Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-88

ÍÓ23 Az országgyűlés 88. ülése 1948. nak, amikor a, halálbüntetés eltörlésére vonatkozó kisebbségi véleményét improvizációszerűen ebbe a javaslatba csomagolja. Amikor egy nyilvánvalóan ideiglenes jellegű, korrektura jellegű törvényjavaslatot terjeszt be a kormány, akkor ezzel sem tartalmilag, sem formailag nem látom kapcsolatba hozhatónak. (VÉSZY Mátyás (pk): A fogyatékosságokat szüntessék meg!) azt az igen nagy elvi jelentőségű kérdést, amit a halálbüntetés jelent. Emellett, azt hiszem. Vészy képviselő úrnak tartalmilag sínes igaza. Tudniillik eltekintve attól, hogy ez nagyon fontos elvi kérdés, amelynek elvi megítélésében, mint az előadó úr mondotta, pártunk is egy véleményen van a képviselő úrral, mi is szeretnők, ha minél előbb olyan lenne a magyar belpolitikai és nemr zetközi politikai helyzet, hogy a halálbüntetést el lehetne törölni, sőt efelé a cél felé törekszünk is, de nincs igaza a képviselő úrnak akkor, amikor bagatellizálja, amikor jelentéktelennek deklarálja azokat az ellenségeket azokat az ellenőröket, amelyek; bizony a demokráciánk ellen törnek. Nem akarok most ezzel kapcsolatban nemzetközi politikai fejtegetésekbe bocsátkozni, de kérdezem a képviselő urat, amíg pócspetri rendőrgyilkosságok előfordulhatnak ebben az országiban, addig valóban nem kell-e a demokrácia ellen támadó erőket nagyon szigorú ós adott esetben halálbüntetéssel is visszariasztani próbálni hasonló cselekedetek elkövetésétől? (VÉSZY Mátyás (pk): A Szovjetunió két hét előtt terjesztett elő ilyen javaslatot azi UNO-nál az összes nemzetek számára!) A halálbüntetés eltörlése mai viszonyaink között talán bizonyos mértékig még- felbátorítóan hatna azokra, akik engesztelhetetlen ellenségei a magyar demokráciának. (LUKÁCS Vilmos (f): Ott van a kényszermunka, az életfogytiglani kényszermunka!) A halálbüntetés a társadalmi rendszernek végső védekező eszköze az ellene törőkkel szemben. Imételten az az érzésem, hogy Vészy képviselő úr, aki nagy lendülettel és'meggyőződéssel, szónoki hévvel indokolta kisebbségi véleményének azt a részét, amelyről bennünket nem kell meggyőzni, — hogy a követendő irány, a célkitűzés valóban a halálbüntetés megszüntetése — indokolása közben abba a hibába esett, hogy kelleténél jobban bagatellizálta* ismétHem, jelentékitelennefc minősítette a magyar demokráciának még meglévő, nem jelentéktelen és általunk figyelemmel kísért ellenségeit és ellenőreit. (VÉSZY Mátyás (pk): Ügy látszik, én erősebbnek tartom a demokráciát!) Ami már most a szóbanforgó törvényjavaslatot illeti, az az általános szempont, amely a törvényjavaslatban foiglalt módosításokon végighúzódik,, magicát esiak a közönség, az egész társadalom védelme, fokozott védelme, olyan védelme^ amilyenre természetsen az 1878-as törvény még nem is gondolhatott. Ez a szempont vonul végig a Vészy képviselő úr által as helyeselt első fejezeten, amely az elmebetegeik által elkövetett bűncselekményekkel foglalkozik. Ismét szeretnem hangsúlyozni, hogy nem érinti ez az új rendelkezés az egyéni büntethetőséget, ellenbein szolgálni akarja a társadalom védelmét. Az egyévi megfigyelés alatt, amelyet az új javaslat tartalmaz, kétféle eredmény derülhet ki. Vagy az, hogy az illető tényék november hó 26 án, pénteken. Í024 leg elmebeteg, és ebben az esetben továbbra is védeni kell tőle a társadalmat' vagy az, hogy nem elmebeteg. Elég sűrűn akadt példa az utóbbi évtizedekben. (VÉSZY Mátyás (pk): A múltban is

