Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.
Ülésnapok - 1947-88
1005 Az országgyűlés 88. ülése 1948. rek erényei közé és szerettek más embereket megrágalmazni. Ennek a rágalmazási járványnak akarunk radikálisan véget vetni. (Helyeslés és taps a kisgazdapárton.) Bár kétségtelen, hogy ez a rágalmazési járvány lényegesen alábbhagyott az utóbbi időben, de még mindig létezik, egyrészt tehát ennek akarunk gátat vetni, másrészt pedig arra akarjuk szorítani azokat, akiket valamely hatósági közeg folyamatban lévő ügyben meghallgat, hogy az igazat vallják. Semmiféléi eljárás nem vezethet ugyanis kellő eredményre, az igazságot nem lehet felderítetni, ha a kihaltgatottak az igazat nem^ monidiják meg. Éppen ezért, igein t. Országgyűlés, nemcsak az követ el hamis tanuzáfit, aki a Ibíróság előtt esküvel megerősítette a vallomását, hanem az is, aki a bíróiság előtt valótlant mond, (ügy van! ügy van! u dolgozók pártján.) akár esw küre bocsátották akár nem. Hiszen a polgári perekben, amint tudjuk, a gyakorlatban a legtöbb esetben niem volt szokás, hogy esküre bocsássák a kihallgatott tanukat, mert éppen az ügyes tanú annyira szavahihetően tadta elő vallomását, hogy a ielek! az eskütől rendesen elálltak. A büntető perekben pedig a bíró nem tartotta szükségesnek az eskü kivételét, mert nem volt olyan ellentétes vallomás, amely ezt indokolta volna. A tanú tehát nem tette le az esküt, mert _ neim kívánták, hogy letegye, és ha később kiderült, hogy hamisan vallott, hogy a valóságot elhallgatta, vagy meghaimisította, akkor megszabadult a büntetéstől, mert hiszen nem tett esküt. T. Országgyűlés! Ezt a naifí^r hézagot akarjuk kiküszöbölni ezizel a novelláris intézkedéssel. A hatosáé 1 körét viszont kiterjesztjük azzal, hogy az ügyész előtt tett vallomást a bíró előtt tett vallom ássál azonos jellesrűnek tekintjük ebből a szempontból. Az ügyész hatósági személy, akinek törvényies rendeltetésénél fogva az igazsáerot kell kutatnia. Amikor tehát az ügyész kihaUgiait valakit és az illető a vallomását jegyzőkönyvbe mondjia, akikor # helyt kell állnia azért, hogy vallomás fedje is a valóságot. Szükség van erre azért, hogy az ügyészség eljött tett vallomással se lehessen másokat megrágalmazni, vagy hamisig adatokkal önmagát, vagy maisokat kimosni igyékezni. Aki tehát az ügyészség előtt vall hamisan, az éppetn úgy nem mentesülhet a hamis tanuzás következménye alól, mint aki a bíró előtt tett hamis vallomást. Az V. fejezet, igen tfc. Országgyűlés*, a, tapasztalat szerint a, politikai deliktumok megítélésénél alkalmazásira kerülő törvények egy hézagát hivatott pótolni. Az; 1946: VII. te. pönalizáJlja, bünteti azokat, akik az álüám rendje^ a nemzetiségek vagy a felekezetek elliein izgatást követnek ah Egész s*ora van azonban az eseteknek, amikor az izgatás ismérveit a téinykörülmé; nyékből nem iliehet megállapítani, mert a bírói gyakorlat sfókBtzjoa* nem látott izgatást az, egyszerű rágalmazó 1 , megbecstelenítő, lieaüjasitó kijelentésekben, a-meilyekhelk megtétele^ gyakorlása azonban nem tűrhető. Ennek folytán tehát a bíró vagy izgatásának (minősítette és így sojkkal szigorúbban büntette fezt a cselekményt is, mint ahogyan az indokait lett volma, vagy pedig egyszerűen nem iminőMtette izgatásnak es akkor a/ illető menekült a cselekmény köveit"kezmémyei alól, pedig a demokratikus közéírzület természetszerűiéig tiltakozik az ellen, hogy valaki büntetlenül leailjasító, megheo^telenítő kifejezést haszniáJhasisiotti vallameliyik nemzetiévi november hó 26'án, pénteken. 