Országgyűlési napló, 1947. IV. kötet • 1948. március 15. - 1948. december 10.

Ülésnapok - 1947-88

1007 Az országgyűlés 88. ülése 1948. esetiben a premeditáeió sokkal kétségtelenebb, mint az egyébként elkövetett emberöléseknél. A VIII. fejezet a vagyon elitéin elkövetett egyes bűncselekményekre vonatkozik. Itt me­gint csak azt kell mondanom, hogy a közérdek szempontjából kívánatos a jelenlegi rendelke­zések módosítása, a büntetési tételeknek bizo­nyod esetben való szigorítása. Amikor 1 az üze­mek nagy számát vettük állami tulaj doniba és" az állami tulajdon az egész magyar gazdálko­dásnak fundamentális tengelye lett, nyilván­való, bogy az állami tulajdont fokozottabb vé­delemben kell részesíteni. Ennek a fejezetnek tehát a lényege az, bogy aaok a vagyon elleni bűncselekmények, amelyeket állami tulajdon rovására követtek el, ,súlyosaib!ban büntetendők, niint a normális bűncselekmények, tebát ame­lyeik egyéni tulajdont sértenek meg. Ugyanilyen fokozott védelemben részesí­tendők a köziek ed ésd. eszközök, mert íbiszen azok közérdeket szolgálnak, s ezért az ellenük elkövetett cselekmények ugyancsak súlyosabb büntetési tételekkel snjtandók. Ezzel azt akar­juk elérni, hogy ezután kevésbbé kövessenek el ilyen bűncselekményeket. Azft hiszem, talán felesleges volna külön tárgyalni itt az egyes szakaszokat. (12.00.) Az egész fejezet­ben foglalt rendelkezéseknek ez a, fonala, ez a vezető vonala; ezen a szemüvegen át néztük a vagyonelleni egyes bűncselekményeket és vettük be ia novella rendelkezései közé azok büntetésiét. Engedjék meg, hogy mégis kiemel­jem itt az egyik szakasznak azft a rendelke­zését, hoigy az élelmezési, ruházkodási és fű­tési célra szolgáló tárgyak eltulajdonítása, ami eddig 30 forinton alul kihágás, 30 forint értékhatáron túl pedig vétség? illetőleg bűn­tett volt, a javaslat rendelkezése ^szerint .60 fo­rintig kihágás, abból az egyszerű okból, mert hiszen az értékhatárok eltolódtak s nagyon meg leihet érteni, hogy ha valaki szükségből ilyen természetű tárgyat lop, jakkor azt ter­mészetesen nem lehet olyan beszámítás alá venini, mintha valakinek egyéb tárgyait* egyéb értékeit tulajdonította volna el­ÍP'. ÁBRAHÁM Dezső (f): Még M Üs lehetett volna emelni az értékhatárt! — VÉSZY Má­tyás (pk): Ügy van! — Úgy •van! a nép­párton.) Ezt gondoltuk ÍISL Ezt a rendelkezést tartottuk tehát helyénvalónak s így a novella ez a rendelkezést tartalmazza. A IX. fejezet tulajdomíképen ennek Mege­szi tése: a közlekedés veszélyeztetését jelentő cselekmények súlyosabb pönalizálása. Se a vasutat, se a postát, se az autobuszfotagalmat vagy az automobil forgalmat ne lehessen játé­kos, gondatlan vagy szándékos cselekmények­kel veszélyeztetni* mert ez a veszélyeztetés elsősorban a közérdeket sérti: éppen azért ezeknek büntetését fokozni kellett. Igen t. Országgyűlés! Van néhány olyan fejezet, amelynek értelmét az adja meg, hogy a fegyelemnek, az erkölcsi felfogásnak előbb említett meglazulása;, • amely a háborúban lábriakapott "indokolttá teszi, hogy súlyosabb beszámítás alá vegyünk egyes cselekménye­ket, illetőleg büntetenidiőknek minősítsünk azo­kat, amelyek azelőtt kevésbbé súlyos (beszá­mítás alá estek. Ezek közé a cselekmények közé számít a fogolyszöktetés. Tudjuk azt, hogy a letartóz­tafási intézetek alkalmazottainak fegyelme lényegesen megjavult. Bár ezen a térjen is kétségtelen javulást konstatálhatunk, mégis nagyon helyénvaló, ~h®gy a fogolyszöktefést* évi november hó 26 án, pénteken. 