s úgy volt!) hogy jómófdíú bűnösökről akkor derült ki, hogy 'tulajdonképpen gyengeelméjűek, amikor bűncselekményeikórt felelmiök kellett volna, a tárgyalás tartamára szanatóriumba menekültek ós utána minden következmény nélkül szabadulhattak onnan. (RIES István igatfságügyminiszter: És igazgattak nagy vállalatokat!) Nagy vállalatok igazgatóinak ez állandó gyakorlata volt. (VÉSZY Mátyás (pk): Megszűnt!) Nos, ennek a gyakorlatnak vet véget a jelen tör vény javaslat és azt hiszem* ezt csak helyeselhetjük. Ugyanezt a gondolatot tartalmazza a törvényjavaslat második fejezete. Az ittasság magábanvéve tényleg büntethet őségét kizáró vagy enyhítő körülmény, de azt a tényt, hogy valaki tudatosan és szándékosan olyam állapotba helyezi majgá't, amelyben fokozottan veszélyest a társadalomra!, mindenképpen büntetni kell és ez a törvényjavaslat bünteti is. Vészy képviselő úr felszólalásában a 15§-»! kapcsolatban hangoztatott még kifogásokat. Meg kell említenem, hogy a VI. fejezet általában az emberélet fokozott védelmét szolgálja. — és azt hiszem, elvileg ezt is helyesli a képviselő úr (VÉSZY Mátyás (pk): Úgy van!) — megengedettnél gyorsabban közlekedő gépjárművezetővel saemben, a biztonsági intézkedéseket elmulasztó munkáltatóval, a lelkiismeretlen orvossal, a baleset áldozatának cserbenhagyójávaj szemben. Vészy képviselő ár a 15. §"al kapcsolatban azt kifogásolja, hogy a lőfegyverrel elkövetett bűncselekménynek súlyosan, tíz évig terjedhető fegyházzal való büntetése nem alkalmazható akkor, ha a bűncselekmény elkövetője a lőfegyvert hivatásánál fogva jpg'osan viselte. Azt hiszem, hogy a képviselő úr kritikája tévedésen alapul. (KONDOR Imre (p): IJgy van!) Tudniillik, ez az intézkedés egyáltalán nem zárja ki a jogtalan fegyverhasiználat külön büntetését. Ez bűncselekmény, amelyet természetesen ©lég szigorúan büntetünk^ Nem lehet azonban! azt a tényt, hogy valaki lőfegyvert vesz magához és ezzel előre elhatározóttam olyan állapotba kerül, amely súlyos fenyegetés és mások védekezését lehetetlenné tevő helyzetet idéz elő, olyan esetben büntetni, amikor a bűncselekmény elkövetője hivatásánál fogva viseli a fegyvert. Ebben az esetben őt jogtalan fegyverhasználatért a fennálló törvények amúgy is elég szigorúan büntetik. (RADÖ Gyula (dn): Ha szolgálatban van! És ha nincs szolgálatban? — HAJDÚ GYULA (d) előadó: Akkor nincs joga fegyvert használni!) Ebben a tekintetben azt hiszem, csatlakozhatom az előadó úr által előadottakhoz. A párbaj valóban olyan anakronizmus és anakronizmus a büntetőtörvénykönyvnek a párbajra vonatkozó minden rendelkezéise is, hogy aizoknak onnan ki kell kerülniök. Nyilvánvaló. — mint az előadó úr mondotta — hogy aki valakit megsebesít, akár párba jibain, akár máskép, az ©árformán testi sértést követ el, aki valakit megöl, akár párbajban. t akár másképpen, az gyilkos és éppen ezért Így is kell büntetni. Ami a vagyon ellen elkövetett bűncselekményekre vonatkozó intézkedéseket, tehát a VIII. fejezet rendelkezéseit illeti, igen nagy