948. hasonló jólelkű embereknek. Ez a szakasz az irgalmas szamaritánus példáját iktatja törvénybe* hogy mindenki, aki hasonló helyzetbe jut, ezt cselekedje. Ha tehát valamit, akkor ezt a %-t is, elismeréssel kell elfogadnom és ezt a miniszter úr irányában kifejezésre juttatnom. >> A mi katolikus törvényünk, ameb^et az a nagy elme, a zsidó Szent Piál írt meg-, azt mondja, hogy minden cselekedetünk bűn, amely ellenkezik hitbeli meggyőződósünkkelHa tehát én azt látom, hogy a Duma vizében valaki fulidokük és elég erős ember vagyok iarra, hogy segédkezet nyújtsak nekn akkor ezt nekem tenni törvényes kötelességem is. Aki ezt nem teszi meg, annak éreznie kellett eddig ite lelkében, hogy gonoszságot követett el. Ha történilk vasúti vagy hajószerencsétlenség' vagy közönséges utcai baleset, a mi hitünk szerint, de más vallások törvényei szerint is, minden embernek kötelessége a szerencsétlenül jártak s'egítségére menni. Most ezt a törvényhozás a törvény rendeükezései közé iktatja. (VARí KQNYI Imre (di): 1944-ben is e z t kellett volna tenmá!) Még egy harmadik szakaszra is rá kell mutatnom ezen a vonalon. Az embernek nemzeti" sélgéheiz, fajához és hitfelekezetéhez való tai~ tozása valóban a legszentebb kötelékek közé tartozik. (VÁRKONYI Imre (d): 1914-ben nem adott ki Mindszenty pásztorleveleket!) Nagyon kérem, méltóztassék nekem békét hagyni, hiszen én most törvényhozói minőségemben, tárgyalok, és nekem adta meg az elnök úr a szót, nem önnek. (VÁRKONYI Imre (d): Nemi bírja el a-z igazat! — Közbeszólás a dolgozók pártjáról; Nehéz az igazság!) Amikor tehát törvénybe iktatjuk azt, hogy tiszteletben kell tartani embertársaink felekezeti és nemzetiségi meggyőződését, ezzel valóban erkölcsi kötelmeinknek teszünk eleget. Különösen is üdvözölnöm kell ezt a Rendelkezést most, amikor ebben az irányban olyan nagyon sokat vétenek. Én nem tehetek egyebet ezzel kapcsolatosan, mint hogy azt a kérelmet intézem az igazságügyminiisiziter úrhoz: méltóztassék ennek lehetőleg érvényt szerezni. Meg vagyok róla győződve, hogy e törvényes rendelkezés után nem fogunk péLdául a rációban olyan kijelentést hallani, mint amilyent pár nap előtt halottaim, hogy a magyar katolicizmus püspöki szervezetei közönséges! sündisznófészkeik. Talán nem is illik ezt nekem, itt többször ismételnem, hiszen én nem vagyok e kérdésekben az egyház képviselője, (Derültség a dolgozók vártján.) én itt most egyedül és önmagamban képviselek egy katolikus álláspontot; de mondom, tartozó köteleisis égem mindezekért köszönetemet nyilvánítani. Most más vonalra térek át, éspedig törvényhozásunk önálló magyar karakterisztikumának védelmére. Boldogult emlékű Zsögöd Gi'ossehmid Béni, akit valamikor 45 évvel ezelőtt hallgattam, s akit azóta még semmiuemű kor nem diszkreditált és azt histaem, nem is fog, nem> egyszer jellemezte úgy a mi törvényhozásunfcat már abban az időben, hogy ha (Szükség van Magyarországon egy törvényre. akkor elkü-dünk valajkát Berlinbe', a, Gropiusíéle könyvkereskedésbe, az ott megvásárolja a törvénykönyveiket, mi azt lefordítjuk, leirnásoljuk és lesz belőle magyair törvény. (VÉSZY Mátyás (pk): Siajno®' így van! Kereskedelmi törvény, váltójog!) Az események forgatagában könnyen felejt az ember, nem tudom hát, évi november hó 26 án, pénteken. 