1008 mint bűncselekményt súlyosabb beszámítás alá vegyük és súlyosan büntessük azokat a letartóztatási intézeten kívül élő embereket 'is, akik fogoly megszöktetóséhez segítséget nyújtanak. A büntetés a társadalom védeke­zése; szükséges tehát, hogy ne akadályozzuk meg a társadalmat ez önvédekezésének végre­hajtásában és ne segítsünk hozzá delikvenste­ket ahhoz, hogy a büntetéstől cselekményük következményeitől megmenekülhessenek. A XI. fejezet a hivatali* illetőiéig az üzemi titok megsértésével kapcsolatos rendelkezése­ket tartalmazza- Ugyancsak éppen azért, mert az az általános erkölcsi lazulás, amelyet a háború előidézett, kell, hogy befejeződjék 6 a korrupció kell, hogy véget érjen: szükséges­nek mutatkozott, hogy a hivatali titok és az üzemi titok fokozottabb védelimet nyerjen. A XI. fejezet ezt a fokozottabb védelmet kí­vánta kodifikálni. Ugyaniilyen szempontok vezették az igaz­ságügyi kormiáinyzatot akkor, amikor a til­tott útlevélhasználatra és a tiltott határátlé­pésre vonatkozó rendelkezéseket ugyancsak 'megszigorította, illetőleg ezeket a cselekmé­nyeket deüktumokká minősítette. Tudjuk azt, hogy határainkon az utóbbi időben, ha nem is mondhatjuk, hogy nagystílű, de mégis bizo­nyos mértékű embercsempészés történt, amely embercsempészés célja nagyon különböző. Van. nak emberek, akik politikai okokból akarnak az országból kiszökni, s útlevél nélkül lépik át a. határt, bár a kivándorolni szándékozó a ma­gyar belügyi ^hatóságoktól megkapjál az útleve­let, (Közbeszólás a néppárton: Nagyon nehe­zen!) ha az útlevél feltételeinek eleget tett, szö­késre tehát szükség nincs. Aki szökik, az azért szökik, mert valami oka vian a szökésre. Másrészt gazdasági okokból is folyik ilyen embercsempészés. Tudjuk, hogy egyes országok közgazdaságban nagy hiány vau specialista munkásokban, és vannak ügynökök, akik ilyen specialista munkásokat nálunk toboroznak. Semmiiképpein sem kívánatos a magyar közgaz. daság szempontjából, hogy ezek elhagyják az országot, htoigy nekik kiutazási engedélyt adjunk, ezek tehát azután ilyen 'embercsempészés útján kerülnek ki az országból. (P. ÁBRAHÁM Dezső (f): Bégen államilag segélyezett hajó járatokkal vitték ki!) Ugy van, államilag segélyezett hajó­járatok vittek ki egymillió parasztot Magyar­országról. Magyar pénzzel támogatták, segítet­ték elő azt, hogy magyar lakosok kikerüljíenek külföldre. Mi nem ezt az utat akarjuk járni. A magyar közgazdaság foglalkoztatni tud min­den dolgozni akaró embert. A magyar közgaz­daság fejlődése biztoisítja. azt, hogy nemcsak hogy munkanélkülink nem lesz a dolgozni aka­rók között, hanem ellenkezőleg, rövidesen mun­káshiánnyal kell számolnunk. Lehetetlen tehát, hogy tűrjük azt, hogy képzett szakmunkásain­kat külföldre kicsempésszék. A határátlépés maga eddig is bűncselek­mény volt, de. az enyhébb bűncselekmények közé tartozott: egy évig terjedhető fogház volt a büntetése, de a gyakorlatban nyolc vagy 15 napi fogházzal vagy pénzbüntetéssel sújtották ezt a cselekményt, a kísérletét pedig egyáltalá­ban nem büntették- Márpedig, ha a határátlé­pés befejezett cselekménnyé lett, akkor nem le­hetett büntetni, hiszen nem tudták megfogni a tettest. Nagyon kivételes eset volt, hogy a hatá­rom átlépett egyén újból visszatért és akkor vonhatták felelősségre Két irányban kellett te-

Next

/
Oldalképek
Tartalom