1006 ség, a magyar nemzet, , a magyar köztársaság, a magyar demokratikus berendezések, vagy valamely hitfelekezet ellen. Éppen ezért a javaslat az ilyen meggyaláizó kifejezések használatát vétségnek minősíti és vétségként bünteti. Igen t. Országgyűlés! A VI. fejezet az éljeft és testi épség veszélyeztetésének a foglalkozás szabályainak megszegése által elkövetett bűncselekményeit szabályozza. Ez a szabályozás megint a közérdék saeim előtt tartásával történik. Azt a munkaadót, aki gondatlanságból a munkások egész sorának életét vagy testi épségét veszélyezteti, szigorúbb büntetési tételekkel kell arra szorítani, hogy a kellő gondosságot ne mulassza el. Másrészt pedig a büntetési tételeknek r megfelelőeknek kell lenniök akkor is, ha például valaki az országúton haladva saját gépkocsijával okozza valamely egyénnek a halesetét, ha: tehát elgázol, vagy földönt valakit és az meghal, vagy testi épségében csorbát szenved, a robogó autónak a tulajdonosa pedig robog tovább, mert menekülni akar a baleset. okozás következményeitől & a balestet áldozatát vérében hagyja ott. Minden emberi érzés tálltafcozik az ellen, hogy egy ilyen tettest ne a legszigorúbb módon bünte&sünk. Éppen ezért, ha valaki a saját közlekedési eszkeze által felidézett baleset áldozatának nem nyújtja az általa nyújtható maximális segélyt, ezt a cselekményt bűntettnek minősítjük, mert a legkevesebb, amit a balestet okozójától elvárhatunk, az^ hogy a baleset következményeit igyekezzék elhárítani. Be az emberiesség érzése és a közérdek azt is. megkívánja, hogy ha nem ő okozta a balesetet, hanem egy más baleset áldozatát találja az országú tton, ennek a más által okozott baleset áldozatának szintén a megfelelő segélyt nyújtsa, tehát vegye fel a kocsijára, vigye be egy kórháziba, vagy egy orvoshoz, vagy ha van kötszere, kösse be a sebét, szóval biztosítsa neki a megfelelő segélyt. Ennek az elmulasztása^ természetesen enyhébb beszámítás alá esik, mintha valaki saját áldozatától tagadja meg a Segélyt, dte mindenesetre ez is büntetendő" cselleknüény. |A VII. fejezet — azt hiszem — egy teljesein atavisztikus intézménynek, a párviadal által elkövetett bűncselekményekről szóló büntetőjogi intézkedésnek vet véget. A párviadal a feudális idők maradványa, az urak fözórafcozálsa, az urak egymás közötti afférjei elintézésének módja volt, és az urak részére a magyar 'büntetőtörvénykönyv kivétjelteís' elbánást biztosított. Ha egy úr a, párbajban, a párbaj szabályainak 'betartásával megölt egy másikat, ezzel államiogházzál bünteteinidő sokkal enyhébb cselekményt követett el, mánthia valiakit egyébként megölt. Pedig nyilvánvaló, hogy ha egyáltalán beszélhetünk premeditált, előre megfontolt emberölésről, a párbaj kétségtelenül az. mert hiiszen a párbajozó iazért ál ki valakivel párviadalra, hogy ellenfélét megölje, vagy ha a megölés nem ákerül, akkor testi sértést okozzon neki. Aki embert ölt, az embert ölt és en; niek büntetése a halál, bármilyen módom követi to el az emberölést. Ennek következtében tehát a büntetőtörvénykönyvből el kívánjak hagyni a párviadalra vonatkozó speciális fejezeteket. (Helyeslés az ellenzéken.) A párviadalban okozott halál, vagy testi sértés ugyanúgy büntetendő, mintha azt másképpen követték volna, el, sőt én azt hiszem, hogy a párviadal során elkövetett emberölés talián még súlyosbító körülménynek is tekintendő (Ügy van! Ügy van! a z ellenzéken.) annak következtében, hogy ilyen