1Ö28 hogy , a keszthelyi jogászgyűlésen-e vagy elgy esztendővel ezelőtt a Magyar Jogásziegyletnek egy ankétsorioizatán, de többen kifejezésre juttatták, milyen szerencsétlen dolog volt, hogy a md törvényhozásuinik egészen a nemei szellem irányvonalát vette fel. A büntetőtörvénykönyvneik a zsarolásra vonatkozó 350. §-át 1878-ban is- a német birodalmi törvényikönyvből másoltak, de rosszul másoltuk. Azt mondottuk, hogy az zsarol, aki jogtalanul követel valamit erőszakkal, stb. és nem azt mondottuk, amit a német törvénykönyv mondott, hogy az zsiariol, aki jogos követelést erőszakkal stb. kenyszer't ki. Már most mi törtéinak ez alkalommal? Ez alkailfoimmal 'az történik, hogy a német büntetőtöirvénykönyv 253. §-át a minősítés tekintetében pontosan lemásoljuk. Végeredményben tehát moist is a német birodalmi törvénykönyvet másoljuk le. Nem hozhattam' idte több könyvet, de kivételképpen elhoztam a svájci büntetőtörvénykönyv 156. §-át. Nemi ki vámom terhelni a t. Házat ennek a paragrafusnak felolvasásával, — ha csak jogászok volnának, felolvasnám — de az a rend, az a szabatosság, az a gondos, dis>ztingyiál't minősítés, amellyel a. svájci büntetőtörvénykönyv adja például a zsarolás fogalmát, egészein más., mint a német büntetőtörvónykönyv. (VES'ZY Mátyás (pk): tJgy van!) Mi csak mondunk bizonyos eszméket és elveket, gyűléseken, kongresszusokon, de amikor arr a kerül a sor, hogy alkalmazzuk, akkor a helyes elvet fétisre tesszük. iA zsarolásra vonatkozó törvényes rendelkezésnél! is, ne válasszuk a rosszabbat, hanem válasszuk a jobbat. Én tehát sokkal inkább fogadnám el a svájci büntetőtörvénykönyvneik egészen szabatos, finoman disztingváló rendelkezését, mint a német törvénykönyv 70 éves §iát, amelyét 1878'ban mi le is másoltunk, de rosszul, miost pedig jól másoljuk le és úgy fogadjuk el, aheyett, hogy egy tökéletesebibet. egy jobbat alkotnánk. Ennél a szakasznál azonban utalnom kell egy szempontra. Most már úgy tekinteni ezt a ^akaszt, mintha törvény volna, úgy tekintem, mint amely azonos a német birodalmi . törvénykönyv rendelkezésével. Milyen legkisebb büntetést állapít meg a német birodalmi törvénykönyv a zsarolásra? Minimálisan egy hónapot. A svájci büntetőtörvénykönyv említett_ 156. §-a három napot állapít meg,, mint minimális büntetést Ez a mi mostani javaslatunk pedig megállapít minimálisan hat hónapot, (ügy van! Ugy van!) A zsarolás bűncselekményét sokszor szintié tudat alatt követik el elkeseredett emberek. Ezért én ezt a hathónapos, minimumot semmi körülmények között sem tudnám elfogadni és fenntartanám azt a büntetésit amit a régi paragrafus tartalmazott, amely szerint a zsarolás büntetésének minimuma egy nap. r Egy példával kívánom ezt élesebben ideállítani. Nem eszmei példát mondok hanem olyan példát, amelyben még a szemeiket is be tudnám helyettesíteni. Adva van egy bányamunkás, aki 73 éves koráig szolgálta a bányát Egy esztendővel ezelőtt elbocsátották. Felmondási járandóságát és végkielégítését valami tíz ós egynéhány ezer forintot, nem kaphatta meg, és ia> Kúria is elutasította keresetével, mondván* hogy a bányától) nem követelheti jogát, mert az igazságügyminisziter úr hozott egy rendeletet, hogy ilyen követeléseket
